Receptek

A legjobb rizottó titka

Szeretem a rizottót, ez nem újdonság, mindenféle verziót hoztam már ide, és még több van, amit egyszerűen csak megfőztem dokumentálás nélkül. Ami sok embernek a rántott hús, az nekem a rizottó. Vannak lelkiállapotok és főleg időjárási körülmények, amikor a rizottó az első dolog, ami eszembe jut és a második is. Régebben ezzel is úgy voltam, mint a kelt tésztával, túlmisztifikáltam, pedig nem annyira bonyolult az egész. Jó rizs kell hozzá, és úgy általában jó hozzávalók, és kész.

rizotto

A jó hozzávalók közül az egyik, hogy jó fehérbor kell a felöntéshez – na de mit tegyen az ember, ha épp abszolút nem rizottókompatibilis az otthoni borkészlet, mert csak rozé és vörös van otthon?

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a fehérborért való leszaladás a boltba túlontúl kitolná a vacsora idejét, így kompromisszumos megoldásként a rozéhoz nyúltam, és amikor kiderült, hogy még az is túl kevés volt, akkor még egy citrom levét is belefacsartam. És akkor most el is jutottunk a kulcsmozzanathoz, mert szerintem ez a kis citromlé emelte ki ez a rizottót a többi közül. Na meg a szárított gomba.

Kétféle szárított gomba volt itthon, bolti, zacskós shiitake és saját szárítású rókagomba. Ami egyébként már megint a gondatlan háziasszony címke alá kerülhet, mert csak azért szárítottam meg, mert az adott héten, amikor vettem, képtelen voltam frissen felhasználni. De a gomba megbocsájtó, szépen kiszáradt úgy másfél hét alatt egy tányéron, utána bezacskóztam, most meg a leves, bor és citromlé hatására visszatért bele minden korábbi zamata.

Egy bögre rizottórizst és kb 50 gramm szárított gombát wokformájú fémserpenyőbe tettem, először felöntöttem kb. 2 dl rozéval, aztán még erőlevessel, hogy nagyjából minden gomba víz alatt legyen. Lassú tűzön (villanyon) főtt magának a rizottó, időnként újratöltöttem a levest rá, valamikor félidőben eszembe jutott, hogy belerakjak egy ág rozmaringot, néhány olajban eltett aszalt paradicsomszeletkét meg egy marék vöröslencsét (mert egy kis hüvelyes sose árt és ráadásul pont annyi hiányzott még a rizs megpuhulásához, mint a vöröslencse főzési ideje). A lencse egyébként alig látszott ebben a mennyiségben és az íze sem volt igazán markáns, viszont jó fehérjeforrás, akkor meg miért ne. A levessel locsolgatás közben időnként kóstolgattam is, és a gomba nagyon aromás ízéhez még kívánkozott egy kis citromlé, ahogy már mondtam is. És nagyjából ennyi volt a fűszerezés, most se sót, se borsot nem kívánt a rizottó – a shiitake meg a rókagomba mindent vitt. Tálaláskor még kevés parmezánt reszeltem rá, és megállapítottam ismét, hogy a legjobb ételek akkor születnek, amikor valami fontos hozzávaló hiányzik a receptből. Éljenek az előre nem látó és hiányos kamrájú háziasszonyok!

Hétfőzz: sütőtökös rizs

1 hozzászólás a(z) Hétfőzz: sütőtökös rizs bejegyzéshez

tokosrizs

A szombati ebédünk azért volt extra, mert a gazdag köret és a magában is megfelelő fogás határán állt, így egy pár étkezésnél most majd nem kell sokat gondolkodnom, hogy mit egyek. Szombat délben például  egy szelet grillezett hallal csak mellékszerepben volt a tökös rizs, vacsorára viszont már meleg salátaként főfogás. Ma pedig csomagolok mellé egy zöldsalátát is és kvázi rizottót ebédelek a munkahelyen.

