A szeptemberi iskolakezdéssel újra használatba vettem a rokkát. Igaz, nyáron sincs megtiltva a fonás, de valahogy kevés az apropója: se a meleget nem kívánom, amit a gyapjú érintése jelent, se különösebb levezetnivaló stressz nem ért. Az elkészült fonalat egyelőre nem gombolyítottam fel, de talán a színei még az orsón jobban is látszanak: csodás szürkék, bordók és méregzöldek keverednek egymással.
A kis gombolyag a kakukktojás. Az egyik orsón maradt még egész sok első szál, és nem volt kedvem megfelezni, átcsévélni, majd összecérnázni, inkább kerestem egy szürke gyári fonalat, ami nagyjából hasonló volt a szösz szürkéjére és azzal cérnáztam. Fogalmam sincs, hogy működőképes-e ez a módszer, sosem próbáltam korábban már eleve többágú fonalat tovább többágúsítani. Nem baj, a “mit veszíthetek” elv alapján most kíváncsian várom, hogyan fog viselkedni kötés közben.
A szöszt Anett festette, ahogy majdnem mindent, amit a fonósnaplóban láttok nálam.
Tetszett a bejegyzés?