Receptek

Narancsos-diós zabkeksz (44.)

2 hozzászólás Narancsos-diós zabkeksz (44.) című bejegyzéshez

Az az elméletem, hogy a birtokolt dolgok sokat elárulnak arról, hogy mire vágyik az ember. Ha mondjuk az elmúlt évben megvásárolt szakácskönyvek és food magazinok valamint süteményformák és díszítőeszközök számát nézzük, megállapíthatjuk, hogy egyik fő vágyam a családomnak rengeteget főzni és különleges sütiket sütni. A valóság ehhez képest kiábrándító. Mivel Do. kedvenc étele a kéksajtszószos-, Kristófé pedig a kechupos tészta, majdnem minden hétvégén az egyik nap tésztát főzök. A másik nap meg gyakran nem otthon ebédelünk, szóval ennyit a szakácsművészetről. Most mondhatnám, hogy ez mától megváltozik, de maradjunk a földön, inkább azt mondom, hogy hihetetlen, de múlt héten is sütöttem, és ma is, pedig nincs is ádvent.

(ez az újság a ludas egyébként)

Először rebarbarás Pavlovát akartam sütni, de pech, megint nem gondoltam rá, hogy a sütéshez be is kéne vásárolni. de még nem vagyok felnőve a feladathoz. Na meg autózáskompatibilis sütire volt szükség, azaz kekszre. A múltkori sikerén fellelkesülve, ugyanakkor bizonyos hozzávalók hiányában ma egy kicsit változtattam a recepten.

20 deka zabpelyhet megpirítottam száraz serpenyőben. 12 deka mandulát és 6 deka diót (éljen, felhasználtam az utolsó karácsonyi sütialapanyag maradékokat!) közepesen durvára aprítottam és szintén megpirítottam.

20 deka cukrot, kb. két kiskanál narancsos cukrot (még egy maradék felhasználva!) 1 tojást és 15 deka vajat géppel simára kavartam. Ebbe aztán beleöntöttem a zabpelyhet és a darált magvakat.

12 deka lisztet, 1 kk szódabikarbónát és egy csipet sót összekevertem, majd hozzáöntöttem a vajas-zabos masszához. Kandírozott narancsból (errefelé orangeat néven kapható) három púpozott evőkanálnyit raktam a masszába és az egészet jól összegyúrtam. Kiskanalanként még annyi lisztet tettem hozzá, amennyi megakadályozta, hogy a kezemhez ragadjon a tészta.

Lapos kekszeket formáztam, 160 fokon légkeveréssel sütöttem 15 percig. Csodás narancsos íze lett, és bár a dió csak kevés volt benne, ragyogóan kijött az íze. Legközelebb megpróbálom mandula helyett csupa dióval.

Mandulás zabkeksz (42.)

5 hozzászólás Mandulás zabkeksz (42.) című bejegyzéshez

Az egész úgy indult, hogy sütni akartam, de szokás szerint nem vásároltam be előtte hozzá. Az időjárásra való tekintettel a keksz tűnt jó ötletnek, és volt otthon valamennyi zabpehely, így a zabkeksz receptjeim között keresgéltem. Mondanom sem kell, hogy minden recepthez hiányzott minimum egy hozzávaló, így végül jó bölcsész módjára sok receptből írtam egy sok plusz egyediket. A főkóstoómesterek véleménye szerint a recept érdemes a megörökítésre, sőt, az ismétlésre is. Így készült:

20dkg zabpelyhet és 20 dkg aprított mandulát külön külön száraz serpenyőben illatosra pirítottam. A zabpehelynél ez 5 perc volt kb, a mandulánál kevesebb. A kettőt összeöntöttem egy tálba. Hozzátettem még 10 dkg lisztet, 1 kk szódabikarbónát, 1 csipet sót.

Egy másik tálban elektromos habverővel összekevertem 15 dkg puha vajat, 20 dkg cukrot, 1 tojást. Ezt hozzáöntöttem a mandulás zabpehelyhez.