Azért csak kvázi rizottó, mert a rizottórizs helyett normál hosszúszeműből és vadrizsből készült és a fele leves, fele fehérbor felöntés helyett csak levest használtam hozzá. Ezt leszámítva viszont az elkészítés hasonló a rizottóéhoz.

Egy hagymát és két gerezd fokhagymát kis vajon megpároltam, a serpenyőbe beletettem fél kockára vágott butternut sütőtököt és egy bögre rizst. Felöntöttem annyi levessel, ami ellepte, majd lassan, fedő nélkül, kevergetve pároltam. A levest mindig utánaöntöttem, amikor kellett.

Amikor épp nem kellett nagyon figyelni a serpenyőre, akkor felvágtam sok zöldfűszert, ez konkrétan épp szárzellert (egy szár és a levelek), oregánólevendulát, kakukkfüvet jelentett, hozzáadtam a serpenyő tartalmához, továbbá adtam még hozzá egy kiskanál szárított oregánót és frissen reszelt szerecsendiót is és borsot jó bőven. Amikor az egész puha lett, még egy fél citrom levét ráfacsartam, majd rögtön tálaltam egy kevés tökmagolajjal nyakon öntve és parmezánnal megszórva.

A zöldfűszereket egyébként szerintem szabadon lehet variálni, nekem most épp ilyen extrák voltak itthon a biodoboznak köszönhetően, de amúgy petrezselyemmel és rozmaringgal is el tudom képzelni, meg úgy bármivel lehet kísérletezni, ami épp van. A tökmagolajat viszont kifejezetten érdemes nem kihagyni – a vele és nélküle közötti különbség nagyon erős. Jó étvágyat, kellemes októbert!

Hét-főzz! Purista céklaleves

2 hozzászólás Hét-főzz! Purista céklaleves című bejegyzéshez

Miután az utóbbi napokban a fő smalltalk-téma a környezetemben a “milyen meleg van, pedig mindjárt október” volt, azért csak eljött az október 2. és vele az első borús, szürke és esős őszi nap. Ami egyébként teljesen megfelelt belső hangulatomnak: semmire se vágytam annyira, mint otthon lustálkodni anélkül, hogy sajnálnom kellett volna, hogy elpasszolom a szép napsütéses időt.

biokiste

És ha már így alakult, plusz a nemlétező kamra tele volt melegítő zöldségekkel, a görög marharagu elé még egy nagyon egyszerű céklalevest is főztem. Így készült:

Egy nagy, olyan két marokban elférő céklát és három közepes krumplit meghámoztam és felkockáztam.

Három kisebb fej hagymát apróra vágtam és kevés olajon, lassú tűzön üvegesre pároltam.

A fazékba tettem a krumplit és a céklát, felöntöttem zöldséglevessel és szépen lassan puhulni hagytam a zöldségeket. Amikor kb 30-40 perc múlva már a céklát is elég puhának éreztem, akkor két evőkanálnyi levest és zöldséget kivettem a fazékból és összepürésítettem, majd visszaöntöttem. Mivel az alaplének eleve van íze, már csak óvatosan kellett utánízesíteni sóval, borssal. Tálaláskor egy kiskanál natúr joghurtot kanalaztam a tetejére.

Ezzel a levessel még pár napig lehet késleltetni a fűtés bekapcsolását, annyira kellemesen melegít belülről.

Hét-főzz: Egy hét biodobozzal

2 hozzászólás Hét-főzz: Egy hét biodobozzal című bejegyzéshez

Mára kivételesen nem receptet hoztam a hét-főzz sorozatban, hanem elmesélem, milyen volt az első biodobozos hetem.

