Csak pozitívan

Érzem, kellene már egy pozitív hangú bejegyzés, ha már a Karácsonyi Klasszikus betegség miatt elmaradt. Így minden erőmet összeszedve kerestem és találtam néhány pozitívumot az elmúlt napokban.

Régen – értsd: gyerekkoromtól 28 éves koromig – a karácsony egyik legfontosabb része volt a 25-26-ai olvasás. Persze, látogatóba is mentünk, de oda is vittem az ajándékba kapott könyveket, hiszen a felnőttek beszélgetése úgyis unalmas volt, és olvastam, olvastam. Idén volt az a titkos vágyam, hogy de jó lenne megint, ha nem is egy egész könyvet, de legalább pár novellát, megszakítás nélkül lendületből végigolvasni. Ha úgy vesszük, ez a kívánságom sokszorosan teljesült: a betegségnek azon szakaszában, amelyben nem volt lázam, kiolvastam három könyvet. Nem lövöm most el ezt a témát, hátha jön a szokásos Az Év Öt Könyve láncjáték, majd akkor 😀

A másik igazán fantasztikus, hogy úgy mondjam simogatás a nőnek. A Család Barátját elhívtuk tegnapra, végül is mégse hagyhatjuk két gyerekre a beteg anyát. Beteg anya pont úgy néz ki, mint egy beteg: fehér, beesett arc, kritikán aluli haj, a jelmez melegítő+póló. Család Barátja erre megjegyzi, hogy beteg anya mennyit fogyott. Karácsony után ki ne szeretné ezt hallani? És most elárulom a titkom!

Az ünnepi menü így nézett ki:
Reggelire három bögre mézes tea.
Délelőtt egy ACC 200 vízben oldva. Még két bögre tea.
Ebédtől uzsonnáig három-négy bögre tea.
Délután egy pohár vízben oldva ACC 200.
Újabb pohár teák korlátlanul ízesítve mézzel és citrommal.
Vacsorára 7,5 ml köhögéscsillapító.
Négyóránként lázcsillapító sok forró teával.
A nap folyamán egy darab banán elmajszolása, csak hogy a rengeteg gyógyszer ne unatkozzon egyedül a gyomorban.

További pozitívumként tudom elkönyvelni, hogy a gyógyszer, ami eleinte zsibbadást okozott a nyelvemben és a számban, végül mégsem bizonyult végzetesen veszélyesnek. Pedig már elképzeltem, hogy a nyelvem akkorára fog dagadni, hogy nem kapok levegőt, magam köré gyűjtöttem volna szeretteimet, de a gyerekek épp aludtak, Apahajó meg vaklármának titulálta agóniámat, úgyhogy nem gyűjtöttem.

Aztán azt is, hogy újra napvilágra került, mennyit is dolgozom láthatatlanul – még ha csak abban a formában is, hogy jelenleg négy napig a hiánya volt érzékelhető. Hogy a család azért mégiscsak elműködött valahogy, volt bármiféle ennivaló, sőt, az ünnepi terveknek megfelelő, és hogy a gyerekek mindenfélét játszottak és meséket is hallgattak, az pedig kizárólag Apahajónak köszönhető. Ő a fő pozitív hős ebben a történetben.

Akkor az már összesen öt pozitívum!

Tetszett a bejegyzés?