Search Results for: kisnyalka

Search for:

Kisnyalka másodszor

nyrozsak

Amikor tavaly azt mondta az egyik táboros, hogy számára az év Nyalkától Nyalkáig tart, még azt hittem, ez azért biztos költői túlzás. Most már hajlok rá, hogy egyetértsek. Bár csak most voltam másodszor a Colette-féle kisnyalkai alkotótáborban – és mi ez ahhoz képest, hogy az idei a hetedik volt -, de már otthon éreztem magam, sőt, visszavágytam. Úgy nagyjából tavaly augusztustól folyamatosan. Az alkotótábor mint műfaj eleve luxus számomra. Egy hétig semmi másra nincs gondom, csak horgolhatok, rajzolgathatok, hímezhetek vagy ami épp eszembe jut. Az idő kitágul – és ez kihatott az egész évemre. Az a tapasztalat, hogy mennyire jót tesz a belassulás, a hobbizásba való belefeledkezés, segített abban, hogy az év közben is nyugodtabb lelkiismerettel toljam a takarítást a prioritási listám sokadik helyére és előrevegyem az alkotást, tárgykészítést, fonalak fölötti merengést. Szóval örömmel készültem Nyalkára megint – bár sokkal kevésbé tudatosan, mint tavaly. Szigorúan véve a felkészülést teljesen elbénáztam.

nynyalkafolyosó

Tavaly listát írtam hetekig, miket szeretnék kipróbálni, elkészíteni. Három hétig állt nyitva a bőrönd, hogy mindig belepakoljam, ami épp eszembe jut. Semmit nem bíztam a véletlenre. Idén másképp alakult. Annyit tudtam, hogy a nyalkai hét döntő lesz a könyvem szempontjából, sokat szerettem volna haladni vele, és mindenképp szerettem volna ennek sikerétől függővé tenni, hogy valóban vállalni tudom-e a megírását. Mert ha Nyalkán sem, akkor mikor fér bele az életembe egy ilyen hatalmas projekt? Ugyanakkor az előző hetek nagyon kaotikusak voltak, az utolsó pedig az időjárási frontoknak köszönhetően mintha nem is lett volna. A tervezett fonalboltos kiruccanásomat ki kellett hagynom, amikor szombaton zárás előtt fél órával mégis eljutottam egy helyre, már annyira zizi voltam, hogy nem tudtam, mit akartam venni. Így aztán nem csoda, hogy Nyalkán megjelentem két mérőszalaggal, két strandpapuccsal, ellenben a megfelelőszínű gyapjúfilceket és a kedvenc szoknyámat otthon hagytam.

nynyaklanc

A tábor első két napján annyira jól haladtam, hogy kedd délután elfogott a pánik: túl kevés fonalam van! Elkészültem ugyanis egy nyakmelegítővel és egy nyaklánccal. Az elsőről azt gondoltam, hogy jóval tovább fog tartani a mérete miatt, a másodikról meg azt, hogy sokszor vissza kell bontani, mire rájövök, hogy hogy is kell csinálni. Egy több évvel ezelőtt horgolt nyakláncot akartam ugyanis újra elkészíteni. Ehhez képest villámsebességgel elkészültem, és ott álltam ezután fonal nélkül. Na jó, ez túlzás, mert volt nálam még sok Catania meg mindenféle maradékok freeformhoz, de semmi bontatlan gombóc fonal. És még hátravolt öt nap! A kedvenc fonalaimtól, amelyek feldolgozására amúgy év közben annyira kevés idő marad, 150 km választott el. Rémes!

A sokadik hiba, amit a felkészüléskor elkövettem, a nemgondolkodós projekt hiánya volt. Nem vittem magammal semmi olyat, amit csevegés közben, szinte vakon lehet horgolni. Persze a freeform is lehetett volna ilyen, ha nem lett volna célom, hogy lépésről lépésre leírjam a készítését. Szerdán aztán, teljes kétségbeesésemben a telefonomra letöltve megtaláltam a Marina kendő leírását, ami pont ilyen beszélgetős, nagyon egyszerű kendő, és meghorgoltam a freeform maradékaiból.

nymarina2 nymarina1

Majd elkezdtem egy másik maradékból, egy Drops Alpaka Silkből is, bár ebből csak kevés volt, majd még szereznem kell utánpótlást. Ez a kendő végül lenyugtatott, és csütörtökön már neki tudtam állni az újabb freeform holmiknak, amiket aztán szépen, fegyelmezetten le is írtam a könyvhöz. Persze a környezet hangulatához alkalmazkodva kézzel, füzetbe, mert a laptopot kinyitni valahogy nagyon nem illett oda. Azért utolsó este mégis megtettem: le akartam ellenőrizni, hogy hány leütésnél tartok nagyjából, van-e remény, hogy összehozok egy könyvnyit vagy nem. Szerencsére van 🙂

nyfüzet

Hogy milyen hatása lesz az idei Nyalkának? Még nem tudhatom, de sejtem. Colette, a Zöld Múzsa bloggere olyan finom és szép tortákat sütött nekünk, hogy szerintem ezt a mumust is kinyúvasztom és következő táborig sütök néhány tortát.

nytorta nytorta2

Majd nyugodtan kérjétek számon rajtam jövő nyár eleje felé, hogy sikerült-e!

