Izgalmas kérdés merült fel a napokban az Anyahajó FB-csoportjában. Egy horgolós-kötős társunk kíváncsi volt, van-e már valakinek a közösségben tapasztalata az Etrofil Kasmir fonaláról. A fonal nevének olvasása után természetes volt a meghökkenés, hogy az alapanyag 100% kasmír poliamid. Ez most akkor hogy lehet? – teheti fel az ember jogosan a kérdést.
Fontos megjegyezni: nem ismerem a fonalat, nem tapogattam, nem tudom, milyen érzés viselni, így nincs jogom se rosszat, se jót mondani róla. Egyszerűen csak elindított bennem gondolatokat a jelenség és a kérdésfelvetést követő beszélgetés a poszt alatt.
Ami a legfontosabb, hogy mennyire boldog és hálás vagyok, hogy az Anyahajóblog közössége olyan hely, ahol ilyen kérdéseket fel lehet tenni. Azért is szuper ez, mert azt jelenti, hogy rengeteg szakértelem és tapasztalat van a csoportban és ezt Ti hozzátok be és készek is vagytok egymással megosztani mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ez óriási dolog és nagyon köszönöm! Rengeteg tudás van a csoportban! A másik, ami nagyon jó, hogy még ha nem is mindenkinek ugyanaz a véleménye egy témáról – mint ahogy ennél a posztnál is kiderült – a hangulat mégis alapvetően pozitív tud maradni és óvatosan bánunk egymással. A konkrét poszt alatt sajna pont én voltam, aki nem szándékosan belegyalogoltam egy picit a porcelánbolt kirakatába, mert elfelejtettem, hogy egy félmondat sok félreértésre adhat okot, de végül ebből se lett kellemetlen veszekedés. Én meg megtanultam, hogy véleményt az interneten inkább alaposabban fejtsek ki vagy sehogy. És akkor itt jön az alaposabb kifejtés 🙂
A kasmír szó elég sok terméknek a jelzője, nemcsak fonalé. Kasmír puhaságú lesz a mosott ruha egy bizonyos öblítőtől, van kasmírnak nevezett tudfürdő is. Puha, nemes, luxus – ezeket a jelzőket társítom én meg szerintem sok ember a kasmír szóhoz, így ha egy termék ezeket hozza, akkor miért is ne lehetne így nevezni. Ez az egyik oldal.
A másik oldal nem ennyire megengedő. Abba az irányba megy a marketig – és én ennek személy szerint örülök -, hogy Champagner-nek csak egy bizonyos területen termelt pezsgőt lehet nevezni. A többi lehet habzóbor vagy akármi más, de nem Champagner. Vagy ugyanez a hétköznapi termékek világában: a tejföl szót csak bizonyos termékekre lehet ráírni, a kicsit másnak meg frissföl a neve. Ugyanarra lehet használni, de van egy bizonyos kritérium, aminek ha nem felel meg a termék, akkor nem lehet tejföl. A fogyasztó korrekt tájékoztatása miatt ez szerintem fontos. Most attól meg tekintsünk el, hogy aki evett már valódi, háztáji tejből készült tejfölt, az a bolti tejfölt is csak szánalmas utánzatnak érezheti… Lényeg a lényeg: ha valami nem kasmír, akkor ne nevezzük annak, mert megtévesztő.
A kasmír luxustermék, baromi drága egy gombóc kasmírfonal, még a kézzel festett csodás minőségű, nem szúrós gyapjúnál is drágább. Én egyébként évekig csak távolról csodáltam, egyszerűen nem éreztem, hogy ezt a pénzt ki akarom adni egy fonalért. Aztán egyszer belevágtam “egyszer élünk” felkiáltással és horgoltam belőle ezt a nyaksit. Szeretem hordani, bár én érzek rajta valamennyi szúrást annak ellenére, hogy 100% kasmír az alapanyag. Azt hiszem, ha ugyanezekkel a színekkel ugyanezt a fazont egy kevésbé luxus merinó gyapjúból készítettem volna, pontosan ugyanolyan kedvencem lenne, mint kasmírból. De persze a kötős bakancslistámon rajta volt a kasmír és remek érzés kipipálni, ezt nem tagadom. Az anyag mint olyan viszont nem igazán fogott meg, illetve számomra nem annyival jobb a feeling, mint amekkora az árkülönbség a többi fonalhoz képest. Persze lehet, hogy lehetne kísérletezni más márkákkal meg gépi kötött kasmírpulcsikkal, nem is zárom ki, hogy ez is jön még, de most nem érzem az erős indíttatást.
