Már nem is tudom, mióta van ez a poszt a to do listámon! Ezt a nyakmelegítőt akkor kezdtem el, amikor a – végül nem megírt – freeform horgolás könyvemhez készítettem a modelleket, mintákat. Ez a cowl arra példa, hogyan lehet egyetlenféle fonal nagyjából másfél-két gombolyagjából freeformozni.
A freeformról a legtöbben azt gondolják, hogy kizárólag akkor működik, ha rengeteg effektfonalat és mindenféle különböző textúrájú fonalat használ az ember. Pedig van egy sokkal minimalistább módszer is, amikor egyetlen színátmenetes gombolyaggal játszik az ember. Persze ez sok elvarrni való szálvéget is jelent, ha azt akarjuk, hogy a színek elhelyezkedésébe nekünk is legyen beleszólásunk, ne csak a véletlennek, de ez számomra benne volt a pakliban. Ennél a technikánál különösen ötletesnek kell lenni, hiszen a fonalak textúrája nem fog hozzájárulni az izgalmas összképhez, a mintának kell elvinni a show-t. Nézegessétek a képeken a részleteket! Van kagylóminta, popcorn, játék a pálcák méretével, véletlenszerű csipkeminták, spirál, horgolás a felszínen és még rengeteg technika.
A formája nem teljesen szándékos, így alakult munka közben, de nem bánom, mert így még a vállat is takarja.
Tegnap este készült el ez a freeform cowl, de még eltelik egy kis idő, amíg elvarrott szálakkal, hordás közbeni fotókat tudok mutatni. Addig is hoztam viszont néhány részletet, s a fotókon láthattok néhány apróságot is, amivel nagyon fel lehet dobni a freeform horgolt ruhadarabokat és kiegészítőket.
Az első képen a kedvenc részletem a kis zöld szegélyes amőba. Picit látszik, hogy maga az amőba is már izgalmas, hiszen két színből van és spirálalakban készült. A spirál úgy lesz kör helyett amőba alakú, hogy nem mindig azonos magasságú pálcákat horgolunk, hanem hol egyráhajtásost, hol félpálcát, hol rövidpálcát. Ha kontrasztosabb színeket választotok, mint ez én, akkor még extrább lesz a hatás.
A térbeli hatást az illesztéskor úgy értem el, hogy nem láthatatlanul, a kelme visszáján horgoltam össze az amőbát a körülötte lévő részekkel, hanem szándékosan a színén. Ehhez a két összehorgolandó darabot visszája a visszájához illesztve tartjuk kézben, és így mehetnek a rövidpálcák. Ha aztán síkba kiterítjük, akkor ilyen térbeli hatást láthatunk.
3. A spirál mindig látványos elem, de ha a két szín között a felületen is horgolunk egy csíkot, az kifejezetten feldobja. Azt is láthatjátok, hogy a szélén szőrös fonalat is használtam, ez is izgalmas felületet ad.
A +1. tipp pedig arra vonatkozik, milyen fonalat használunk. Ezen a képen több olyat is láthattok, hogy két vékony fonalat összefogtam. Van egy türkiz és királykék csillámos fonal, van egy már önmagában kétágú és átmenetes Crazy Zauberball, amihez még zöld zoknifonalat fogtam hozzá és két különböző kéket is használtam együtt. Szép kevert színeket lehet így kihozni, különösen akkor, ha a használt fonalakat aztán ugyanazon a darabon belül önmagukban tisztán is belehorgoljuk.
Horgoljatok ti is valami freeformot, ha van pár napotok most húsvét előtt-után kicsit nagyobb nyugiban, mint a szokásos hétköznapi. Nemcsak nyakmelegítőt, de vászontáskára varrható rátétet is lehet így készíteni, és akkor nem kell jövő őszig várni a használattal. Hajrá, jó kísérletezést!
Ha pedig még sosem freeformoztatok, akkor bemelegítésnek ajánlok egy kis freeform hatású virágot, amihez a leírás itt találjátok.
