Először öt, aztán tíz, aztán huszonkettő, végül hatvanegy darab origami daru lepte el a lakásunkat. Mind beköltözött egy hatalmas cipősdobozba, majd elindultak Budapestre.
Pár éve a nappalinkat díszítette egy csapat madár – mert háziállat kell, de lehetőleg ne legyen tolla, szőre, ne kelljen etetni és sétálni vinni, valamint ne legyen szaga sem. A darvak minden kritériumnak megfeleltek, úgyhogy maradhattak. Békésen lógtak lefelé egy kiszuperált drótpáron, amin fénykorában IKEA spotlámpák ültek sorban. Az amúgy semmi különös nappali hirtelen életre kelt tőlük, akárki bejött hozzánk, rögtön a madarakat nézte, nem a kis helyen összezárt nagy rendetlenséget. Költözéskor végül lecseréltük a kis sötét nappalit nagy világos nappalira, de a madarakat meg a kiszuperált drótpárt nem hoztuk magunkkal. Azóta is sajnálom.
Rendszeresen eszembe jut, hogy kellene hajtogatni egy újabb adagot, de ahogy az lenni szokott, rögtön az is eszembe jut hozzá, hogy kinek lehetne odaajándékozni. A legutóbbi alkalom ez a PIF játék volt, és remélem, Katának legalább annyira feldobja majd a lakását, ahogy nekünk annak idején. És ki tudja, talán egyszer a saját madaraink is elkészülnek. Ne zárjuk ki. Én meg közben majd sokat okosodom – mert ekkora mennyiség hajtogatása közben már muszáj valami okosító videót nézni-hallgatni. Hála a darvaknak, már egész jó vagyok projektmenedzsmentből és irodai hatékonyságból.
Tetszett a bejegyzés?
2015-05-20 at 18:14
Gyönyörűségesek ezek a papírok, és persze a madarak is.
2015-05-21 at 04:13
mesélj, mit hallgattál a témában, engem az érdekel, haha 🙂 Én most GTD-re fonok :)))
2015-05-21 at 04:14
elfelejtettem az értesítést bepipálni…
2015-05-21 at 07:33
Húha, mindenfélét. Elkezdtem onnan, amit te ajánlottál (getting things done), annak a figurnak volt egy TED előadása, aztán csak úgy spontán, amit a youtube ajánlott a témában. Aztán egy mindmapping videót, különböző planner-témájú cuccokat, de nemcsak a dekor részét, hanem a biznisz vonalat is hozzá. Nem mentettem el sajnos.