Két marék aszalt vörösáfonyát is szórtam bele, de ez fakultatív szerintem.

Összegyúrtam a tésztát. Utólag apránként annyi lisztet tettem még hozzá, hogy a massza összetapadjon, de a kezemhez ne.

Formáztam belőle lapos kekszeket és sütőpapíron 160 fokon légkeveréssel sütöttem hmm, nem is tudom, olyan 15 percig. Picit megnőttek, inkább magasságra, széltében kevésbé. 25 db lett, ha jól emlékszem. A Nils Holgerssonné-től kapott szülinapi kekszdobozban pont elfért. Ennyit a fogyókúrámról 😉

Elválasztok (30.)

10 hozzászólás Elválasztok (30.) című bejegyzéshez

A minap vettem egy terhességi tesztet. Igazából hülyeségből, mert már akkor is előre tudtam az eredményt, amikor először kezdődött, de ugye az úgy van a nagykönyvben, hogy terhességi teszt pedig kell. Mert az olyan szimbolikus. Lehet rajta izgulni, meg ilyenek. Meg lehet odatartani a pasi szeme elé, másképp úgyse bírja felfogni az első alkalommal. Meg ha egy ilyen p-s rúdtól nem lesz rosszul, akkor jó eséllyel fog majd tudni pelenkázni is. Aztán másodszorra tényleg nem teszteltem, mert ha én a kávé illatától hányingert kapok, meg úgy általában mindentől, és 20 órát alszok naponta, akkor kétség nem fér hozzá, hogy mi a helyzet.

Most mondjuk semmi ilyesmi nem volt, de valahogy gyanússá vált, hogy a nyaralás előtt még belefértem egy szoknyámba, egy héttel később meg már nem (miközben végig sportoltunk!), valamint hogy a hasam akkora volt, mint elsőre 5, másodszorra 4 hónapos terhesen, a testsúlyom meg szintén. Ehhez hozzájön, hogy nemrég barátnőkkel meséltünk olyan sztorikat, amikor valakinek a valakijének a valakije úgy szült, hogy tisztára meglepődött, hogy mi van most, mert nem vette észre az egészet, csak azt, hogy hiába jár fitnesszbe, mégis hízik. És akkor gondoltam, na ne, én nem akarok ez lenni, pláne, mert akkor lecsúszom a jó zsíros osztrák gyesről is.

Nyilván negatív az eredmény, bébinek nyoma sincs, csak 7 darab kg-nak szépen, ízlésesen, arányosan elosztva. Ami nem lenne baj, ha nem épp mostanra építettem volna fel egy használható ruhatárat (bizniszest és szabadidőst) az egy héttel ezelőttig aktuális méretemben.

Úgyhogy most az van, hogy megtiltottam magamnak, hogy egy este egy vagy több tábla csokit megegyek pusztán azért, mert észre se veszem, miközben horgolok. Meg rátértem a Trennkost-ra, ami olyasmi mint a 90 napos diéta, csak valamivel emberségesebb. Mert akaraterőm, az nincs. Vagy kevés. Főleg, ha evésről van szó. Mondjuk az a jó, hogy az a Trennkost, amit én már egyszer sikerrel próbáltam, nem úgy osztja be a fehérjét-szénhidrárot, ahogy az ember spontán gondolná, például csomó sajt semleges, ez pedig jelentősen megkönnyíti a megfelelő ételek kitalálását. Meg az is jó, hogy nyár van és akkor lehet salátázni.

A tegnapi vacsora (fehérjés) például ez volt: serpenyőben kis olajon megpirítottam garnélát, fokhagymát és zöldhagyma zöldjét – ez utóbbi kicsit égetten marha jó. Készítettem egy salátát paradicsomból, zöldsalátából és olívabogyóból, összekevertem a pirított garnélával, sóztam, citromlét sokat csavartam rá, borsoztam is, és ennyi. A második képen látszik, hogy mikor van kész a garnéla – olyan barnás foltok vannak rajta.