Befejeztem továbbá egy freeform sálat, amit már tavaly óta folyamatosan növesztgetek. Ez a projekt megérdemel egy külön bejegyzést, úgyhogy amint normális fotókat sikerül készítenem róla, azonnal mutatom. Remélem, Nektek is több időtök van nyáron a hobbizásra és nálatok is sok szépség készül!

 

 

Kisnyalka negyedszer: hímzek!

2 hozzászólás Kisnyalka negyedszer: hímzek! című bejegyzéshez

Másfél hónap eltelt, mióta Nyalkáról hazajöttem, de nincs nap, hogy ne gondolnék vissza rá: az atmoszférára, Colette fantasztikus vega töltött paprikájára, Anita zöldséglevesére, az órákig tartó monoton böködésekre a nemezelőtűvel, az egész lelassult időre azon az egy nyári héten. Az idő lelassulását ott éreztem leginkább, amikor előszedtem a hímzőkeretet. A hímzés egy olyan tevékenység, ami kb. 7 éve valahogy ott az agyam egy kis szögletében, de eddig inkább csak mások munkáiban gyönyörködtem. Annyira erősek a gyerekkori frusztráló emlékek, hogy nem és nem sikerült szépen kihímezni a technika órai matyómintás terítőt, hogy inkább tartottam a távolságot.

A harmadik-negyedik nap körül Nyalkán már volt mögöttem annyi sikerélmény gyöngyhorgolásban, nemezelésben, freeform horgolásban, hogy meg mertem kockáztatni egy esetleges fiaskót is – na, ekkor kezdtem el a hímzést. Egy öltésgyűjteményt vettem magam elé, és találomra kipróbáltam ezt meg azt. Ahol elakadtam, kaptam segítséget Ildikótól, és hirtelen a legbonyolultabb öltés, az ágasbogas, amit otthon hiába próbáltam elkapni, egész szépen sikerült.

 Amikor megtelt az első textil, előszedtem a másodikat, és ezt a könyvet, és ebből inspirálódva készítettem el ezt a hímzést:

 Harmadiknak pedig ugyanebből a könyvből egy olyan képet választottam, ami már inkább meditatív, mindössze egyetlen öltésfajtából áll, és a színeken van a hangsúly. Amikor ez kész lett, még nekiugrottam egy negyediknek, de azt félbehagytam. Ennyi hímzés volt bennem ezen a héten.

Nem is nagyon reméltem, hogy otthon, a megszokott környezetemben is képes leszek ennyire aprólékos, koncentrálást és jó fényt igénylő dolgot csinálni. Aztán tegnapelőtt valahogy újra elkapott a láz. Hamarosan folyt. köv.!

WIPszerda: kisnyalkai kísérlet tűzzománccal

Kisnyalkán előzetes fogadkozásom ellenére – nem, nem akarok új hobbit, már így is túl sok van! – kipróbáltam többek között a tűzzománcozást is. Örök hála Csillának és Cilinek, amiért bevezettek az alapokba. Igazából még félkészek, a medálokat szeretném valami fantáziadúsabb nyaklánccá komponálni, mint csak egy sima bőrszíj plusz a medál.
A sárgáról valami gyöngyös függő fog majd lelógni, a piros-kékről egyelőre nincs ötletem.
A lila-sárga külön történet, mert az az elfajzott Color Affection kendőhöz készült – pont ez a két szín, csak a kendőn csíkok, itt pedig pöttyök. Fém láncot képzelek hozzá.

Kisnyalkai kísérletek: gyöngyhorgolás

A gyöngyhorgolással volt már egy frusztrációval teli kis történetem úgy 8 éve. Könyvből akartam megtanulni, a könyv csodaszép volt, nagyon világosan elmagyarázta a technikát, vigasztalta a kezdő olvasót, hogy az eleje nagyon nehéz, és tényleg alig lehet látni, hogy hova kell bökni, de hogy ez nem baj, mert az eleje úgyis eltűnik. Szóval tényleg szuper könyv, ennek ellenére sírás lett a vége. Sehogy nem haladtam, gőzöm nem volt az egészről, és amúgy is, a kásagyöngy egyszerűen túl pici az én kezemnek, nincs nekem ennyire jól fejlett finommotorikám. De tényleg – nem véletlenül nem horgolok cérnával.