A biodoboz gondolata nagyon egyszerű: közvetlenül a termelőtől lehet vásárolni zöldséget, gyümölcsöt. Nem a vásárló szabja meg a doboz tartalmát, hanem a termelő, azaz mindig azt kapja az ember, ami épp frissen terem. Ez persze igényel némi rugalmasságot, mert nem lehet bármit bárikor főzni, ugyanakkor előny is: változatos, évszakhoz alkalmazkodó főzésre késztet és segíti a kistermelőt abban, hogy méltányos áron tudja eladni a terményeit. Szóval win-win helyzet. Az egyedüli problémám eddig az volt, hogy ezeket a dobozokat munkaidőben szállítják házhoz, amikor viszont én nem vagyok otthon, azt meg nem látom életszerűnek, hogy tömegközlekedéssel cipeljem haza a munkahelyemről a dobozt, csiniruhában földes zöldségeket. Most viszont találtam egy átvételi pontos megoldást a kerületünkben, amit épp rám szabtak, szóval belevágtam és másfél hete pénteken átvettem életem első biodobozát. Ezek voltak benne:

biodoboz

Az első dolog, ami kellemesen meglepett: a doboz nem volt drágább, mintha a szupermarketben vettem volna meg ugyanezeket a zöldségeket biominőségben. Így az etikai vonatkozása miatt máris elégedett vagyok, hiszen a szupermarket árrését így a termelő kapta.

A másik kellemes meglepetés az ízélményekben ért. Az almának sokkal markánsabb íze, illata volt, mint a boltinak. Mondjuk a hagymának is, szóval könnyek is övezték a biodobozt, de ez kivételesen jót jelent.

A harmadik kellemes meglepetés a fajtákon belüli sokféleség volt: legalább négyféle paradicsom, háromféle paprika, köztük padlizsánszínű is volt a dobozban, ami igen jót tett az ételek küllemének.

A tartalom szemlézése után aztán elkezdődött a kreatív fázis: abból kellett főzni egy hétig, ami a dobozban volt, meg persze az előző hétről marad néhány zöldséget is felhasználtam. Ilyen fogásokat készítettünk:

  1. Rögtön az első nap egy lecsót két személyre, amelybe a paprika és paradicsom egy részén kívül a készleten levő hatalmas cukkini egyik felét is belefőztük.
  2. Másnap ebédre a krumplit használtuk fel a gyerekek kedvenc szombati ebédjéhez, a serpenyős rakott krumplihoz.
  3. A padlizsánt először sütőben, alufóliába csomagolva másfél óra alatt puhára sütöttem, majd feldaraboltam és paradicsomszósszal (szintén maradék előző hétről) és fetával serpenyős fogást készítettem belőle.
  4. A spagettitökön törtem legtovább a fejem. Bármilyen fura, most készítettem életemben először tökfőzeléket. Korábban sem volt kedvencem, így ha valaki elém rakta, megettem, de nem forszíroztam, hogy legyen otthon. Most viszont itt volt ez a tök és kellett valamit csinálni vele. Főzelékes Feri receptjét vettem alapul, tehát gyömbéres-indiai ízvilágban készítettem el és kifejezetten pozitívan csalódtam. Nem állítom, hogy kedvenc ételem lesz, de szerintem nem fogok megrémülni, ha még egyszer bekerül a dobozba egy tök. A másik gondolat, a rakott tök végül elmaradt, de nem is baj, mert főzés közben kiderült, hogy azért hívják spagettitöknek németül, mert hő hatására spagettiszerű szálakra esik szét. Az önmagát gyaluló tök, hogy úgy mondjam…
  5. Az alma egy részét nyersen ettük, a másik részét almáspitébe használtam. Ez utóbbi nem volt jó ötlet, sütés után nem érződött az a zamatbeli különbség, ami nyersen igen.
  6. A sárgarépát részben nyersen, részben leveszöldségként fogyasztottuk. Tulajdonképpen ez volt az a tétel, aminél a legtöbb tanulságot szereztem az első héten. A szupermarkettől eltérően a répa itt földesen, koszosan érkezik, emiatt nem raktam be a hűtőbe. Ez hiba volt, nagyon hamar összefonnyadt a répa, így legközelebb rögtön az első napon meg fogom pucolni és utána hűtőben tárolom.
  7. A zöldfűszereket részben erre-arra szórva elhasználtuk, de a lestyánból le is fagyasztottam, mert az ritka kincs. A hagymából és a csilipaprikából még most is van, ezek lassabban fogynak, mint a többi. A csilipaprikából tegnap egyetlen körömhegynyit raktam a húslevesembe, majd amikor hozzáért a nyelvem, azt hittem, hívnom kell a tűzoltókat. Szóval a következő dobozrendelésből a csilipaprikát ki is húzattam, mert ez ilyen hatásfok mellett egész télre ki fog tartani.

