Bécsi túrótorta

Már nem is emlékszem, mióta keresem a nekem való túrótorta receptjét. Nekem való alatt azt értem, hogy a hozzávalók száma minél kevesebb legyen – lehessen spontán, tervezés nélkül is sütni otthon lévő alapanyagokból. Aztán még fontos, hogy ne tartalmazzon zselatint (se agaragart, mert kinek van otthon agaragar csak úgy bármikor) meg ne kelljen 12 órát hűtőben tárolni, mert én a sült túrót szeretem igazán. És persze legyen minél egyszerűbb az elkészítése.

Ha mindezek az elvárások magukban nem súrolnák a lehetetlent, akkor mostanában még hozzájött, hogy a család egy tagja úgy döntött, hogy a szénhidrát minden rossz okozója, úgyhogy a születésnapi tortához valami lisztmentes recept kellett. És nem, nem voltam hajlandó paleo tortára keresni, mert a hideg ráz ki a paleótól. Mindenkinek van agylövése, az enyém ez.

A vakszerencse műve, hogy végül mégis találtam minden kritériumnak megfelelő receptet – na jó, a szénhidrátot nem sikerült teljesen megkerülni, mert cukor azért van benne, de ezt leszámítva. A recept Sarah Wienertől származik, de sok blogger idézi: itt található németül (oké, osztrákul), itt pedig ugyanez hardcore nyelvészeknek bécsi dialektusban a kiejtés elve szerinti írásmódban (köszi, Bea, hogy felhívtad a figyelmem rá, jót szórakoztam!). Akik pedig inkább magyarul főznek-sütnek, így tegyék:

1. Szétválasztunk 4 tojást, a sárgája az egyik, a fehérje a másik keverőtálba kerül.
2. A sárgájához hozzáteszünk még 120 gramm cukrot és 120 gramm puha vajat, majd az egészet addig keverjük robotgéppel, amíg a cukor feloldódik teljesen.
3. Ekkor előmelegítjük a sütőt – az eredeti recept 200 fokot ír, én 180 légkeveréssel sütöttem.
4. A felvert vajas masszához hozzáadunk 120 gramm 20%-os túrót, 120 gramm darált mandulát vagy mogyorót (szerintem a mandula autentikusabb), egy zacskó vaníliás cukrot, valamint egy citrom reszelt héját és opcionálisan kevés rumot – ez utóbbit én kihagytam. Mindent összedolgozunk a robotgéppel.
5. Minimum 5 percig verjük a tojásfehérjét is kézimixerrel, amíg kemény, fényes habot kapunk.
6. A tojáshabot óvatosan a vajas-mandulás-túrós masszába forgatjuk.

Egy 24 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazunk. Én itt még megszórtam darált mandulával a formát, bár az eredeti recept azt írja, hogy a tortaforma aljába kapassunk be sütőpapírt. Valószínű mindkettő működik. Nekem 26 centi átmérőjű formám van csak, így nem a sima tortalapot tettem bele, hanem a lyukas közepűt, amivel koszorúformát lehet sütni, így pont stimmelt a mennyiség. Szerintem ha 26 centisre akarja az ember alkalmazni, akkor könnyű számítás alapján eggyel több tojás és a többi hozzávalóból 120 helyett 150 gramm kell, akkor megmaradnak az arányok, miközben nő a mennyiség.

A tésztát egyenletesen elosztjuk a formában, szépen lesimítjuk a tetejét, majd középső rácson sütjük 40 percig. Közben figyelni kell, mert úgy a 30. perc táján már elég barna a teteje. Ekkor le kell takarni alufóliával a formát. 40 perc után kiszedjük a sütőből, picit hűlni hagyjuk, aztán lepattintjuk a kapcsos részt. Mikor nagyjából kihűlt, leszedjük az alsó sütőlapról is  a sütit és porcukorral meghintve tálaljuk.

Eddig a recept, és most némi lábjegyzet: tegnap sütöttem először, fel voltam készülve rá, hogy az ünnepelt elnézően fog mosolyogni és hogy csak a tüzijáték-gyertya elhelyezésére tartja alkalmasnak, emberi fogyasztásra nem. Ez így is volt – egészen amíg meg nem kóstolta. Azért ma reggelire sikerült elmenteni két vékony szeletet. A sikerre való tekintettel ma újra nekifutottam, ezúttal fele mandula, fele mogyoró került a tésztába, mert a mandula elfogyott. Elszánt vagyok és holnap reggelig nem vágom fel, így majd utólag számolok csak be, hogy így milyen.

A süti előnye, hogy a recept utasításait betartva valóban az jön ki a sütőből, amit vártam. Az egyedüli, amin még lehetne javítani, hogy nekem a végére a szépen feljött massza picit összeesik. De ez még nem csúnya, csak mondjuk ötös alá. Na de az íze, az csillagos, szóval az átlag mégiscsak jeles. Köszönöm, leülhet, kedves túrótorta.

Tetszett a bejegyzés?