A történet hosszú szünet után most Kisnyalkán folytatódott. Kezdődött azzal, hogy nagyon ismerős volt nekem a résztvevők listájáról a Kokas Éva név. Mivel gimis koromban nagyon sokat táboroztam, aztán meg táboroztattam, így arra gondoltam, hogy biztos egy az 1000+ emberből valamelyik táborból. Aztán az egyik lány mondta, hogy Éva a Gyermekek Házából. Hoppá, megvan! Egy kábé 20 évvel ezelőtti németországi képzésen találkoztunk, ott bandáztunk együtt vele és a többi magyar csoporttaggal. Mennyire valószínűtlen, hogy Nyalkán újra találkozzunk, és mennyire örültem neki, hogy mégis!

Éva fantasztikus gyöngyékszereket készít, úgyhogy nem volt mese, egyszerűen ki KELLETT próbálnom a gyöngyhorgolást. Persze készültem lélekben, hogy feladom, hiszen már egyszer korábban nem ment, miért épp most. Azt hiszem, tényleg kellett az a 8 év, ami azóta eltelt: jóval magabiztosabban forgatom most a horgolótűt. És igen, van különbség a könyv és a személyes tanítás között. Sőt, még a videó és a személyes tanítás között is. Van a gyöngyhorgolásban ugyanis egy mozdulat, amit igen nehéz elmagyarázni. Nekem a magyarázás és mutatás és a saját próbálkozás kijavítása együtt kellett hozzá, hogy elkapjam a mozdulatot. És persze nagyon sok gyakorlás két napon keresztül. És akkor a sokadik bökésnél és sokadik visszafejtésnél azt vettem észre, hogy már nem görcsölök, hanem élvezem és automatizálódott a mozdulat.

Persze mióta hazaértem, még nem mertem nekiállni egy másik gyöngyhorgolós projektnek. Az elkezdéstől picit félek. Meg ez nem az a technika, amit kislámpánál este lehet csinálni, nagyon jó fény kell hozzá, sok idő és stresszmentes környezet. Azaz: Kisnyalka.

Nagyon köszönöm, Évi!

Kisnyalka – a kofferpakolás

1 hozzászólás a(z) Kisnyalka – a kofferpakolás bejegyzéshez

Múlt héten Kisnyalkán jártam. Aki még sosem hallott Nyalkáról, az erre a linkre kattintva szerezheti meg azt az illúziót, hogy tudja, miről beszélek. Illúziót, igen, mert Nyalkának vannak ugyan objektíven megadható GPS koordinátái, nincs is messze Győrtől, ahol megáll a bécsi Railjet, de az ottani életérzés távol van mindentől, amit máshonnan ismertem. Ezt persze tudtam a tábor előtt is, mert mindenki mondta, aki már volt ott, de igazán megérteni csak ott helyben sikerült.

Azért már előtte is törekedtem beleélni magam, milyen lesz az, hogy elvágva a külvilágtól hét napot töltök csupa olyan ember társaságában, aki nem kérdez olyan baromságokat a fonalas ügyködéseimet látva, hogy “Neked mégis mikor van ilyenekre időd?”. Hét nap egyedül, család nélkül. Akarom én ezt, amikor úgyis alig látjuk egymást? Akarom a gyerekeket erre a hétre is nyári napközibe küldeni, csak azért, hogy böködhessek? Nem önzés ez? Nem volt könnyű a döntés és még az elinduláskor sem voltam biztos benne, hogy rendben vagyok, ha ezt most megengedem magamnak. Ezzel együtt lázasan készültem már júniustól. Listáztam a projekteket, amiket el szeretnék kezdeni vagy be szeretnék fejezni Nyalkán, a technikákat, amelyeket ki szeretnék próbálni, a könyveket, amiket el szeretnék vinni, hogy történjen, aminek történnie kell. Csak néztem, amikor a bemutatkozó körben többen azt mondták, előző este nyolckor kezdték el találomra pakolni a bőröndöt. Persze ők a régi motorosok voltak, és ma már el tudom képzelni, hogy is ment ez. Mert Nyalkáról hazatérve az agy elkezd kerregni-kattogni és már a következő táborra gondol. Mi az, amit csak kerülgettem, de nem mertem kipróbálni? Mi az, ami közben jutott eszembe és alapanyag híján nem álltam neki és szinte biztos vagyok benne, hogy az otthoni étkezőasztalon nem is fogok? Én már ma elkezdtem gondolatban a következő táborra bőröndöt pakolni, úgyhogy simán el tudom képzelni, hogy a valós pakolást 2016-ban tényleg elég lesz elkezdeni indulás előtt este nyolckor. De mert ezúttal nagyon is valóságosan pakoltam, körülbelül így kell elképzelni a kanapé állapotát az elmúlt hetekben:

Listákat írtam, többet is, mert nem mindig tudtam, hogy az eredeti lista épp hol található. Ez aztán arra volt jó, hogy végül lista nélkül pakoljam a koffert – teret hagyva aktuális fellelkesüléseknek is.
Így okoskodtam:
– kell valami, amihez nem kell gondolkozni, számolni, viszont lehet mellette beszélgetni. Ez lett az elfajzott CA. Szerencsére tényleg sikerült befejezni, bár magam sem igazán hittem benne. Tökéletes projekt volt a tábor végére, amikor már annyira kifáradtam az új és szokatlan dolgok kipróbálásában és másra se vágytam, csak egy kis automatikus tevékenységre.
– kell valami, aminek az elkezdéséhez nagyon kell koncentrálni, és ez otthon már hónapok óta nem megy. Így vittem sok Drops Cotton Lightot napsárga színben és ezt a mintát
– Vittem hímzést, mert reméltem, hogy lesz ott valaki, aki tud segíteni értelmezni azokat az öltéseket, amelyeket a hímzős könyvem segítségével nem sikerült megfejteni. Ez így is lett, és az egyik legnagyobb sikerélményem a héttel kapcsolatban. Annyira, hogy ez megérdemel egy külön posztot is.
– Vittem a Zentangle munkafüzetemet, amit év közben is próbálgattam már, de azt vártam, hogy Nyalka fogja azt a nyugit meghozni, ami ehhez a technikához kell. Szintén a hét második felében került rá sor, és kifejezettem elégedett vagyok – nemcsak a végeredménnyel, hanem elsősorban a folyamattal. Rég tervezem, hogy írok erről részletesebben, úgyhogy most csak egy kis beharangozó képet mutatok:

– Szerettem volna vinni amigurumit is, mert ez is olyan műfaj hogy otthon nincs sok türelmem hozzá, végül ez otthon maradt helyhiány miatt. Sajnálhatnám, de az időbe se fért volna bele, így megbékéltem.
– Vittem freeform horgoláshoz válogatott fonalakat, és arra is készültem, hogy majd jól megfertőzöm ezzel a bogárral a többi táborlakót, ami részben sikerült is. Szintén megér egy külön misét ez a téma is.

Ami viszont a legizgalmasabb: eltökéltem, hogy nem kezdek új technikákba, nem viszek textilfestős alapanyagot, se gyöngyöket, se nemezelnivalót, hiába lesznek ott szakértői ezeknek a technikáknak. Komolyan meg voltam róla győződve, hogy inkább csökkenteni szeretném a hobbijaim számát, mint növelni. Az elhatározás egy dolog, a valóság egy másik. Akkor még nem tudtam, milyen erők dolgoznak Nyalkán. Egy nagy térben igen nehéz elszeparálódni mások lelkesedésétől, úgyhogy kedd este, azaz kb 30 órával a megérkezés után azon vettem észre magam, hogy készítettem egy nyakláncot gyöngyhorgolással (örök mumus!), nemezeltem vízzel és tűvel, valamint készítettem tűzzománc ékszereket. Fonalhoz alig értem hozzá, de nem is hiányzott.

Azt mondják, hogy a hosszú posztokat a kutya se olvassa el manapság, úgyhogy most elnyisszantom a történet fonalát, aztán alkalomadtán folytatom a beígért témákkal, meg azzal, ami még eszembe jut. Élvezzétek az augusztust!

Cast on 2019 sts

Sziasztok! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem úgy tűnik, mintha az évek egyre rövidebbek lennének, mintha egyre gyakrabban lenne évvége. Az anyahajós év eleve rövidebb volt, mint máskor a pár hónapos leállás és a fontolva haladó újrakezdés miatt. Talán soha nem született még ennyire kevés poszt egy évben. Úgy általában sokkal kevesebbet fonalaztam a szokásosnál és vészesen keveset fotóztam. Nem mondom, hogy ennél lejjebb már nincs, mert volt egy olyan lakásunk – szerencsére csak rövid ideig béreltük – amiben egy év alatt egy zsebkendőnyi horgolás készült mindössze. Belegondolni is rémes! A múlt év főleg a munkámról szólt, hobbik közül pedig az olvasásról, de azért van pár highlight, amit szívesen visszaidézek.