Összességében nagyon elégedett voltam a doboz tartalmával és a mennyiségével is. Ha normál négyfős családnak főznék, azaz tényleg négyen ennénk meleg ételt otthon, akkor nem tartana ki egy hétig, de így, két főre tulajdonképpen jó alap, amelyet csak kicsit kell kiegészíteni. És ami a legfontosabb: engem inspirált, hogy adott készletből kell kigazdálkodni a főzést, valamint tehermentesített, hogy bevásárláskor nem kellett a zöldségekre gondolnom.

Hét-főzz: Kurkuma latte, a kávéfüggők megmentője

5 hozzászólás Hét-főzz: Kurkuma latte, a kávéfüggők megmentője című bejegyzéshez

kurkumalatte

Nagyjából 18 éves korom óta vagyok kávéfüggő. Nem érdekel a koffein, nem fennmaradni akarok a kávétól, nem felpörgetni magam. Nekem a kávé a kuckózás érzése, a meleg folyadék, ami után azért tudok jobban dolgozni, amiért egy bármilyen szünet után jobban dolgozik az ember. Kis oázis a napban, lehetőleg minél többször. Hogy mégse vigyen el a szívbaj, időnként koffeinmentesen iszom, de azért még így is többet, mint kellene. Mióta ötelemes főzőcskézek, ilyen szemmel is nézem az italokat, és sajnos rengeteg jó ötletnek tűnő kávéalternatíváról tudom, hogy nem felel meg az alkatomnak. A vörös tea lenne az egyetlen a forró víz mellett, amit ihatnék korlátlan mennyiségben – milyen pech, hogy sajnos az összes tea közül a vörös az, amit nem annyira szeretek. Gondolhatjátok, mennyire lelkes voltam, amikor nemrég olvastam, hogy a Sonnentor, a kedvenc fűszer- és teaboltom, új terméket fejlesztett, a kurkuma latte port. Rögtön beindult a fantáziám, és persze saját magam akartam előállítani a port, mert hát mi lehetne benne, ami nincs itthon? És igen, sikerrel jártam:

1,5 dl mandulatejet felmelegítettem. (A tej persze akármilyen lehet, én a gabonatejek közül csak a mandulát és a kókuszt szeretem, a tehéntejet meg inkább csak fűszerként használom.)

Beleszórtam egy csapott kiskanál kurkumaport, kikapartam egy 3 centis vaníliarúd belsejét, hozzáadtam egy késhegynyi holland kakaót és egy kiskanál mézet. Még a fazékban, melegen tejhabosítóval megdolgoztam, így lett a sárga folyadéknak egy sárgásfehér habja. Pohárba öntöttem és megszórtam fahéjjal.

Nekem ez a kurkuma latte tökéletesen kivált egy kávét, meleg, habos, és ráadásul a kurkumafogyasztás amúgy is az egyik legjobb dolog, amit az ember magáért tehet. Próbáljátok ki hűvös szombat délutánokon!

