A “nem veszek fonalat március végéig” akció keretén belül indult ez a nagyon egyszerű mintájú horgolt kendő. A színek szeretnék elvinni a show-t, a piros, a pink és a türkiz annyira vidám együtt. Van egy ilyen színvilágú kötött ruhám, és mindig gondban vagyok, hogy milyen kendővel hordjam, valahogy a legtöbb túl komoly és hivatalos hozzá. Azt hiszem, csak idő kérdése, hogy ez megváltozzon.
A fonal egyébként nagyon vékony, szinte cérna, 100% pamut és tavaly a Guzsalyasbolttól vettem a Gyapjúnapon, igazán illendő, hogy a következő Gyapjúnapig legyen belőle valami kézzelfogható.
Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.
A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.
Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.
Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok.
A PIF játék újra és újra arra inspirál, hogy olyan technikákat, színeket, formákat is használjak, amelyek hozzám nem állnak közel. Az egyik legjobb példa erre a fekete szín. Nekem nagyon előnytelenül áll a fekete, így szinte soha nem használom. Elképzelhetetlennek tartom, hogy fekete sálat kössek vagy horgoljak – hacsak nem ajándékba. Ékszerben is inkább a feltűnő színeket szeretem.
Amikor a múltkori PIF fordulóban statement nyakláncot ajánlottam fel, akkor is az volt a lelki szemeim előtt, hogy majd tobzódni fogok a színekben. Ehhez képest a Klárival való egyeztetés során arra jutottunk, hogy inkább formájában legyen feltűnő az ékszer, semmiképpen ne legyen szimmetrikus és színeiben visszafogott, leginkább fehér, fekete és szürke.
Végül három variációt mutattam neki, három teljesen különböző stílust, és ő ebből kettőt választott ki.
Az első, a szerelem első látásra darab csak töredékesen horgolt. Egy fekete tüll anyagot igazítottam szándékosan aszimmetrikus legyezőformára. Erre egy kimonóanyagból készült kézzel varrt, flízzel töltött ovális forma került, az egyik oldalára pedig szürkéslila horgolt dugóhúzót varrtam. Mivel ezt a kompozíciót vagányan ünnepélyesnek éreztem, a nyaklánc is csak gyöngyös lehetett. Mindkét oldalon három hangsúlyos üveggyöngy, és sok apró fekete kásagyöngyöt fűztem fel. Bevallom, ez számomra igazi kihívás volt: ennyire apró gyöngyöket ennyire vékony átlátszó damilra még sosem fűztem – cserébe most rögtön kétszer, mert abban a pillanatban, amikor már csak a szereléket kellett volna felapplikálnom, kiesett a kezemből az egész és szétgurult a földön az összes gyöngy. Végül a második fűzésre egészen belejöttem ebbe a finommotoros kihívásba, a végére kifejezetten élvezettel fűztem.
Legközelebb mutatom a másik nyakláncot is. Addig is kellemes hétvégét nektek!
Ezzel a technikával már több, mint három éve szemezek. Csodaszépen mutat színátmenetes fonalakból vagy több különböző gombolyagból horgolva. Igazi fonalfaló, nagyon zabálja az alapanyagot, ami egyben azt is jelenti, hogy stabil a kész kelme tartása. Na de a készítés, az bonyolult. A videók, amiket találtam hozzá, kábé az egészestés kategória. Na jó, húsz perc, de hányszor kell megállítani meg visszatekerni, amíg végül összeáll a kép!
Végül egy olyan estét választottam a küzdelemhez, amikor egyedül voltam otthon, így garantáltan nem jött közbe zavaró tényező és ha úgy adódott volna, akkor tombolhattam volna a frusztrációtól egész nyugodtan. Erre végül nem volt szükség, a nyugalomra viszont annál inkább. Az első hat sor meghorgolásánál minden mozdulatra figyelni kell. Ha viszont eddig eljutott az ember, akkor már könnyű és élvezetes a munka, mindössze két kört kell ismételgetni a világ vagy a fonal végéig. Két soronként lehet színt váltani, és tanácsos is, mert ahogy a világosszürke részen látszik, egy színből nem valami nagy szám az egész. Szóval ha már izzad vele az ember, akkor legalább legyen színes a végeredmény. Most csak edényalátét méretben készítettem és a végén egy félpálcás körrel zártam a munkát, de terítő méretben is gondolkozom. Ha még nem próbáltátok a technikát, akkor ezt a videót ajánlom németül, ez pedig ugyanattól a szerzőtől az angol videó.