Nyáron ismét eljutottam Kisnyalkára Colette alkotótáborába és lassú tempóban gyűjtöttem a horgolt hexagonokat az idei takarómhoz. A szálelvarrást hoztam át 2019-re, remélem, hamarosan mutathatom a kész művet.

Lett megint egy kedvenc visszatérő mintám, a Match and move Martina Behmtől. Két példányban kötöttem meg eddig, és egyikről sincs igazán jó fotóm kész állapotban. Félkész állapotban az Instán mutattam például itt és itt.

A szövésben szépen haladtam. Két szövőműhelyben jártam: Juditnál, ahol selyemben is szőhettem idén, meg egy pár óra technikázás is belefért és egy bécsi műhelyben, ahol a mintaolvasás, többlábítós (helyesebben kézítős) szövést próbálgattam. A több szövőszék és szövési stílus kipróbálása azért is volt hasznos, mert így lassan kibontakozik, hogy mi lesz az én vonalam, mi az, ami igazán tetszik és miért. Hogy ebből mikor lesz saját szövőszék és lesz-e egyáltalán valaha, az még nyitott, de fontos, hogy így szükség esetén megalapozott döntést tudok hozni. Szőttem kendőt a férjemnek, anyukámnak, sógornőmnek és magamnak is. Kivételes érzés hordani őket és bezsebelni a dicséreteket.

Fantasztikus élmény volt a Wiener Woll- und Stofffest november elején. Méretében a Kacskaringó többszörösét kell elképzelni. A fonalas standok csak kb. egyharmadát adták a vásárnak, sok szösz, nemez, varrógép, méteráru és szabásminta témájú kiállító is érszt vett a vásáron. Ez az alkalom kihagyhatatlan volt, itt tartottam az év nagybevásárlását fonal és szösz terén: vettem angoraszöszt, aminél pontosan lehetett tudni, hogy hívták a nyuszit, amiről lesimogatták a szőrét. Vettem fantasztikusan puha bioalpakafonalat, fémszállal font kézzel festett fuksziaszínű zoknifonalat és még néhány szépséget.

Mi az, ami elmaradt? Freeformozni például mindössze egy nyakmelegítő erejéig sikerült.

Nem voltam abban a hangulatban, ami a kontrollnélküli, észvesztett horgoláshoz kell. 2018 a tervező, racionális, céltudatos, optimalizáló oldalamat igényelte és erősítette, a spontán, laza oldalam ritkábban jutott szóhoz még a hobbiban is. Erre is hálásan tudok visszanézni, mert pont erre volt szükség és büszke vagyok rá, hogy aszkéta is tudok lenni, ha kell. Szerencsére az eredménye is meglett, gyakran volt mit ünnepelni, szóval az éves mottóválasztásom is telibe talált.

Az év vége nekem most több, mint egy sima év lezárása. Több hosszútávú projektemnek lett vége 2018 november-decemberében. Új munkát kezdek, ráadásul idén várhatóan kétszer is, költözni is fogunk, és az év elején csak félállásom lesz. Ez most óriási szabadságnak tűnik! Annyi minden van, amire a felszabaduló időt használni szeretném! Pusztán az a tény, hogy lesz lehetőségem délelőtti fényben fotózni, már hasznára lesz az anyahajóblognak.

Konkrét terveket még nem fogalmaztam meg a kreaévre, ez a következő napok feladata lesz, de abban biztos vagyok, hogy a költözés miatt viszonylag kevés bejövő alapanyagot szeretnék és inkább a meglévőkből dolgoznék. A költözéstől várom azt is, hogy az alapanyagaimat végre egyben lássam és ha szükséges, el tudjak búcsúzni olyan hobbiktól, amelyek már nem érdekelnek vagy igazából sosem kaptam el az ízüket. Szeretném a horgolást adománygyűjtéssel is összekötni legalább ismeretségi körben. Ahogy kialakul ennél konkrétabb listám, mindenképp megírom itt is. Addig is boldog új évet kívánok mindannyiótoknak és azt, hogy találjatok minden nap időt arra, ami feltölt benneteket!

Kreatervek 2018

Lassan megtanulom, hogy nyolcast kell az évszám végére írni, és még mindig nem szedtem össze a kreaterveimet az évre – ez így nem mehet tovább! 2017 utolsó pár hónapjában már elindult egy változás bennem és igyekszem tartani az irányt, ez pedig nem más, mint a szabadság. Idén nem csináltam olyan listát, hogy ezt és ezt a technikát szeretném kipróbálni. Ha úgy adódik, jöhet bármi, de belátom, hogy ebben az évben nem a fonalak vannak a középpontban, úgyhogy a hobbit tényleg szeretném meghagyni annak, ami: spontán kedvtelésnek, amiben nincs kötelezettség.