Ha megírtam volna a freeform horgolás könyvet, ez a stóla lett volna a címlapon – igaz, akkor még Óceán munkacím alatt futott. Most viszont, ahogy néhányszor már hordtam, egyértelmű pávaként viselkedik, magára vonzza a tekintetet, emberek megjegyzik, hogy nahát, milyen jól néz ki. Vállfán persze feleannyira, mint valóságban, de azért mutatom:
A horgolás tényleg freeform, amivel a teszthorgoló lányok meg is szenvedtek, mert kábé olyan receptet adtam meg nekik, mint dédanyáink szakácskönyveiben vannak: “amennyit felvesz”, meg “ha szép szálasan csorog a fakanálról”. Szóval nem tudnám megmondani, meg receptet adni se hozzá, hogy hogy készül a rácsminta és számomra is meglepetés volt, hogy végül milyen alakú lesz az egész, mert inkább az anyag diktált, mint én. De végül hagytam magam vezetni és elkészült az eddigi legkedvencebb sk stólám. Csak azt sajnálom, hogy nem valami nemesebb fonalból kezdtem neki. Kapaszkodjatok meg, ez a cucc itt 100% akril, Bravo fonalból készült. Csak mert annyira szépek a színei. Pedig megérdemelne egy selyem-gyapjú keveréket is és talán annak is eljön az ideje.
Freeform apróságok sorozatunk következő része ez a két hajgumi. Ha csak három kis gombócka fonal és egy horgolótű fér be a nyaralós csomagba, akkor is lehet mit alkotni. A freeform foltra pár öltéssel hajgumit erősítettem és máris kész a tökéletes hajdísz, amiből garantáltan nincs még egy ugyanolyan!
A freeform horgolásban azt is szeretem, hogy a legapróbb kis motívum is annyira egyedivé tud tenni bármit – jelen esetben egy filléres tucathajráfot. A Catania fonalakon kívül, amiket a számtalan színárnyalat miatt különösen szeretek, itt fémszálas fekete fonalat is használtam. Tavaly nyáron még csak úgy ad hoc horgoltam hajdíszt, de azóta Do haja is megnőtt, úgyhogy használni is fogja. Gyors, mégis dekoratív szülinapi ajándék kategóriába is elmenthetjük fejben, jön még a szeptember és a rengeteg meghívás!
Addig pedig minden jót, éljétek túl a kánikulát! Horgolni egyébként vízbe lógó lábbal is kiválóan lehet, függetlenül attól, hogy a víz egy lavórban, medencében, a Balcsiban vagy a tengerben van 🙂
Ahogy megígértem, elkezdek egy freeform sorozatot. Ez a cowl tavaly nyáron készült a kisnyalkai alkotótáborban. (Reklámmal szakítjuk meg adásunkat: a nyalkai táborba idén több év után először jöhetnek olyanok is, akik korábban nem voltak. Akit érdekel a lehetőség, Colette-et keresheti. A táborról Colette blogjában itt és nálam itt olvashattok többet. A második linken egyébként szemfüles olvasók felfedezhetik a cowlt és a múltkoriban bemutatott freeform nyakláncot is a képeken.)
A felhasznált fonalak mind maradékok, egészen különböző vastagságúak és minőségűek, a minta pedig egyszer már átment a meghorgolhatósági vizsgán próbahorgolónál is – bár csak videós és e-mailes segítséggel. Mivel viszonylag gyorsan, egy nap alatt meghorgolható projektről van szó, és ráadásul szinte minden izgalmas freeform öltésfajta szerepel benne (mondhatni a freeform horgolás állatorvosi lova), így szerintem tálcán kínálja magát tanulódarabnak.
Bedobom tehát a kérdést nektek és az Univerzumnak: ki venne részt ősszel, mondjuk októberben vagy novemberben egy egynapos freeform horgolás workshopon Budapesten, melyen ezt vagy ehhez nagyon hasonló nyakmelegítőt horgolhatnátok meg? Írjatok kommentet ide vagy egy rövid mailt az info@anyahajoblog.hu-ra, ha szívesen részt vennétek egy ilyen tanfolyamon. Ez még nem jelent kötelezettséget, csak jelzés számomra, hogy érdemes-e elkezdenem szervezkedni, helyet keresni.
Huh, nem is tudom, volt-e már olyan poszt, amit ennyire nehezemre esett megírni. Az a fő gond, hogy ugyanúgy megírhatnám mélabús alaphanggal meg felszabadult és örömteli alaphanggal, és tulajdonképpen mindkettő igaz lenne a maga módján.