Ma ebédre meg a melóba olyan salátát vittem, amiben volt két kemény tojás feldarabolva, koktélparadicsom és zöldsaláta. A kollégákra való tekintettel a hagymát kihagytam belőle. Pici olaj, picit több balzsamecet és só volt az öntet. (Ez is fehérjecsoportos étel.)

Azért a paradicsomos tészta hiányozni fog – a párolt-főtt-sült paradicsom ugyanis a diéta szerzőjének különös szeszélye folytán ugyanis a fehérjecsoportba került.

Gombaszezon (22.)

Annyira szeretem Bécsben, hogy az étlapok minden hónapban változnak. Bár a kedvenc kerthelyiségemben emiatt ma sem tudtam azt a fantasztikus spenótos nokedlit rendelni, amit legelőször, azért kárpótolt, hogy elkezdőtött a rókagomba szezonja és jobbnál jobb gombás ételeket kínálnak.

Én tegnap csak egyszerű bolti csiperkéből főztem, de egy egész napos kirándulás után ez is nagyon jól esett. Tkp csak három alaphozzávaló kell hozzá: leveles tészta, gomba és cukkini.

A leveles tésztával kibéleltem egy magas falú tepsit, a fölösleg tésztát pedig félretettem, ezzel majd a végén be kell takarni a “sütit”. A gombát és egy gerezd fokhagymát egy evőkanálnyi vajon serpenyőben kavargatva pirítani kezdtem, majd hozzáfacsartam fél citrom levét, hozzákevertem egy púpozott kiskanál dijoni mustárt. (oké, a legtöbb gombás receptem így kezdődik, de mit tegyek, ha annyira tökéletes ez az íz)
Egy salátacukkinit felkockáztam, és amikor a gomba már majdnem teljesen megpuhult, a serpenyőbe öntöttem a cukkinikockákat is, ezen kívül kb egy maroknyi feldarabolt zellerzöldet – szárzeller levelei voltak itthon lefagyasztva, ezeket akartam felhasználni, de gondolom, a rendes zeller is jó. A zeller amúgy apróságnak tűnik, de nagyon fontos része lesz az ízharmóniának. Tovább kavargattam, amíg a gomba is kicsit megpirult. Sóztam is kicsit, de ezzel érdemes óvatosan bánni, mert az öntet sós lesz.

Egy mélytányérban fél csomag fetát villával szétnyomkodtam, egy fél pohár tejfölt (kb 100 ml) és egy közepes tojást kevertem hozzá, kicsit borsoztam. Az öntetet fakanállal a zöldségekhez kavartam, majd az egész masszát betöltöttem a leveles tésztába. Eligazgattam, visszahajtottam a tésztát, meg rátettem a félretett maradék tésztát még, hogy majdnem az egészet befedje. 220 fokos sütőben kb. 20 percig sütöttem lefedés nélkül, majd amikor már szép barnás lett, de a massza még nem volt átsülve, alufóliával letakarva tovább sütöttem 15 percig. Biztosra akartam menni, ekkor a már elzárt sütőben még kicsit nyaraltattam az egészet.
Nagyon nem jellemző rám az utóbbi időben, hogy ilyen hosszú lélegzetű ételket készítek, de a szabadság alatt minden lehetséges. Annyira tökéletes, hogy most megyek is és megeszem a maradékot!

Szilvásgombóc lekvár (19.)