 

Hét-főzz: Pikáns sütőtökös reggeli

tokos-reggeli

Ez a reggeli tulajdonképpen egyszerű zöldséges rántottának indult, aztán közben jött a gondolat, hogy lehetne kicsit elegánsabban is – ha már vasárnap van, adjam meg a módját. Lilahagymát és hokkaido tököt daraboltam fel. Egy személyre nagyjából kétmaréknyi zöldséget használtam és a hagymával nem spóroltam, sóval, borssal fűszereztem. Kevés olajon addig kevergettem, amíg a hagyma megpirult a tök pedig már majdnem puha volt. Ekkor még kicsit fedő alatt puhítottam, majd a serpenyőből kiöntöttem és félretettem a zöldségeket. Meg pirítottam néhány szem diót szárazon, ezt is félretettem. Egy tojásból és néhány evőkanálnyi tejből tojáslepényt sütöttem. A tányérra először a tojáslepényt tettem, majd a zöldségeket, végül megszórtam a dióval. Királyi reggeli, próbáljátok ki! Ha valaki több fehérjével szereti, a reszelt parmezán is remekül illik ehhez az ételhez.

Hét-főzz: Vegán saláta piknikre

A nyár utolsó piknikjére voltunk hivatalosak tegnap, és valami olyat szerettem volna vinni, amit a társaságból a laktózérzékenyek és vegák, vegánok is fogyaszthatnak. Utólag rájöttem, hogy még lisztérzékenységgel is kompatibilis, szóval egyszerűen nagyon trendi étel. Ja és mellékesen adott volt még a szokásos időzavarom is, mert az iskolakezdésre egy elkeseredett kört kellett futnunk tolltartó és vizesflaska témában, ami két elég érzékeny pont, azaz számos elvárásnak kell megfelelni, nem öt perces beszerzési témák. És hogy a kép teljes legyen, Do-t szülinapi zsúrra is vinni-hozni kellett. Na de kihívás nélkül milyen lenne az élet!

piknik

Főztem teljesen egyszerűen, csak sóval ízesítve rizst: egy bögre basmáti rizshez két bögre vizet adtam.

Egy lilahagymát úgy felszeleteltem, hogy hosszú hagymacsíkokat kaptam. Kevés olajon először alacsony fokozaton fedő alatt megpároltam, majd fedő nélkül sütöttem tovább, hogy picit bebarnuljon. Ekkor ráöntöttem egy doboz (kb 3 dl) passzírozott paradicsomot, sóztam, borsoztam, bőven megfűszereztem szárított bazsalikommal és oregánóval a szószt. Kicsit rotyogott az egész, majd félretettem ezt a serpenyőt.

Ekkor az időtakarékos verzió szerint kinyitom a konzervbabokat és a konzerv kukoricát, a ráérős verzió szerint pedig már korábban megfőztem ezeket és most szépen hozzáöntöm egy nagy keverőtálban a rizshez. Ha konzervet használok, akkor kukoricát, fehérbabot és vörösbabot szűrőben vízzel leöblítem, lecsöpögtetem, majd hozzáöntöm a rizshez egy keverőtálban.

A paradicsomos-hagymás szószt is ráöntöm az eddigi hozzávalóhoz és az egészet összekeverem. A paradicsomszósz pirosra színezi a rizst, de megmarad a rizs konzisztenciája. Kóstolás után eldöntöm, hogy szükséges-e még hozzá valami savanykás hozzávaló, például citromlé vagy ecet. Én pici balzsamecetet használtam még, így lett ötelemes szempontból is kerek. Ha valakinek nem szempont a tejtermékek kihagyása, akkor természetesen ez a saláta is örömmel viseli a parmezánszóratot, de anélkül is finom.

Hét-főzz! Diós padlizsánkrém

padlizsán

A padlizsánkrém és a padlizsánsaláta olyan receptek nálam, hogy volt eddig két bevált elkészítési mód és azt nem nagyon bolygattam. Vagy joghurttal, fokhagymásan, citromosan, vagy paradicsommal és cukkinivel, paprikával készítettem. Idén valahogy úgy alakult, hogy felfedeztem magamnak a diót sok új összefüggésben, nemcsak édes, hanem pikáns receptekben is. Miért is ne társítsam egyszer padlizsánnal?

