Aszimmetrikus bolero Doris Chan után

 Doris Chan Everyday Crochet című könyvéből van ennek a boleronak a mintája. Úgy nagyjából – hogy pontos legyek. Mert nagy naívan egy bolondokháza szombaton horgoltam, és csak a fele eszem volt a mintánál, szóval egy mintaegységgel elszámoltam magam. Amikor erre rájöttem, már nem akartam visszabontani, szóval addig csűrtem-csavartam, amíg ki nem jött egy aszimmetrikus záródású boleró.

 Egy ideig néztem, aztán megállapítottam, hogy tetszik, és azóta hordom. Azóta: ez azt jelenti, hogy áprilistól. Nem siettem el a posztolást.

 A minta neve egyébként Mei-mei, és ha mindent utasítás szerint készítek, akkor úgy kellett volna kinéznie, ahogy a könyv címlapján láthatjuk. Na majd legközelebb.

A fonal, amit használtam, egy régi maradék pamut-műszál. Nem épp rossz, de azt hiszem, sokkal szebb lenne ez valami szöszös gyapjú-mohair keverékből. Idő kérdése és fogok még ebből variációt mutatni.

Hogy az aszimmetriát tovább hangsúlyozzam, olyan gombot választottam hozzá, ami engem egy megkezdett almára emlékeztet.

És most pár szót  könyvről. A célkitűzés nagyjából úgy foglalható össze, hogy találd meg az alakodnak megfelelő pulcsi, kardigán, mellény mintát és ne keress tovább. 144 oldalon mindössze öt ruhadarabot és annak variációit találjuk – és még néhány övet, de nem ez a könyv fő fejezete. Vegyük mondjuk a kardigánokat! A kiinduló modell egy hosszúujjú, csípőig érő, fent egy gombbal összefogott, kerek nyakkivágású kardigán, a Cinnabar. A második ehhez ngyon hasonlít, de megkötős, rövidebb, a fonalválasztás miatt szellősebb, a szegélye is különbözik az elsőtől. A harmadik – még mindig a Cinnabar öltéseivel és logikájával készül, de kicsit módosul a nyakkivágás, nagyon domináns a szegélymegoldás, az alja félkörös és nem egyenes, az ujja bővül. A negyedik modell pedig egy épphogyujjas bolero – a Mei-mei – szintén kerek aljmegoldással és egy negyedik szegéllyel. Mindegyik modellt úgy kezdi el az ember, hogy a Cinnabar elejét horgolja, aztán jönnek a módosítások. Lehet, hogy valakiben ez csalódást kelt és azt mondja, minek vettem meg egy könyvet, ha csak 5 modell van benne és azt csűri-csavarja. Szerintem viszont épp ez a könyv erőssége a többi mintagyűjteménnyel szemben. Mert Doris Chan ésszel horgoltat. Az az alapelve, hogy nem áll mindenkinek minden jól, de a variációk kipróbálása segítségével rájöhet az ember, hogy mi az, ami pont jó neki.ÉS szájba is rágja, hogy ugyanabból a mintából mennyi különböző ruhadarab lehet.
Ami nekem nagyon tetszik: az alapdarabok variációi más-más fonalból készülnek, így a fonalválasztáshoz is kap az ember támpontot, hiszen látja, milyen lesz bambuszból, milyen gyapjúból.
Minden darab varrás nélkül, egyben, fentről lefelé horgolva készül, így tényleg az az érzésem, hogy leírás nélkül nem menne a csipkeminták megfelelő helyen és megfelelő szögben való szaporítása. Így viszont tényleg elég logikus és – nekem nagyon fontos – megérthető. Képtelen vagyok szolgaian követni valamit, ha nem értem. Oké, az első darabot kicsit elfuseráltam – vagy mondjuk nem azt horgoltam meg, amit szerettem volna -, de közben felfogtam a dolog logikáját és a következőnél már tudni fogom azt is, mit miért csinálok. Ez nekem életbevágó, mindenkinek van egy agylövése, az enyém ez, mit tegyek.

Tehát nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, ha valaki hűséges típus, tehát nem az számít neki, hogy sok különböző mintája legyen, ami közül egy sem az igazi, hanem meg akarja találni azt, ami jól áll, és aztán kitartani mellette esetleg évekig.  Mivel klasszikus fazonokat tartalmaz a könyv, még a divatosság rovására sem megy a hűség.

És még egy fontos: a legtöbb darabnak nagyon nagy a méretválasztéka. Ugyan semmi köze az általunk ismert méretezéshez, de csak úgy összehasonlításképp: én 36-38-ast hordok, ez itt 35-ösnek felelt meg, de 50-es, 60-as méret is van a könyvben.

Tetszett a bejegyzés?