Volt egy régi tervem, amit már évek óta dédelgettem, mégpedig egy freeform horgolás könyv terve. Kicsit több, mint egy éve aztán konkrét alakot is kezdett ölteni a dolog, anélkül, hogy egy lépést tettem volna érte, lett kiadó, aki pont egy ilyen könyvet szeretett volna készíttetni. Nyáron elég intenzíven dolgoztam rajta, főleg a kisnyalkai alkotótáborban, ahol a projekteknek nagyjából a felét elkészítettem és leírtam. Az iskolaév alatt ugyan csak csigaléptekkel, de akkor is haladtam valamennyire, de végig volt bennem egy kétely. Könyvet már írtam, tankönyvet is, tehát nem ez volt a bizonytalanság oka, tudtam hogy az írás menni fog. Az volt az érzésem, hogy a freeform és a könyv műfaja nem biztos, hogy összeillik. Horgoltam ugyanis korábban kvázi freeform mintát leírás alapján és kevés annyira frusztráló élményem volt horgolós pályafutásom alatt, mint az a felső. Nagyon nehéz leírni valamit korrekt módon lépésenként, ha nincs fix pont, sor eleje, sor vége, horgolás iránya. És éreztem, hogy ezt a kihívást nekem sem sikerül igazán jól megoldanom egy könyv keretein belül. Mert egy könyvben az van, ami oda van írva. Nincs visszakérdezés, nincs megerősítés, hogy hajrá, csak így tovább. A könyvben a horgoló magára van hagyva a szöveggel.
Amikor tél végén beszéltem a kiadóval, akkor abban állapodtunk meg, hogy kiadok próbahorgolásba néhány mintát és meglátjuk, hogy elboldogulnak-e a próbahorgolók. Ennek függvényében folytatom vagy nem folytatom az írást. A próbahorgolás két fontos tanulsággal járt. Egyrészt volt olyan projekt, ami határidőre elkészült vagy ha nem is teljesen, de látszott, hogy az iránya jó. Ez adott egy sikerélményt, hogy sikerült valamennyire átadni a freeform szellemét és technikáját. A másik tapasztalat az volt, hogy ez a siker nagyon intenzív kommunikáció eredménye volt a horgolók és köztem. E-mailek, nem egyszer videók jöttek-mentek és ezek nemcsak a technikáról szóltak, hanem sokszor a lelkesítésről. Menni fog! Nem mondom meg, hogy hány szemmel kezdj, azt sem, hogy mit csinálj pontosan, mert ez freeform. És nem, nem lehet elrontani. Nem jön a horgolásrendőrség a fekete autóval, ha eggyel kevesebb kagylót horgolsz vagy eggyel több sorra van szükséged a megfelelő mérethez.
Ez az oda-vissza kérdezés, válaszolás, bátorítás, coaching remekül megy személyes vagy virtuális kapcsolatban, de egy könyvön keresztül sajnos egyáltalán nem megoldható. Így nagyjából május közepére kialakult benne a döntés: ezt a könyvet én nem fogom megírni. A tudást szeretném átadni, de olyan médiumon keresztül, ami nem a frusztrációt növeli a horgolóban, hanem a szabadság és a kompetencia érzését. Mert szerintem a freeform pont erről szól: hogy bármi lehetséges, semmi sem hibás és hogy azzal a néhány öltéssel bármit, tényleg bármit létre tudok hozni. Mindezt egy könyvbe belerakni számomra fából vaskarika. Lehet hogy van, aki meg tudja csinálni, én sajnos nem. Most ez a döntés hihetetlenül felszabadító számomra és két dolgot jelent. Először is a következő időszakban rengeteg freeform projektet mutatok majd a blogban, mert tele a fiók eddig titokban tartott és a könyvre félretett holmikkal. A másik, hogy elkezdem kidolgozni annak a módját, hogy a tudás eljusson azokhoz, akik szeretnék megtanulni a freeform horgolást. Kis bürokráciai akadálypálya lesz, de megoldom.
Addig is hálából, hogy végigolvastátok ezt a hosszú szöveget, megmutatom a számomra talán legkedvesebb darabot a leköszönő könyvből, egy nyári nyakláncot, ami a legegyszerűbb farmeros-pólós szettet is feldobja. És ezúton is nagyon köszönöm a próbahorgolóknak a sok kérdést, visszakérdezést, kiigazítást, oda-vissza interakciót, sokat tanultam tőletek!