A korábbi hagyományos receptem nem változott sokban, ugyanakkor az íz egészen izgalmas lett. Egy családi vacsorányi adaghoz

1 padlizsánt megszurkálva, alufóliába csomagolva átsütünk. Ez minimum egy óra, de másfél is lehet.

Ledarálunk vagy aprítógépben felaprítunk egy maréknyi diót.

Kockákra vágjuk a padlizsánt.

Az aprítógépbe beletesszük a padlizsánkockákat, egy deci natúr joghurtot, egy fél citrom levét, egy-két gerezd fokhagymát és pépesítjük az egészet. Ha a fokhagymát kevésbé csípősen szeretjük, akkor előtte külön meg lehet futtatni olajon és úgy hozzáadni a padlizsánhoz.

A padlizsánpépet most sózzuk ízlés szerint és hozzákeverünk még 4-5 kanál jó minőségű olivaolajat. Pirítóssal, pirított pitakenyérrel, olivabogyóval tálaljuk, de jól társítható hozzá a valódi juhfeta vagy a főtt krumpli is.

Hét-főzz: Hogyan érjük el, hogy gyümölcsöt egyen a gyerek?

2 hozzászólás Hét-főzz: Hogyan érjük el, hogy gyümölcsöt egyen a gyerek? című bejegyzéshez

Gyermektelen gyereknevelési szakértők szerint a gyerek tanul a jó példából. Ha látja, hogy a szülei változatosan táplálkoznak, akkor szép lassan ő is rá fog erre szokni. Ha a szülei esznek zöldséget-gyümölcsöt, akkor a gyerek is enni fog. Tele hűtő és terített asztal mellett gyerek éhen még nem halt – mondta a védőnő meg a gyerekorvos. Hát hadd röhögjem magam halálra!

Legutóbb orvos barátunk volt nálunk, és elismeréssel nyugtázta, hogy a nappaliban a nagy asztalon mindig van kinn nálunk egy hatalmas tál tele zöldséggel, gyümölccsel. Télen ez általában almát jelent, nyáron paradicsomot, szilvát, barackot is. A tartalom cserélődik, mert ugye esszük. Mi, felnőttek. Csóválta is a fejét a vendégünk, hogy hát, valóban papírforma ellen van, ha ennek ellenére nem ragad a példa, de ne aggódjunk, majd beérik a gyümölcs – haha -, legkésőbb felnőttkorukra rászoknak majd. Mondjuk az már nem érdekel, akkor már nem fogom felelősnek érezni magam az étkezésükért meg szétizgulni magam, hogy hozzájutnak-e a megfelelő tápanyagokhoz. Az egyik gyerek szinte kizárólag vajaskenyeret, vajas-sajtos tésztát és krumplit, a másik gyerek kenyeret vaj nélkül mézzel és sült húst fogyaszt. Már amikor hozzájutnak. Mondjuk vendéglőben ez praktikus, rendelünk egy adag húst krumplival és beosztják, hogy melyikük mit eszik.

Rátaláltam viszont egy módszerre, amelynek segítségével mégis be lehet juttatni gyümölcsöt a fejlődő szervezetükbe, ráadásul sülve, ami ugye ötelemes konyha szempontból kifejezetten előnyös, így ezt most megosztom a hozzám hasonló problémával küzdő szülőtársaimmal. A receptet köszönöm Juditnak, aki nemcsak ékszerkészítésben zseniális, hanem ezek szerint gyerektáplálásban is.

morzsasüti

Egy piteforma alját kibéleljük félbevágott szilvával, barackkal vagy egyéb rendelkezésre álló gyümölccsel. Lehet jó vastagon, csempésszünk minél több gyümölcsöt a gyerekekbe! A piteforma egyébként azért előnyös, mert nem kell kibélelni papírral és nincs rés az alján, mint a kapcsos tortaformának. A papír ugyanis elázna a gyümölcstől, a kapcsos forma résein pedig kifolyik a gyümölcs leve és ráég a sütő aljára, mi meg pucolhatjuk órákig. Igen, mindkettőt kipróbáltam.