A véget nem érő monoton munka meghozza gyümölcsét. Lassanként horgolom össze a pöttyös blokkokat, egyiket a másik után rakosgatom, rakosgatom, rakosgatom. Pillanatnyilag még nem tudom elképzelni, hogy ez valaha kész lehet, mert bár máris rengeteget horgoltam össze, még ötször ennyi hiányzik. De legalább színes – januárban, amikor a napot napokig nem lehet látni és egész nap mesterséges fénynél ülök, ez is valami.
Azt hiszem, még soha nem horgoltam semmit, ami szívecskés, Valentin-nap közelében pedig pláne nem. Van bennem valami, ami egyszerűen ódzkodik ettől az ünneptől – és nem azért, mert nem ősmagyar tradíció. Úgyhogy amikor rájöttem, hogy minden ellenkezésem ellenére ez a poszt benne lesz a januári szívecskés kézműveshullám fővonalában, akkor elbizonytalanodtam kicsit. Mentsem el inkább későbbre a bejegyzést? De látjátok, bátor vagyok, merek mainstream is lenni nagyritkán.
A 16/2016-os kihívásban a tapestry crochet technikával kezdtem az évet. Szándékosan csak egy apróbb tárgyat készítettem, mert sok, rengeteg a félkész cucc itthon. Ami persze nem rossz, mert legalább újra felelevenítem a WIPszerda sorozatot. Másfelől viszont ha valaki le akar ülni az egyébként hatszemélyes kanapénkra, akkor az nagyjából 15 perces rámolási idővel számoljon – és valahogy úgy érzem, hogy van a család tűrőképességének egy határa, és sürgősen csökkentenem kell a WIP-ek számát, ha nem akarom eddig a határig vinni a hangulatot. Ja, hogy el lehetne pakolni a kanapéról a WIP-eket? Neeeem, hiszen akkor hogyan jönne az inspiráció, hogy melyiket horgoljam tovább épp?
Teljesen büszke vagyok magamra egyébként, mert a tartóka befejezése után egy héttel már a cippzárt is bevarrtam, ami abszolút személyes rekord – pedig még csak nem is volt határidő. A cippzárbevarrásnak egyébként hamarosan hosszabb posztot fogok szentelni. Nem a technikának, hanem a lelki vetületének, mert az is van neki, de tényleg.
Anya, ha jó, a saját gyerekének adja oda a tolltartót, habár szívesen megtartaná magának is. Mert a gyerek mindig panaszkodik, hogy fűfavirág kap tőlem mindent, csak ő marad ki mindig. És hogy ne feledje, kitől kapta, raktam rá szép címkét is.
A 16/2016-os kihívásban rögtön két kategóriát is kipipáltam ezzel a helyes kis darabbal: táska és tapestry crochet.
Ma a horgolástechnikai kihívásból a tuniszi és a freeform horgoláshoz kapcsolódókhoz szedtem össze könyveket, videókat, linkeket.
A 4. pont a tuniszi horgolás – erről már korábban írtam itt és itt. Ez utóbbi kis tartókát azóta is használom, kulcs és kulcskártya van benne, ennek ellenére köszöni, jól van, azaz a tartósságával meg vagyok elégedve. Gondoltam már rá, hogy kellene ilyen szép színest gyártani még, de bevallom, már elfelejtettem, hogyan is megy ez az öltés; újra kellene kísérleteznem.
Mivel a tuniszi horgolással szép csipkemintákat is lehet horgolni, beszereztem ehhez is szakirodalmat
A könyv előnye, hogy van hozzá cd, ami segítség az egyes modellek meghorgolásához. A hátránya, hogy igazából a modellek nem annyira tetszenek. Persze ennek ellenére lehet, hogy érdemes lenne végig meghorgolni egyet-kettőt, mert azt hiszem, szerencsésebb fonalválasztással és jobb fotózással jobban nézhetnek ki a sálak és stólák, mint ahogy a könyv mutatja azokat.
Eddig csak gyakorlódarabkákat horgoltam belőle, hogy lássam, értem-e egyáltalán a leírást. És igen, nem annyira bonyolultak, ha egyszer a logikáját elkapja az ember.
Ezen a linken lehet szemezgetni a különféle tuniszi öltésfajtákból.