  1. Ebből máris következik az első tervem: a korábban bevált rovatoktól (wip szerda, hétfő-zz) ideiglenesen elbúcsúzom. Ha olyat főzök, ami megörökítésre érdemes, lesz recept, ha nem, nem. Félkész munkákat is biztosan fogok mutatni, de nem ígérem, hogy mindig szerdán kerül sor erre. Lehet, hogy alakulnak közben új rovatok, de ezt sem ígérem. Remélem, hogy az esetlegesség ellenére találtok azért majd ihletet és motivációt itt.
  2. Tavaly megtört a jég, rájöttem, hogy a szürke is szín. Korábban alapszínként szinte mindig barnákat vagy tengerészkéket hordtam, a szürkét túl szürkének gondoltam. Aztán egy véletlen ruhapróba kapcsán rájöttem, hogy nagyon is jól áll, így most azt tervezem, hogy bátrabban fogom használni a magamnak készült holmiknál.
  3. Egyáltalán: sokkal többet fogok magamnak kötni és horgolni.
  4. Azért persze nemcsak: két ígéretet tettem szövött sálra családtagjaimnak, és ha csak kétszer jutok el szőni az évben, akkor ezeken fogok dolgozni. Ha háromszor, akkor magamnak egy tengerszínű sálat is szövök.
  5. Egy olyan projektem fut, amit mindenképp végig szeretnék csinálni, egy Stephen West pulcsi – ezzel 2017-ben gyakorlatilag nem haladtam. Ennek persze nemcsak kötéstechnikai okai voltak, hanem az is, hogy az elkezdett méret úgysem lett volna jó. Most, hogy újra sportolok, van remény, hogy beleférek, mire elkészül.
  6. Tavaly kihagytam Kisnyalkát, idén szeretnék menni, ha csak néhány napra is. Nemcsak az ott töltött idő és a remek női és kreatív rezgések pótolhatatlanok, de az egész folyamat, amikor készülök, ötletelek a táborra. Ezt nem helyettesíti az sem, hogy alapvetően már simán hagynak a gyerekek hobbizni, sőt, nekem kell kérni, hogy szánjanak rám is egy kis időt.
  7. Azért kihívások nélkül teljesen nem megy: idén is folytatom a 18/2018-as éves kihívást – ami tavaly természetesen 17/2017 néven futott. A szabályok idén hasonlóak a tavalyihoz: minél több készleten lévő fonalat használunk és minél több készleten lévő mintát. Azok a kötemények számítanak, amelyekben vagy a minta, vagy a fonal régi. (Én még magam számára kibővítem és az itthon lévő textilek felhasználását is ide fogom számítani.)
  8. Ez nem lesz gond, mert 2017. végén megvettem a Match+Move sál mintáját, ami pár nap alatt kedvenccé vált. Most az elsőt kötöm, de már fejben rakom össze a következőt meg az azt követőt. Igyekszem meglévő fonalakat is használni persze. Ilyen volt a Cameo minta is meg a Mezzaluna, előtte meg az SBS, ezeket se lehetett abbahagyni egy után és mindenféle színben szükség volt rá, hogy elkészítsem.
  9. Különös figyelmet szeretnék fordítani az sk fonott fonalakra – mielőtt a molyok is figyelmet fordítanak rájuk. Ez előrevetíti, hogy idén is nagyrészt kendők és nyakbavalók készülnek majd, mert főleg erre a műfajra elegendőek az sk fonalaim.
  10. Mivel költözés előtt állunk, igyekszem a fonalaimat és a kreakönyveimet józanul átnézni és azoknak új ganzdát keresni, amiket egész biztosan csak rakosgatnék itthon. Még az is lehet, hogy néhány régi kendőt is továbbadok, ne zárjuk ki, hogy sikerül a szétválás.
  11. Továbbra is nyitott szeretnék maradni mindenféle nemfonalas technikákra – annak ellenére, hogy profivá nem fogok válni bennük. Tavaly elkezdtem nagyon kezdő szinten az art journalt, ebben jó lenne tovább haladni és bátrabbá válni. Előkerült egy füzet gyerekszájakkal, ebből is szívesen csinálnék középtávon egy albumot – vagy mondjuk hármat, hogy mindkét gyereknek és nekünk is meglegyen. És biztos jönnek az év során mindenféle impulzusok, amiket feltétlenül ki kell próbálni: ezeket nyitottan várom és igyekszem teljesítménykényszer nélkül egyszerűen csak élni a lehetőséggel.