Elkészült megint egy régóta tervezett projekt. A Do freeform rátétes táskája után szabadon ezúttal a szatyor nem horgolt, hanem varrott lett, az applikáció pedig szintén nagyon hasonló.
Ebből a majdnem fekete farmeranyagból magamnak is varrtam már táskát, amely nem is tudom mióta, de legalább 4-5 éve mindennapos bevetés után most adta meg magát (elfeslett a bélése). Remélem, Verát is ilyen sokáig szolgálja majd hűségesen.
Bélésnek egy világos-virágos textilt választottam, mert rossz tapasztalatom van a sötét, pláne fekete bélésekkel. Nagyon nehéz bennük bármit megtalálni, ha mondjuk este nem annyira jól megvilágított lépcsőház előtt áll az ember és pl. a kulcsát keresi.
A horgolt részek nagyrészt Catania fonalból készültek, csak a háromdimenziós virág egyik rétege Zauberball – a múltkoriban bemutatott Rókalepke kendő maradék utolsó métereiből. Az elég nagy gombgyűjteményemet az utóbbi időben méltatlanul elhanyagoltam. Annál nagyobb örömmel keresgéltem benne sokáig, míg a színben és méretben legjobban passzolót megtaláltam hozzá.
Ismét jelentkezik a Kávészünet, ezúttal a blog egyik olvasójával, Árnics Katalinnal beszélgetek.
Katit ősszel ismertem meg személyesen egy nem fonalas témájú konferencián. Ő kicsit később érkezett, én csak azt láttam a terem üvegajtóján keresztül, hogy ott áll valaki, akinek pont ugyanolyan cipője van, mint nekem. Aztán a szünetben néztem, milyen szép kötött nyakbavalót visel. Ő pedig megszólított és felfedte magát, mint Anyahajó-olvasó. Tíz év sem volt elég, hogy az ilyen helyzetekhez hozzászokjak, amikor valakiről kiderül, hogy olvassa a blogomat, de ha ez olyan helyen történik, ahova nem horgolás miatt megyek, akkor duplaakkora a meglepődés. Amikor Kati nemrég az Anyahajóblog FB-csoportban említette a kék kötést, azonnal arra gondoltam, legyen ő a következő Kávészünetes vendég, mert amit képvisel, az érdemes arra, hogy minden lehetséges csatornán terjedjen.
(Köszönöm Katinak, hogy használhattam a rendezvényen készült fotókat. Készítette: Schmidt Bálint Photography)
Az Autizmus Világnapja győri rendezvényeinek az egyik főszervezője vagy. Hogy kerültél kapcsolatba az autizmussal?
Gyógypedagógus vagyok, autizmussal élő gyermekekkel és családjaikkal dolgozom közel harminc éve. Jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban dolgozom, a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációját segítem. Vezetek szülőképzéseket, pedagógus továbbképzéseket.
Mióta létezik ez a világnap és mikor van pontosan?
2007. december 18-án, az ENSZ 62/139-es határozata jelölte ki április 2-át az Autizmus Világnapjának azzal a céllal, hogy felhívja a világ figyelmét az autizmusra, az autizmus spektrum zavarra, amely tízmilliókat érint a földön. Az Autizmus Világnapja ENSZ határozat kéri a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az autizmust minél szélesebb körben megismerjék a társadalmaikban.
Magyarországon elsőként az Országház kupoláját világították kékre, – mostanra több város különböző programokkal csatlakozott a figyelemfelhívó programokhoz. A kék az autizmus színe. Miért pont a kék? – kérdezik tőlem gyakran. Talán, mert kék a remény színe. Reménykedünk, hogy az autizmussal élő személyek méltó egészségügyi, pedagógiai ellátást kapnak szerte a világban.
Az Autizmus Világnapjának fonalas vonatkozású programja is lesz. Mi ez és hogyan tudunk segíteni?