A freeform horgolásból több öltésfajtát is becsempésztem a listába – elsősorban azért, mert az a tapasztalatom, hogy a freeform szó sok jó horgolót elriaszt. “Ehhez nekem nincs elég fantáziám”, “fogalmam sincs, hol kezdjem el” – mondják gyakran olyanok, akik amúgy profik és biztosan sikerrel járnának ebben a technikában is, ha neki mernének ugrani. Az ilyen gátlások leküzdéséhez ajánlom néhány speciális öltés begyakorlását. Persze ezek nélkül is létezik freeform horgolás, csupa rövidpálcából meg láncszemből is lehet freeformot létrehozni, de nagy sikerélmény, ha sikerül például a
13. bullion stich: videót találtok például itt. Ezen jól látszik, hogy nem kell egyetlen mozdulattal áthúzni mind a 10 hurkon a horgolótűt. Simán lehet egyenként. Ha a végén meghúzzuk a szálat, akkor szépen egymás mellé simulnak a hurkok és észre se lehet venni a csalást.
14. A hyperbolic crochet tulajdonképpen egyszerűbb, mint amilyen dekoratív. Kezdjünk egy mondjuk egy kis tízláncszemes alapra horgolni. Az első sorban minden láncszembe egy rövidpálca kerül. A következő sorban minden rp-ra három rp. A további sorokban is így járunk el, minden rp-ba 3 rp. Matekosok könnyedén kiszámolhatják, hogy a 30. sorban pontosan hány szem lesz, én most csak annyit mondok: rengeteg. És a horgolás teljesen magától elkezd elterpeszkedni a térben, kacskaringók, fodrok alakulnak ki. Nem muszáj egyébként minden sort végigvinni, lehet bárhol megállni és fordulni, így lehet befolyásolni az alakzat formáját. Nagyon bulis ez a technika, akár egyetlen színből is nagyon izgalmas lehet. Én például most egy nyakláncmedált készítek így. Az alábbi cuccban, ami kb. egymaroknyi, majdnem egy teljes gombóc Catania Grande landolt, szóval fonalfalók előnyben.
12. A többszínű spirál is nagyon látványos freeform horgolós elem, többek között arra is jó, hogy a több különböző színt egységbe foglalja. Lehet persze freeformot horgolni úgy is, hogy simán egymás mellett állnak a különböző színek, de lágyabb az átmenet, ha van olyan motívum is, amiben a több szín egységet alkot. Itt is van egy angol nyelvű videó a kétszínű változathoz. Aki ezt tudja, az bármikor több színnel is tud kezdeni. Csak az első kör szemszámát annyival kell elosztani, ahány színnel szeretnénk dolgozni. Ez a videó pedig a kör négyszögesítését mutatja többszínű spirálmintával. Ezt mindenképp ki szeretném próbálni a kihívás során.
9. Tapestry crochet: Ezt a technikát Xenobia Bailey munkái által ismertem meg, és az első gondolatom nem az volt, hogy hú de jó lenne ezt megtanulni, hanem hogy ezt én így sosem fogom tudni, rosszabbul meg nem érdemes. Azért az azóta eltelt évek alatt szerencsére sok más horgolástechnikát elég jó szinten elsajátítottam, úgyhogy kicsit nagyobb önbizalommal állok a dologhoz. Amikor pedig tavaly év végén láttam, hogy hamarosan megjelenik németül egy témába vágó füzet, akkor végleg eldöntöttem: 2016-ban megtanulom ezt a fajta horgolást.
A füzet azóta meg is érkezett hozzám, sőt, az első darab már majdnem kész is – már csak egy cippzár választja el attól, hogy beblogoljam, azaz kábé 5-6 hét – már ahogy a cippzárvarrási hajlandóságomat ismerem.
Amennyire dekoratív, annyira egyszerű ez a technika. Alapesetben rövidpálcákkal dolgozunk, bár láttam már egyráhajtásos pálcás takarókat is ilyen többszínű mintával. Azért a gyakorláshoz szerintem jobb a rövidpálca, mert a módszer lényege, hogy minden színt, ami előfordul a horgolásban, végig vezetünk a munkán. Azaz ha van egy takaró, amiben kék, piros, zöld és sárga szívminták vannak, akkor végig öt szállal dolgozunk. Mindig az van elől, ami az épp aktuális szín, a többit pedig hozzáfogjuk a kész munkához, így horgoljuk bele. Az épp nem játszó színek így azért picit átsejlenek a fő színen keresztül is – ez ad egy pluszt az egésznek. De a lényeg, hogy nagyon könnyen lehet így színt váltani csomózás nélkül. A másik előny, hogy a sok szálnak köszönhetően stabilabb is lesz a kész kelme, tehát pl. táskának, kosárnak, edényfogónak, szőnyegnek kifejezetten alkalmas a technika. Értelemszerűen lenge stólához viszont érdemes mást választani.
