Volt egy idő, amikor mindig rövid színes ceruzákat kaptak a gyerekek, amelyek aztán elég rövid időn belül hegyezhetetlen méretűre zsugorodtak. Az iskolakezdéssel aztán még inkább nőtt a családi ceruzafogyasztás. Egy ideig külön tartóban gyűjtöttem ezeket a végeket – mondván, végszükség esetén még használhatók – aztán amikor kinőtték a tartót (nem magasságra, hanem szélességre), akkor gondoltam egyet és újrahasznosítottam egy részüket.
Felhasznált anyagok: egy lekvárosüveg teteje – jelen esetben kb 7 cm átmérőjű és színes ceruzák. Ehhez a tartóhoz pont harminc darabra volt szükség, ezek közül a többség vastagabb. Ezen kívül kell még egy ragasztópisztoly és a munkalapra papír alátét.
Sok szöveg szerintem nem szükséges a képekhez. Az első ceruzát a befőttesüveg tetejének peremére illesztve ragasztottam, a többit pedig mindig úgy, hogy az üvegtetőre és az előző ceruzára is kerüljön valamennyi a ragacsból. Ezt pedig addig ismételtem, amíg körbe nem értem.
A konstrukció egyetlen gyenge pontja, hogy ha véletlenül kitörne valamelyik ceruza hegye, azt igen nehéz vagy lehetetlen lenne újrahegyezni. Szóval ne dobáljátok a kész tartót!
Tökéletes gombok vagy hajgumik, csatok tárolására, meg egyébként is mindenféle dolgot bele lehet tenni. Ha valakit zavar, hogy a belseje nem annyira csinos, az akár akrilfestékkel be is festheti a fedő belsejét. Szebb nyugdíjaskort kiszolgált ceruzáknak nem nagyon tudok elképzelni.
Tetszett a bejegyzés?
2013-02-07 at 10:14
Én sem :). Vagyis még láttam képkeretre ragasztva, az is csinos.