Úgy általában a fonalhasználatom nem annyira a luxus irányába megy. Én használni szeretem a kötött-horgolt cuccaimat, így kardinális kérdés a moshatóság. Nekem erre a bevált választásom a zoknifonal. Van benne gyapjú is, de műszál is, strapabíró és hála a festős lányoknak, fantasztikus színekben is kapható. Azaz ha luxus, akkor az nekem a kézi festés, a színek világa. Tevét, angórát például sose próbáltam, selyemből szőttem, az nagyszerű érzés, meg egyszer-egyszer horgoltam is, de nem lettem megszállottja. De például a csodás takaróimat 100% műszálból horgolom és a terítőket a legolcsóbb Catania és hasonló pamutokból. Nekem a luxust az képviseli, hogy rászánom az időt az elkészítésére, hogy nincs belőle még egy, hogy pont olyan, mint amilyet elképzeltem. A luxusnak mondott alapanyag nice to have, de nem szükséges és bizonyos esetekben pont akadályoz abban, hogy felszabadultan használjam is, amit készítettem. (Gondolok itt a 100% gyapjú takaróra, amiben rengeteg munka van, de sajnos nagyon hamar megtalálták a molyok, így x éve arra vár, hogy lebontsam és újrahorgoljam. Lehet, hogy sose fogom.)
Szóval az én hozzáállásom a kasmír poliamidhoz nagyjából ennyi:
- Ha műszálas fonalat keresek egy projekthez, és van belőle megfelelő színpaletta és tényleg jó érzés a tapintása, akkor attól függetlenül választanám a fonalat, hogy rá van-e írva, hogy kasmír vagy nem.
- Ha a kasmírban a luxus vonz, de mondjuk nem tudom vagy akarom kifizetni a valódi kasmír árát, akkor választok kedvezőbb árú, de még mindig csodás fonalat, mert ilyen is bőven van. Csak azért, mert a társadalom (kötőstársadalom, fonalsznobok, Insta népe, akárkik) elvárják, hogy nemes fonalakat használjon az ember vagy azt sugallják, hogy ettől értékesebb lesz valaki, tuti biztosan nem fogok álkasmírt használni vagy bármilyen marketingdumának felülni.
Van egy szuper hobbim, hobbink, ami már önmagában luxus, hiszen tizen-huszonórákat meg még többet teszünk bele egyetlen elkészült darab létrehozásába. Nyugodtan lehet ennek elismeréssel adózni, mert legtöbben ennyi idő alatt egy komplett szezon összes ruhadarabját megveszik, nem beszélve arról, hogy ipari körülmények között hány percbe telik egy nadrág vagy pulcsi vagy kiegészítő megvarrása. Szóval az igazi luxus véleményem szerint az idő, a gondosság, a figyelem, a tudás, a tapasztalat, amit belerakunk abba, hogy egy darab elkészüljön. Az órák, amiket a ravon vagy magazinok lapozgatásával eltöltünk, amíg kiválasztjuk egyáltalán a darabot. A kötéspróbák, a visszabontások, a gondos blokkolás, az agyalás, hogy milyen legyen a passzé a pulcsin vagy hogy hogyan változtassuk a tökéletes alakhoz idomulás kedvéért a mintát. Ezt mindenki megcsinálja, az is, akinek nincs pénze kasmírra. És szerintem teljesen fölösleges fonalak nevével azt a benyomást kelteni, mintha egy bizonyos fajtájú vagy árfekvésű alapanyagot kellene használni ahhoz, hogy luxust alkossunk.
Ebbe a posztba csupa olyan képet raktam, amelyek olcsó fonalból készültek, mert hiszem, hogy ez semmit nem von le az értékükből.
Kíváncsi vagyok, számodra mi a luxus a kötésben, horgolásban. Meséld el kommentárban!
Tetszett a bejegyzés?