Amire azonnal rájöttem: a legfontosabb, hogy a háttérben futó szálakat feszesen tartsuk, ellenkező esetben a kelleténél jobban kikukucskál a szemek között a kontrasztszín. A szép színváltás másik titka, hogy a színváltás előtti utolsó szemnek az utolsó áthúzását már az új színnel kell hurkolni. Ha ezt a két apró szabályt betartja az ember, akkor szerintem gyönyörű mintákat lehet kezdőként is létrehozni.
A fenti könyvben van is néhány minta, de egy kockás lap és színes ceruza segítségével saját magunk is rajzolhatunk. És persze keresztszemes hímzéshez való mintát is könnyen át lehet ültetni: egy kis négyzet egy rövidpálcának felel meg.
Nézegessetek még tapestry technikával készült holmikat itt és itt.
Majd három héttel az évkezdet után szinte anakronisztikus a tavalyi kötős-horgolós kihívásról írni, most mégis megteszem. Az apropó természetesen a folytatás, azaz a 16/2016-os kihívás, ami talán még izgalmasabb, mint a tavalyi.
Amikor egy éve januárban csatlakoztam a kihíváshoz, már eleve tudtam, hogy az én kötős-horgolós tempóm mellett nem reális, hogy 15 különböző fajta ruhadarab elkészüljön egy év alatt. Különösen azért, mert a pulcsi-kardigán-top-kesztyű négyes teljesen ismeretlen terület számomra, legalábbis a kötött változatban. Meg az is nyilvánvaló volt, hogy kendőből meg jóval többet fogok készíteni, mint egyet. Ennek ellenére csatlakoztam, mert szerettem volna folyamatosan emlékeztetni magam, hogy érdemes továbblépni, újakat tanulni. Kilenc kategóriában sikerült végül befejeznem legalább egy darabot. Decemberben úgy gondoltam, jövőre folytatom ezt a lassú, megfontolt tempót és 2016-ban szépen lassan átlépem a határaimat és kötök szoknyát, kardigánt, pulcsit, kesztyűt, meg ami még hiányzik a listáról. Bár biztos vagyok benne, hogy ez önmagában is elég lenne éves feladatnak, azért csatlakoztam a Varga Gabi által kezdeményezett 16/2016-os kihíváshoz is. Ennek a szabályai kicsit több játékteret hagynak a választáshoz, és úgy érzem, nagyobb az esély arra is, hogy tényleg teljesíthessem.
Három kategóriából lehet összeszedni a teljesítendő 16 kihívást: ruhadarab fajták, kötési technikák és horgolási technikák. A horgolási technikák listáját én szedtem össze, és mivel van rajta néhány nem annyira ismert technika, most írok a listához egy kis kommentárt, könyvajánlót, hogy könnyebb legyen elindulni. Íme a lista – picit hosszú, így ma csak elkezdem és a következő napokban folytatom:
1. filéhorgolás 2. rácshorgolás 3. Brüggi csipke 4. tuniszi horgolás 5. surface horgolás 6. villahorgolás 7. seprűhorgolás 8. gyöngyhorgolás 9. tapestry crochet (többszínű horgolás) 10. síkból kiemelkedő pálcák használata (relief) 11. hamispálcás horgolás 12. többszínű spirál 13. bullion stich 14. hyperbolic crochet 15. top-down csipkefelső 16. ír horgolás 17. overlay crochet 18. Bavarian crochet 19. woven crochet – horgolt rácsba szövés 20. join as you go / seamless crochet 1. A filéhorgolás az a műfaj, ami nekem elsőre beugrik, amikor a klasszikus horgolásra gondolok. Fehér, szépen kikeményített függönyök a parasztház ablakában gyakran készülnek filéhorgolással. Egyszerű rács az alap láncszemekből és egyráhajtásos pálcákból, és a minta úgy keletkezik, hogy az üres rács helyett teli rácsot horgolt az ember, azaz csak erhp-kat egymás mellé. Sok leírás, füzet kapható is ehhez, de tkp egy kockás füzet segítségével egész egyszerűen tervezhetünk is magunk mintákat. Az üres négyzet 1 erhp-2 lsz-1 erhp, a tele négyzet pedig 4 erhp. 3. A Brüggi csipke is a klasszikus kategóriába tartozik, polgári lakásokban a fényezett sötétbarna asztal elengedhetetlen tartozéka volt egy hatalmas Brüggi csipkés terítő. Érdekessége, hogy a bonyolult mintákat egy egyszerű szalag horgolásával hozzuk létre. A szalagot menet közben csatlakoztatjuk önmagához, így nő a kacskaringós minta tetszés szerinti méretre. 