2 hozzászólás Szilvásgombóc lekvár (19.) című bejegyzéshez
Másfél kiló szilva, fél kiló cukor és két és fél kanál fahéj nem adott túl izgalmas ízeket, így a főzési idő közepén még hozzáadtam két kiskanál reszelt citromhéjat és egy púpozott kiskanál Fuchs Lebkuchen (mézeskalács) fűszerkeveréket (összetevők: fahéj, koriander, narancshéj, citromhéj, csillagánizs, ánizs, szerencsendió és szerecsendióvirág, szegfűszeg és kardamom – tehát kicsit más, pikánsabb ízvilág, mint a Kotányi.) Pont annyira savanykás, amennyire szerintem egy lekvárnak lenni kell, kenyérre kenve pedig olyan, mintha hosszú gondos munkával minden reggel friss szilvásgombóccal kínálnám a családot. És még a kiskorúak minőségi tesztjén is átment.

Tévedés ham and eggs (17.)

A pillanat, amikor a szombat reggeli ham ad eggs-emet készítettem épp egybeesett azzal, amikor a hétvégén megírandó posztjaimat fogalmazgattam magamban, így már csak az tűnt fel, hogy a serpenyőben lévő olajfolt szokatlanul sötét. Így jár az ember, ha nem rakja helyére az olívaolajat és tévedésből a tökmagolajat önti nagy lendülettel az edénybe. Az első gondolatom az volt, hogy a francba, mert mondjuk a tökmagolajat mind a hevítési tulajdonságai, mind az ára arra a predestinálja, hogy salátát öntözzenek vele különleges napokon, de aztán Apahajó megvigasztalt, mondván milyen jót teszek a prosztatámmal (csak emlékeztetőül: magamnak készítettem reggelit, nem neki.). Na rendben, legyen ez egy különleges reggeli, végül is mától kezdődik a 14 nap szabadság – és akkor szokás szerint folytattam a receptet: sonka, két tojás, kevés sót, sok snidling, fedő alá, forgatás, még kis sütés. És a gyanú beigazolódott: jobb hozzávalókból jobb étel készül. Éljen a stájerországi tökmagolaj!

Hűsítő halsaláta (6.)

3 hozzászólás Hűsítő halsaláta (6.) című bejegyzéshez

Egy szelet tengeri halfilét fokhagymás-citromos olivaolajban röviden pároltam, majd kisütöttem, majd kis darabokra vágtam. Leveles salátát, felkockázott paradicsomot és jó sok petrezselymet tálba tettem, hozzákevertem a haldarabokat és a citromos olajat is, amiben sült. Meglocsoltam még balzsamecettel, kis sót szórtam rá – 15 perc alatt kész lett a királyi, hűsítő és egészséges vacsora két személyre.

Mangójoghurt hőség ellen (1.)

4 hozzászólás Mangójoghurt hőség ellen (1.) című bejegyzéshez

Budapest persze több okból hiányzik – az egyik elég prózai ok például az Andrássy úti indiaiban készített mangólassi meg mangóhab. Próbáltam már utánozni, idáig teljesen hiába, biztos kellene meditálnom pár hónapot, hogy olyan tökéletesen sikerüljön. Azért az ötlet, hogy az ember hőség ellen mangós joghurtot egyen reggelire, mégiscsak jó. S mert igazán komoly ételt ilyenkor a gyerekek sem tudnak lenyelni, kivételesen szabad volt kizárólag magvakkal jóllakni.

A mangójoghurt 5 evőkanál natúr joghurtból, két marék mangóhúsból (ez kb. a gyümölcs fele volt) és két kiskanál tejszínből készült turmixgéppel, a végén pedig aszalt vörösáfonyával szórtam meg. Ez volt a mai recept, semmi bonyolult. Mangó hiányában almából is remek frissítő ételt szoktunk készíteni az utóbbi időben – recept itt található.