A szabad szárnyalás lehet az év kreatív mottója is. Semmi nem kötelező, ha pihenésre van szükségem, megengedem magamnak, ha hibát követek el, az is rendben van. Az évben lesz 10 éves a blog, szeretném, ha ez a blog az a hely lenne az interneten, ahol semmi sem kötelező, de sokminden lehetséges. Ezt kívánom Nektek is az évre: ami birizgál, ami kiváncsivá tesz, azt merjétek kipróbálni, ami meg untat, közömbös, azt merjétek félretenni – legalább a hobbi óráiban, ha már máskor nem mindig lehet ezt megtenni. Boldog új évet kívánok Nektek!

 

Heti freeform: Albion cowl

2 hozzászólás Heti freeform: Albion cowl című bejegyzéshez

Ahogy megígértem, elkezdek egy freeform sorozatot. Ez a cowl tavaly nyáron készült a kisnyalkai alkotótáborban. (Reklámmal szakítjuk meg adásunkat: a nyalkai táborba idén több év után először jöhetnek olyanok is, akik korábban nem voltak. Akit érdekel a lehetőség, Colette-et keresheti. A táborról Colette blogjában  itt és  nálam itt olvashattok többet. A második linken egyébként szemfüles olvasók felfedezhetik a cowlt és a múltkoriban bemutatott freeform nyakláncot is a képeken.)

A felhasznált fonalak mind maradékok, egészen különböző vastagságúak és minőségűek, a minta pedig egyszer már átment a meghorgolhatósági vizsgán próbahorgolónál is – bár csak videós és e-mailes segítséggel. Mivel viszonylag gyorsan, egy nap alatt meghorgolható projektről van szó, és ráadásul szinte minden izgalmas freeform öltésfajta szerepel benne (mondhatni a freeform horgolás állatorvosi lova), így szerintem tálcán kínálja magát tanulódarabnak.

Bedobom tehát a kérdést nektek és az Univerzumnak: ki venne részt ősszel, mondjuk októberben vagy novemberben egy egynapos freeform horgolás workshopon Budapesten, melyen ezt vagy ehhez nagyon hasonló nyakmelegítőt horgolhatnátok meg? Írjatok kommentet ide vagy egy rövid mailt az info@anyahajoblog.hu-ra, ha szívesen részt vennétek egy ilyen tanfolyamon. Ez még nem jelent kötelezettséget, csak jelzés számomra, hogy érdemes-e elkezdenem szervezkedni, helyet keresni.

Fából vaskarika

6 hozzászólás Fából vaskarika című bejegyzéshez

Huh, nem is tudom, volt-e már olyan poszt, amit ennyire nehezemre esett megírni. Az a fő gond, hogy ugyanúgy megírhatnám mélabús alaphanggal meg felszabadult és örömteli alaphanggal, és tulajdonképpen mindkettő igaz lenne a maga módján.

Volt egy régi tervem, amit már évek óta dédelgettem, mégpedig egy freeform horgolás könyv terve. Kicsit több, mint egy éve aztán konkrét alakot is kezdett ölteni a dolog, anélkül, hogy egy lépést tettem volna érte, lett kiadó, aki pont egy ilyen könyvet szeretett volna készíttetni. Nyáron elég intenzíven dolgoztam rajta, főleg a kisnyalkai alkotótáborban, ahol a projekteknek nagyjából a felét elkészítettem és leírtam. Az iskolaév alatt ugyan csak csigaléptekkel, de akkor is haladtam valamennyire, de végig volt bennem egy kétely. Könyvet már írtam, tankönyvet is, tehát nem ez volt a bizonytalanság oka, tudtam hogy az írás menni fog. Az volt az érzésem, hogy a freeform és a könyv műfaja nem biztos, hogy összeillik. Horgoltam ugyanis korábban kvázi freeform mintát leírás alapján és kevés annyira frusztráló élményem volt horgolós pályafutásom alatt, mint az a felső. Nagyon nehéz leírni valamit korrekt módon lépésenként, ha nincs fix pont, sor eleje, sor vége, horgolás iránya. És éreztem, hogy ezt a kihívást nekem sem sikerül igazán jól megoldanom egy könyv keretein belül. Mert egy könyvben az van, ami oda van írva. Nincs visszakérdezés, nincs megerősítés, hogy hajrá, csak így tovább. A könyvben a horgoló magára van hagyva a szöveggel.