Három éve találtam ki a KÉK KÖTÉST. Mindig is vonzott a yarnbombing, nagyon izgalmasnak találom, amikor a kőből, betonból készült tereken megjelenik a fonal és a legszigorúbb szerkezeteket is lágysággal vonja be. Nagy női teremtő erőt érzek ebben. A kötés szóhoz szimbolikus értelmet is gondolok, – összeköt ez a projekt embereket, akár azonos gonddal küzdő embereket, – azokkal, akik segíteni, legalább is elfogadni szeretnék őket. A programhoz támogatóra, segítőtársra találtam a Győri Gombolyda Fonalszaküzlet és Kézművesműhelyben. A kezdetektől mellém álltak, lelkes kötős, horgolós csapatot szerveztek, – és magam is meglepődtem – eddig ennek a civil kezdeményezésünknek volt a legnagyobb elfogadottsága, nagyon sokan csatlakoztak. Sokkal többen, mint bármely más rendezvényhez. Az alapgondolatom az volt, ha valaki köt, horgol egy négyzetet, akkor már tett valami személyesen az autizmussal élőkért. Amíg készítette a munkát, addig gondolt az autista gyerekekre. Ha később az óvodában, iskolában a gyermekének autista csoporttársa lesz, akkor helyből nem lesz kirekesztő – hiszen már köze van a dologhoz, már adott magából, már találkozott ezzel az állapottal, már segített valakinek. A városból, az országból, de még tengeren túlról is igen sok kék négyzetet kaptuk. Ezeket összevarrtuk és elkezdtük beborítani a gyönyörűséges barokk Széchenyi teret. Volt középiskolás fiú, aki azért tanul meg kötni, mert a barátja testvére autista, így tudott segíteni, így állt ki mellé. Egy nagymama az autista unokájának a nevét kötötte bele a négyzetbe.
Ebben az évben is várjuk a kötött, horgolt kék négyzeteket. Ezeket összeállítjuk, és a tér bútoraira, fáira varrjuk fel. Nagyon várják már ezt a győriek, – kifejezetten ezért jönnek a térre, hogy megnézzék a sok kékséget, leüljenek a díszes padokra, megpihenjenek ott. Természetesen az önkénteseink jelen vannak, aki beszélgetni szeretne, azok mellé szívesen leülnek, nyomtatott információt, újságokat is adnak az autizmusról.
Ha valaki szeretne kék négyzeteket készíteni és részt venni az akcióban, a Gombolyda Fonalbolt címére küldje. (9022 Győr, Liszt Ferenc út 2-4.)
Milyen más programok várhatók még?
Lesz kutyaterápiás bemutató a “Kutyával egy mosolyért” Alapítvány részvételével, KÉK FUTÁS a LEO Klub szervezésében, szülőképzés az integrációról az Autizmus Koordinációs Iroda és dr Simó Judit gyermekpszichiáter vezetésével és egy meglepetés koncerttel is készülünk.
Milyen üzenetet akartok átadni az Autizmus Világnapjának szervezésével?
Szeretném a Szülőknek elmondani, hogy van segítség. Minden országban, ahol megfelelő az autizmussal élő gyermekek ellátása, az a hatékony és közös szülői fellépésnek köszönhető. Jó lenne, ha nem szégyellnék ezt az állapotot, jó lenne, ha bátrabbak lennének és ki mernének állni a gyermekeikért.
Tenni szeretnék a “gondolati akadálymentesítés” érdekében. Hiszem, hogy nemcsak a fizikai környezetet kell befogadóvá tenni, hanem dolgozni kell a sérültekkel kapcsolatos elfogadó gondolkodás megteremtésén is.
Van otthon kék fonalad, akár maradék is? Köss vagy horgolj belőle 50*50 centis négyzeteket és küldd el a Győri Gombolyda címére vagy vidd el személyesen a boltba. (9022 Győr, Liszt Ferenc út 2-4.) Ha pedig ismersz valakit, aki szintén beszállna az akcióba, oszd meg vele ezt a bejegyzést!
Még nyáron történt, hogy teljesen gyanútlanul nézegettem az 1001fonal.hu FB-oldalát és felfedeztem, hogy keresik a legkedveltebb magyar fonalasblogokat. És akkor láttam, hogy az anyahajóblog is szerepelt a javaslatok között, nem is egyszer. Gondolhatjátok, melegség töltötte el a szívem meg ilyenek. Nem sokkal később kaptam a hírt, hogy ennek a sok szavazatnak hála, tesztelhetek én is Scheepjes fonalakat, amelyeket az 1001fonal újonnan vett fel a kínálatába. Nagyon köszönöm nektek is, akik rám szavaztatok és az 1001 fonalnak is ezt a remek lehetőséget! (Amúgy én is szavaztam, mégpedig a PLF szöszöl és a Kockás világ blogokra – persze rengeteg más fonalas blogot is olvasok és szeretek rajtuk kívül, de a kettejük blogjai már olyan régóta kísérnek, hogy hirtelen nem is emlékszem, milyen volt azelőtt az élet.)
