Ezt a kalapot már talán mutattam. Tavaly nyáron készült a nagyobb része, a Goubára vittem. Do-nak már akkor is tetszett, de szerintem kicsit kicsi volt neki. Végül készleten maradt a kalap, Do meg előhúzta a szekrényből, addig ügyeskedett, amíg jó lett a fejére (a Catania és a nyújthatóság esetének remek illusztrációja…). A karima viszont határozottan túl keskeny volt egy ötéveshez, így még egy türkiz csíkot horgoltam rá – a színt ő választotta. Most már tökéletesen illik a nyári ruhatárába, amelynek idén nyáron a türkiz lesz a fő színe.
Főleg Cataniaból készült, a világoskék és a petrolkék csík pedig Supreme. Ez is 100% pamut, de valamivel vastagabb, mint az előbbi, s emiatt tapasztalataim szerint formatartóbb. A Burda-boltokban lehet kapni 10 dekás gombolyagokban, és tavaly 1000 forint volt egy gombóc, tehát nagyjából egy árban a Cataniaval, viszont sajnos jóval kevesebb színben. (Nekem a pamutfonalak közül a Supreme a kedvencem.)
Tetszett a bejegyzés?
2011-03-24 at 06:02
…mert választani tudni kell:-)…édes bogarad már tudja:-)…
2011-03-24 at 07:52
Sok szempontbol zsenlialis gyermek, az izlese az egyik erossege.
2011-03-24 at 13:30
Büszke lehetsz rá…nem esett messze az alma a fájától:-)
2011-03-24 at 19:23
Ó, nagyon kedves vagy Colette. Azt is megjegyzem azért, hogy a családban nem én vagyok a legjobb esztétika terén, az egyik nagymamája nagyon jó akvarellben, pasztellben, még ha nem is a hivatásos művész vonalon indult el. És nagyon a szívén is viseli, hogy a gyerekek megszeressék a színeket, a rajzolást. Hogy mást ne mondjak, olyan krétákat meg ceruzákat szokott nekik ajándékozni, amikkel igazán öröm kísérletezni. Egészen más, mint a fakó vízfestékek, amik anno a szocializmusban kaphatóak voltak. 🙂
2011-03-25 at 05:32
És azt tudod-e, hogy mindig a második generáció viszi tovább az örökletes dolgokat:-)
Nálunk édesanyám egy gombot nem tud felvarrni, no kézimunka… persze rém büszke rám.
A két nagymama hozadékát igyekszem ápolni… egyik hímzett és horgolt… a másik varrt…
Azért nálatok ez kicsit másképp fest, de mindenképpen várakozással teli a leányzó művészi vénája…
2011-03-28 at 13:15
Rokonlelkem 🙂 Nekem a türkiz a minden.