Amikor tél végén beszéltem a kiadóval, akkor abban állapodtunk meg, hogy kiadok próbahorgolásba néhány mintát és meglátjuk, hogy elboldogulnak-e a próbahorgolók. Ennek függvényében folytatom vagy nem folytatom az írást. A próbahorgolás két fontos tanulsággal járt. Egyrészt volt olyan projekt, ami határidőre elkészült vagy ha nem is teljesen, de látszott, hogy az iránya jó. Ez adott egy sikerélményt, hogy sikerült valamennyire átadni a freeform szellemét és technikáját. A másik tapasztalat az volt, hogy ez a siker nagyon intenzív kommunikáció eredménye volt a horgolók és köztem. E-mailek, nem egyszer videók jöttek-mentek és ezek nemcsak a technikáról szóltak, hanem sokszor a lelkesítésről. Menni fog! Nem mondom meg, hogy hány szemmel kezdj, azt sem, hogy mit csinálj pontosan, mert ez freeform. És nem, nem lehet elrontani. Nem jön a horgolásrendőrség a fekete autóval, ha eggyel kevesebb kagylót horgolsz vagy eggyel több sorra van szükséged a megfelelő mérethez.

Ez az oda-vissza kérdezés, válaszolás, bátorítás, coaching remekül megy személyes vagy virtuális kapcsolatban, de egy könyvön keresztül sajnos egyáltalán nem megoldható. Így nagyjából május közepére kialakult benne a döntés: ezt a könyvet én nem fogom megírni. A tudást szeretném átadni, de olyan médiumon keresztül, ami nem a frusztrációt növeli a horgolóban, hanem a szabadság és a kompetencia érzését. Mert szerintem a freeform pont erről szól: hogy bármi lehetséges, semmi sem hibás és hogy azzal a néhány öltéssel bármit, tényleg bármit létre tudok hozni. Mindezt egy könyvbe belerakni számomra fából vaskarika. Lehet hogy van, aki meg tudja csinálni, én sajnos nem. Most ez a döntés hihetetlenül felszabadító számomra és két dolgot jelent. Először is a következő időszakban rengeteg freeform projektet mutatok majd a blogban, mert tele a fiók eddig titokban tartott és a könyvre félretett holmikkal. A másik, hogy elkezdem kidolgozni annak a módját, hogy a tudás eljusson azokhoz, akik szeretnék megtanulni a freeform horgolást. Kis bürokráciai akadálypálya lesz, de megoldom.

Addig is hálából, hogy végigolvastátok ezt a hosszú szöveget, megmutatom a számomra talán legkedvesebb darabot a leköszönő könyvből, egy nyári nyakláncot, ami a legegyszerűbb farmeros-pólós szettet is feldobja. És ezúton is nagyon köszönöm a próbahorgolóknak a sok kérdést, visszakérdezést, kiigazítást, oda-vissza interakciót, sokat tanultam tőletek!

Véletlenül nemes

A Marina kendő hálás darab, remekül lehet maradékokat használni hozzá. Horgoltam már ilyet és ilyet, meg ilyet is. És most ezt itt:

Ezt a mostanit is Kisnyalkán kezdtem el a táborban, amikor nagyon benne volt a boogie a kezemben, viszont elfogytak a fonalaim. Adta magát, hogy az árva fél gombóc Drops Alpaca Silket még legalább elkezdjem horgolni. A dolog aztán annyiban is maradt, mindig gondoltam rá, hogy majd beszaladok a Barkába és összenézem, hogy legalább nagyjából hasonló festésű gombolyagot fogjak ki, aztán persze ez elmaradt. Nemrég teljesen más okból átnéztem a készleteimet, és találtam egy árva  gombóc zoknifonalat, szürkét, és akkor eszembe jutott szegény félbehagyott Marina. Remekül illett a két szín egymáshoz és különösen megörültem, hogy a selyem-alpaka-gyapjú keverék mellé egy másik nemes fonal társul: ebben a Regia zoknifonalban ugyanis angóra is volt.

Na de mi legyen a harmadik szín? Ezek a visszafogott árnyalatok elég ritkásan vannak képviselve a készletemben, így kizárásos alapon egy régen betárazott, aztán mégsem használt padlizsánlila Barka Malom lett a jelölt.

Vannak azok a darabok, amelyek bár nem konkrét személynek készülnek, de viszonylag hamar világos lesz, hogy kihez fog illeni. Ez a kendőm az egyik sógornőmhöz költözik, nem is kérdés, pont az ő lágy színei.

Azok kedvéért, akik a számokra is kíváncsiak: kevesebb, mint fél gombóc Drops ALpaka Silk, 5 dekás gombóc Regia zoknifonal és majdnem két gombóc Barka Malom horgolódott a kendőbe és magunkfajta kisnövésűeknek hátat takaró méretű lett a kész darab.

A mintát most is köszönöm Varga Gabinak, ilyen klasszikust kevesen képesek alkotni. Minden sallangtól mentes és végtelenségig variálható mégis, egyszerűen tökéletes számomra. A FB-on a Barka fonal csoportjában ingyenes minták között elérhető.