Hosszas tűnődés után eldöntöttük a nappali színvilágát. Gondolhatná az ember, hogy egy narancssárga kanapé mellett nem sok döntési lehetőség marad, de ez nem igaz. Eredetileg ugyanis a hozzá tartozó szőnyeg narancssárga-piros-pink-padlizsánlila volt – ami vadabbul hangzik, mint amilyen valójában -, ez azonban egy költözés során gyerekszobai szőnyeggé lépett elő, a nappali meg szőnyeg nélkül maradt. Hasonlóan a szőnyeg által determinált pink szék is a dolgozószobába költözött, ellenben az új helyen a konyha-nappali egy tér, a konyhabútor frontja pedig bézs, s ez újabb irányt szab. Tehát viszlát, pink-narancs-lila, köszöntsön be a félkomoly korszak: a narancs csak bézsekkel és esetleg a narancssárga árnyalataival kombinálódik majd a nappaliban. Legalábbis az elején, amikor még képesek vagyunk kézben tartani a dolgokat.
Ahogy ezt döntést meghoztuk, találtam néhány remek kerámiát. Semmi magas művészet – egy Caritas-otthon lakói készítették és árulják karácsony előtt. Ha jól látom, az agyagba egy csipketerítőt nyomkodtak, ez adja a mintát, s színük pedig mintha csak a mi nappalinkba készült volna.
És ha már a második életeknél tartunk, akkor íme a legremekebb újrahasznosított zsírkréta. Csak mert az aktuális gyomorvírusos kényszerszabadság alatt is el kell valahogy ütni az időt a gyermekkel. (A kényszerszabadság ténye egyébként változatlanul azt jelenti, hogy mérlegelem a második mosógép beszerzésének szükségességét.)
Tetszett a bejegyzés?
2011-12-11 at 22:33
gyönyörű ez a tál. gyönyörű.