Egy keverőtálba teszünk 10 deka vajat, 10 deka barnacukrot 7 deka lisztet és 7 deka zabpelyhet (vagy vegyes pehelykeveréket). Ezeket összegyúrjuk, majd rámorzsoljuk a gyümölcsökre, hogy mindenhova jusson egyenletesen. A tetejére még szórhatunk mandulaforgácsot vagy diót is.

Sütőben 200 fokon kb. 30 percig sütjük, mire a mandula megbarnul – de még nem túlságosan -, addigra a gyümölcs is szaftos lesz, a morzsa pedig átsül. Tortalapát helyett valószínű valami kanálfélével fogjuk tudni tálalni, szóval nem annyira szép az állaga, viszont nagyon finom és a gyerekek így megették a gyümölcsöt eddig minden alkalommal. Igaz, megkérdezték, hogy lehetne-e a morzsát külön is sütni, de én azt hazudtam, hogy nem. A szent cél érdekében.

Hét-főzz! Későnyári meleg reggeli

A mai recept már megint annyira egyszerű lesz, hogy mindenképp jár hozzá egy történet is, mint múlt héten.

Ilyen-olyan okokból nagyon keveset nyaraltam külföldön. Eleinte azért, mert a szüleim elvből az Ismerd meg hazádat elvet követték, így például a Hányat láttál a húsz legszebb magyar várból? típusú FB-os posztoknál rendre 100%-os teljesítményt tudok elkönyvelni. Aztán később, amikor már mehettem volna, mindig adódott valami program a közelben, barátokkal vagy épp nyári táboroztatás, az egyetemhez szükséges gyakorlat. Egy kivételes nyár volt, amikor 25 évesen keresztül-kasul vonatoztam Európát Interraillel. A Párizsba érkezés pontos dátumára már nem emlékszem, de augusztus 20. után pár nappal történt. Akkor már fáradt voltam a végletekig, tele voltam élményekkel és benyomásokkal, és csak vonszoltam magam a Szajna partján egy sétányon. És akkor pont előttem lehullott egy levél a fáról, jött egy szél, ami nem volt ugyan erős, sem hideg, de nem is nyári szél volt, hanem egyértelműen őszi. Párizsban járt az ősz: pontosan éreztem, hogy egy ilyen napról szól ez a vers.

Azóta minden évben figyelem, és Budapesten meg Bécsben is észreveszem ezt a finom váltást a nyár és az ősz között augusztus 20. után néhány nappal. Bevallom, szeretem is, még ha azt is jelzi, hogy lassanként hideg lesz. Ilyenkor megjelenik a szilva a piacon és jöhetnek a szilvás-almás reggelik!

reggeli

Egy személyre így készítem:

Egy almát és három nagyobb szilvát felkockázok.

Fém serpenyőben két ek amarántot kipattogtatok, majd félreteszem egy kis tálban. Ugyanebben a serpenyőben megpirítok szárazon egy-két evőkanál mandulalapocskát, ezt is félreteszem. (Egész nyugodtan az amaránttal összekeverve.)

A serpenyőben egy kiskanál vajat olvasztok (vigyázat, ekkor ez már pillanatok alatt megy, hiszen a serpenyő eleve forró!), rádobom a szilvát és az almát, kicsit kevergetve sütöm, aztán kevés vizet öntök rá, megszórom fahéjjal és lefedve tovább párolom kis lángon egész addig, amíg a víz elpárolog és a gyümölcsök puhák lesznek.

A gyümölcsszószt tányérra öntöm, megszórom a magokkal, ízlés szerint egy kiskanál mézzel édesítem és még egy kis fahéjat szórok a tetejére.

Older PostsNewer Posts