Amikor a bloggert megkérdezi a barátnője, hogy mégis, milyen fonalas projekten dolgozol mostanában, az elég rossz bizonyítvány a bloggerre nézve. Hány hete is volt utoljára WIPszerda? Vagy egyáltalán, tartalmas horgolós-kötős bejegyzés? Így most azon melegében összeszedtem magam, és kipakoltam a leglátványosabb futó projektemet, a néhai Color Affectiont, ami már nem is tudom, hogy méltó-e még erre a névre.
A harmadik színt megszüntettem, visszabontottam, könyörtelenül kiszelektáltam, így maradt a lila meg a mustársárga. De hogy ne legyen annyira unalmasan sima csíkos, meg hogy a rövid soros megoldás is megmaradjon, kötöttem bele egy ék alakú sárga szakaszt, majd folytattam egy idő után a csíkossal.
Csak úgy kavarog a fejemben a rengeteg ötlet, hogy lehet a különböző egyszínű és csíkos részekkel játszani, rövid soros részeket a kendő másik oldaláról kezdeni, aztán valahogy rafinált pikós szegélyt kötni rá vagy csipkéset keresztbe. Persze még sosem kötöttem csipkeszegélyt keresztbe, de ez nem lehet akadály.
Ez a projekt is jön velem Kisnyalkára az alkotótáborba – ez lesz a beszélgetős kendőm, amire nem kell odafigyelni, viszont kiválóan lehet csevegni mellette. Magam sem tudom, mi sül ki még az egészből, annyi biztos, hogy a CA-hoz egyre kevésbé hasonlít majd. Mint aki komp akart lenni, de nem komp lett. Kisnyalka egyébként külön történet – ha igaz, még a jövő héten írok nagyratörő és teljesen irreális terveimről, hogyan akarok egyévnyi kreativitást egyetlen hétbe begyömöszölni. Én is komp akartam lenni, én is így jártam.
Tetszett a bejegyzés?