Nem véletlen egyébként, hogy hőségben jól csúszik a mangólassi. A kínai “öt elem” konyha az élelmiszereket két szempontból is csoportosítja. Egyrészt hozzárendeli a dolgokat az öt elem egyikéhez (fa, tűz, föld, fém, víz), másrészt mindegyiket besorolja a termikus hatás alapján (forró, meleg, semleges, frissítő, hideg). A hidegbe tartoznak például a paradicsom, uborka, citrom, rebarbara, kivi, mangó, ananász, görögdinnye, a joghurt, algák, a só és az ásványvíz is. Mind tipikus nyári étel. Meglepő, hogy a banán is itt van, de szerintem csak azért fura nekem, mert télen más gyümölcs hiányában esszük sokat. Végül is ott, ahol terem, nem lenne szükség átmelegítő ételekre.

A frissítő hatású ételek közé ilyenek tartoznak, mint az eper, a narancs, a meggy, a fehérbor (ld. nyári fröccs), a friss sajt, túró, tejföl, kefír, olivabogyó, húsok közül a kacsa, pulyka, halak közül a tintahal és a polip, zöldségek közül a cikória (hm, pedig ennek télen van szezonja), az articsóka, brokkoli, paprika, zeller, spenót, cukkini, jégsaláta és még sok más.

A semleges, meleg és forró hatású alapanyagok felsorolásától ma eltekintek, talán nem haragszotok meg. Eljön majd ennek is az ideje, de most pont nem siettetem. Kellemes kánikulai aszalódást nekünk!

Rebarbarás lepény

6 hozzászólás Rebarbarás lepény című bejegyzéshez

12 deka lágy vajat, 3 tojást és 25 deka cukrot egy keverőtálban simára kevertem. Ezután egy kis pohár tejfölt öntöttem hozzá és tovább kavartam. Egy másik tálban 30 deka lisztet és egy zacskó sütőportszintén összekevertem, majd a lisztes keveréket a tojásoshoz öntöttem. Újabb rövid keverés után kivajazott-lisztezett magasabb falú tepsibe öntöttem a tésztát. Nem vagyok nagy sütikészítő, nincs is ilyen spec. tepsim, csak a pecsenyés, de az is megfelelt.
A tészta viszkózus, kicsit segíteni kell neki, hogy elterüljön egyenletesen. Aztán egy kiló rebarbarát megmostam-hámoztam és a szár két végéből 3-3 centit levágtam. A többit 5-6 centis darabokra vágtam fel, szép egyenletesen elosztott a tészta tetején (majdnem kijött két réteg), majd bőven meghintettem az egészet kristálycukorral, úgy 4-5 kanálnyi ment rá. Előmelegített sütőben 150 fokon légkeveréssel sütöttem majdnem pontosan egy óráig. Szép lassan sült és hihetetlenül zaftos lett. A család szerint túl savanyú, meg amúgy is, egészséges, úgyhogy abban a szerencsében van részem, hogy egyedül ehetem meg az egészet. Eredetileg tejszínhabbal szerettem volna tálalni, de amikor beleharaptam, már tudtam, hogy azért ennyire még én sem voltam jó gyerek.

A kikeverési-előkészítési idő nem több 20 percnél. A kevert tészta egy Polcz Alaine recept alapján készült, csak az előírt margarint cseréltem le vajra.

Narancsos cukor

2 hozzászólás Narancsos cukor című bejegyzéshez

Egy ideje minden narancssárga körülöttem – nyilván a tél teszi, hogy vonzom ezt a színt. Narancssárgát horgolok, narancsot iszom és narancsot eszek, vérnarancsot, sima narancsot, néha bio kivitelben. S mert a bio narancsnak pont a héja az erőssége, nem akartam kidobni ezt sem. Hámozás után szárítottam egy hétig, aztán pár kanál kristálycukorral aprítógépben megőröltem. A muffin alaprecept cukormennyiségének egy részét  – két kiskanálnyit – ezzel a cukorral helyettesítettem, s máris tökéletes narancsos muffint kaptam. Nem nagy ár egy jól induló napért, ugye?

Hamarosan a horgolt narancsok is jönnek, csak győzzétek kivárni!

Older PostsNewer Posts