A nyolc gombócból álló fonalcsomagot személyesen válogattam össze a Colour Crafter fonalak közül, amikor nyáron Budapesten jártam – és meg kell mondanom, nem volt könnyű dolgom, ugyanis ennek a fajtának rengeteg árnyalata van, a honlapon most 54 színt számoltam össze. Az összetétele 100% akril, ezért elsősorban takarók, díszpárnák, amigurumik, táskák készítésére ajánlott. Egy-egy gombóc igen kiadós, 10 deka 300 méter, szóval egy kilónyiból egy hatalmas horgolt ágytakaró is simán kijön. Először én is takarókészítésben gondolkodtam, de aztán a dolog az utolsó pillanatban másképp alakult.
A fonalösszeválogatásra már jól felkészülten szerettem volna menni, ezért előtte úgy egy hétre beköltöztem a Pinteresre. Dönteni persze nem voltam képes, így a gyerekeket hívtam segítségül. A végső döntés az lett, hogy kékes-lilás és pirosas-narancsos színeket hozok, mindenből egyet, aztán majd kialakul. Rém nehéz a döntés, ha ennyi opció van színben, aztán meg még takarómintában is.
Végül úgy döntöttem, nem döntök, hanem elkezdek mindenféle négyzeteket horgolni, aztán majd meglátjuk. A színek passzolnak egymáshoz, komoly gond nem lehet. Aztán elkapott a gépszíj, és nemcsak négyzeteket horgoltam, hanem a meglévő négyzeteket kiegészítettem mindenféle sorban haladó mintával, összehorgolva a motívumokat elforgattam a munkát és úgy is horgoltam hozzá. Csak a szokásos, freeformszerű haladás, annyi különbséggel, hogy itt a négyszögteles formát azért szerettem volna tartani és nagyon térbeli mintát sem raktam bele a bogyókat leszámítva.
Egy kisebb takarót szerettem volna horgolni, mert K. reggelente a kanapén kuporogva szokott olvasni még suli előtt, pizsamában, és hát mennyire jó lenne, ha nem húzná át a lakáson a paplant és mégis be tudna takarózni. Aztán úgy alakult, hogy horgolás közben odakerült mellém egy nagyobb, huzat nélküli díszpárna. És még két nap múlva is ott volt. És akkor hozzápróbáltam az addig elkészült horgolást, és láttam, hogy centire pontosan illeszkedik a szélesség és a hosszúság is, kivéve egy négyzetnyi darabot, mert az még hiányzott abból a sávból. És akkor ezt jelnek vettem.
Így lett K takarója helyett végül párnahuzat a Do kanapéjára – viszont az a jó hír, hogy miután szerintem csomót használtam a fonalakból, azért még bőven maradt takaróra is meg még egy kis táskára is, aminek elkészítését Do-nak úgy tavasz óta ígérgetem. Ja és egy ajtókoszorút karácsonyra, valamint pompomokra, amivel Do szobáját díszítjük majd. Hát majd szép lassan mindent…
Na de ne feledjük, hogy fonaltesztről van szó!
Szerintem arra, amire ez a fonal ki lett találva, tökéletesen alkalmas. Strapabíró, a vastagsága pont akkora, hogy egy nagyobb darabnak is neki lehet állni belőle. Én 4,5-es tűt használtam, de szerintem a 4-es is jó hozzá. A színei fantasztikusak, és ami egy takarónál vagy más lakásfelszerelési tárgynál fontos, hogy egy színen belül sok árnyalat van. Az általam választott színek persze nagyon kiabálóak, de össze lehet válogatni visszafogott, elegáns színpalettát is. A fonal vastagsága egyenletes volt végig, amennyit eddig felhasználtam, abban nem volt toldott rész vagy rosszul font rész sem. Szóval maximálisan öröm volt dolgozni vele. És bármennyire gondolkozom, hátrányt vagy gyenge pontot nem tudok mondani.
Köszönöm szépen az 1001 fonalnak és Nektek a lehetőséget, hogy tesztelhettem és még folyt. köv., mert az összesen 2400 méter fonalnak még a nagyobb része megvan.