18. A Bavarian crochet egy nagyon dekoratív technika, nem is annyira egyszerű szerintem, de idén mindenképp meg fogom tanulni, videók hozzá itt találhatók. 20. A join as you go technikáról csak annyit tudok, amit ennek a könyvnek az ismertetőjében olvastam. A technika vonzereje, hogy a különböző horgolt motívumokat nem kell külön lépésben egymáshoz varrogatni vagy összehorgolni, aztán a járulékos 500 szálvéget elvarrni, hanem munka közben illesztődik össze minden. Videók találhatók például itt, ha az ember nem akarja megvenni a könyvet. 19. woven crochet: amikor ezt a technikát a listára tettem, egy korábbi horgolós újságban látott modell volt a fejemben. Ott a kardigán egyszerű rácsmintával készült (mint a filéhorgolásnál), majd ebbe a rácsba bele volt szőve egy vastag, dekoratív fonal egyszerű fel-le-fel-le módszerrel. Nagyon tetszett ebben a módszerben, hogy a gigavastag színátmenetes fonalak, amelyek általában horgolás közben nem érvényesülnek annyiva, vagy hordhatatlanul vastag kelmét adnak, ebben a technikában tökéletesen használhatók. Aztán azóta láttam, hogy vannak úgynevezett woven stich-ek is, például ez. Szerintem mindkettőt nyugodtan el lehet fogadni ehhez a kihíváshoz. Jó kísérletezés kívánok, és ígérem, folytatni fogom a technikák bemutatását.
Megint Ádámnál és Évánál kell kezdenem ezt a kendőt. Még ha a képen nem is látszik, a fonal Drops Cotton Merino pisztáciazöld árnyalatban. Ezt a fonalat egy barátnőm kendőjéhez vettem, de végül nem ezt a színt választotta, így csak kerülgettem, nézegettem. Szerettem a színt, szerettem a fonal tapintását, szóval nem is ez okozta a fejtörést, inkább a vastagsága. Utólag rájöttem, hogy ez inkább kardigánhoz illő vastagság, nem kendőhöz – viszont csak 3 gombócom volt belőle. A Drops fonalak színhűségével kapcsolatban elég kiábrándító tapasztalataim vannak, úgyhogy pótlásról szó sem lehetett. Végül egy aszimmetrikus horgolt minta mellett döntöttem ebből a könyvből, ez olyan fazon, amit addig köt az ember, amíg van fonala. Horgolás közben arra is gondoltam, hogy ha elkészül, majd csinálok hozzá blogjátékot, hiszen tkp ajándékkendőnek szántam, maradjon is az. Aztán fogyott-fogyott a fonal, és igazából kiábrándítóan kicsi volt még akkor is, amikor a harmadik gombóc végére értem. Egész pontosan 115*64*90 centis, egyértelműen gyerekméret. Akkor hirtelen csalódottságomban beraktam a szekrénybe a kendőt, még csak be se blogoltam. De minden rosszban lehet valami jó, ma igazán kapóra jött egy gyerekméretű kendő. Do ugyanis rájött, hogy mára szülinapi partyra hivatalos, ami az ünnepi készülődésben, aztán meg az újévi magyarországi utazásunk közepette teljesen elfelejtődött. És bár majdnem mindig van itthon joker ajándék, most pont elfogyott minden. Az ünnepelt kislány szerencsére nagyon szeret csinin öltözködni, a pisztáciazöld szín is illik hozzá, úgyhogy rávarrtam egy handmade cimkét gyorsan a kendőre, és már meg is volt a szülinapi ajándék.
