Olyan régen ígérgetem már, hogy varrok egy pörgős-fodros szoknyát, hogy szerintem igazán meg lesz lepődve ma, ha hazajön az oviból, és meglátja, hogy tényleg elkészült.
A gumírozás egyszerű, de nagyszerű módszerének ismertetéséért nem lehetek elég hálás Miss Scottynak.
Állíthatom, hogy ez a tutorial megváltoztatta az életemet – eddig a varrás legutáltabb része számomra a gumibefűzés volt (kínlódva, lukon, biztostűvel, lukbevarrással), most pedig már alig várom, hogy végre gumírozhassak.
Kis csemege, hogy ennek a szoknyának a megvarrását nagyjából 9 éves korom óta tervezem, akkor választottam magamnak ugyanis NDK-s nyaralásunk alatt a Nähst Du mit? című örökbecsű varróskönyvet, amiből a varrás lépéseit tanulmányoztam. Tudtam én, hogy még jó lesz valamire egyszer!
Tetszett a bejegyzés?
2010-04-23 at 12:56
Nagyon doreszes lett!!! Na de tudod mi jon ezutan? Hogy kell meg rozsaszin, narancssarga…stb, mert PONT az van mosasban, amit felvenne (nalunk ui. reggel ez megy:-))
A gumidolgot nem ertem pontosan, de lenyeg, hogy most jo:-) Azt nem tervezed, hogy magadnak is varrsz egyet?:-P
2010-04-23 at 13:08
Miss Scotty úgy csinálja a gumírozást, hogy először összevarrja a gumit, aztán ráhúzza a szoknya derekára, ami már el van tisztázva, így aztán csak vissza kell hajtani és körbevarrni. Ha ez így érthető. Én meg varrótanfolyamon meg Burdában is úgy láttam eddig, hogy először megcsináljuk a gumiházat, aztán befűzzük a gumit, öszzevarrjuk és még a lukat is bevarrjuk. A Scotty verziója sokkal egyszerűbb szerintem.
Doresznak még lesz vagy három ilyen, sőt az egyik ovistárs is kért már. Magamnak? Hát, ha kitalálom, hogy milyen színű legyen, akkor nem is rossz ötlet! 🙂