Doris Chan Abydos Vest (29.)

Ez a mellény unalomból és tévedésből jött létre. Az úgy volt, hogy Mariazellbe – ó, önfegyelem! – csak kétféle fonalat vittem: három gombolyag szürkét az ananászos Doris Chan kendőhöz, meg a japán virágos sálat és az ahhoz való Drops Alpaca fonalból másfél gombolyagot. A japán virágokat horgoltam addig, amíg három sor virág el nem készült, aztán úgy döntöttem, hogy eléggé unom ahhoz, hogy átgondoljam, valóban háromszögkendőt akarok-e vagy elég lesz egy hosszúkás sál is. (Most egyébként ez utóbbira hajlok, és adtam magamnak egy hetet a döntésre, meglátjuk…)

Akkor belekezdtem az ananászos kendőbe, a mintát a zavaró körülmények ellenére – úgy is mint család és nyaralótársak – egészen jól tudtam követni egy ideig, aztán eljutottam egy pontig, amikor beláttam, ehhez a bolhabetűs mintához nekem kell az a nyugalom, amikor a gyerekek már lefeküdtek, kint meg csak sötét van és tücsökzene. Több fonal és projekt tehát nem volt nálam, a nyaralásnak a vége és ezzel a fonalas polcom meg még valószínűtlenül messze volt. Csak úgy mondom, hogy nyaralni menni szuper, de igazából én otthon is remekül el tudnám foglalni magam a fonalakkal meg a varrógéppel. Na de nem voltam otthon és Mariazellen nincsen fonalbolt, legalábbis én nem találtam, úgyhogy fel kellett találnom magam. Ott volt még a japán virágoshoz vitt Drops Alpaka meg a Doris Chan könyv (Amazing crochet lace) és az igény, hogy valami egyszerű legyen, amit zajban is lehet horgolni. Az Abydos Vest pedig pont ilyen. Két sor váltakozik, vakon is lehet horgolni, legalábbis amikor a “body” szakaszhoz, a karöltő alá elér az ember.

Az elég hamar látszott, hogy a fonal 3,5-ös tűvel nem fogja kiadni az én méretemre való kötéspróbát, viszont esélyesnek láttam, hogy Do méretére pont jó lesz. Ez majdnem igaz is, csak éppen a karöltő lett túl nagy, nyilván mert a mellbőség is bele volt kalkulálva. (ld. az alsó képen a bal oldalt) Azért végigcsináltam, majd többszöri felpróbálás után végül kisütöttem, hogy egyszerűen összehorgolom a rést majdnem a nyakkivágás vonaláig. Ez működött, mert így anélkül, hogy bármit tettem volna, valahogy be is szűkült az egész – ahogy az a jobb oldali karkivágásnál látszik. Azóta persze már mindkét oldal egyforma, de a kész darabot majd akkor mutatom modellen, ha meglesz hozzá a megfelelő öv. Mert ez már ilyen iskoláslányos cucc, hogy öv is jár majd hozzá. Egyébként már alig van több nap az iskolakezdésig, mint ahány betű a német abc-ben!

Tetszett a bejegyzés?