A céklával való barátságom elég újsütetű, úgyhogy még szinte minden céklás étel újdonságnak számít. Februárban egy étteremben a sok tipikus bécsi fogás között volt egy könnyed céklás rizottó kecskesajttal és dióval nevezetű is, megkóstoltam, azóta pedig ha rossz napom van, ez az első vigaszétel, ami eszembe jut. Oké, a csoki után.
Ha sok ideje van az embernek, akkor persze kezdheti onnan, hogy hámozzuk meg a céklát és főzzük puhára. Én előfőzött ízesítetlen, mindenmentes céklát szoktam venni, ezzel még arra is van esély, hogy egy sima kedden céklát vacsorázzunk. Csak fel kell vágni, és a rizottófőzés egy bizonyos pontján, amikor már csak 10-15 perc van a tökéletes állag eléréséig, beletenni a fazékba.
Ahogy a rizottónál az lenni szokott, a kerekszemű rizst fele húsalaplé, fele fehérbor apránkénti hozzáadása mellett lassú tűzön krémesre főztem. A fűszerezés nálam elég purista volt: kis só, kis bors, kis reszelt szerecsendió. A főzési idő vége felé beletettem a céklát, ekkor az egész egyenletes pink színt vett fel. Amikor az egész elérte a tipikus rizottó állagot, késznek nyilvánítottam. Tálaláskor még snidlinggel és lágy juhsajttal szórtam meg – kecskesajt lenne az igazi, de azzal főzünk, ami van. Igazából egy fárasztó nap végén nem is kell más a teljes lazításhoz.
Tetszett a bejegyzés?
2015-03-27 at 19:54
Jaj, imádom a céklát, ezt kipróbálom én is!
2015-03-27 at 21:45
Remélem, ízleni fog!
2015-03-27 at 21:45
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
2015-03-29 at 22:24
remek vacsiötlet, felveszem a heti listára, köszi!