Ti hogy bírjátok a kánikulát? Én túlélésre játszom, és próbálom a főzési szokásaimat is a hőmérséklethez igazítani, mindezt úgy, hogy ne essek bele a nyersétel-csapdába se. A paradicsomos-olívás-parmezános tészta az egyik kedvenc nyári ételem volt régen, de 35 fok felett már nem csúszik a tészta sem. A cukkinimetélt persze jó alternatíva ilyenkor, már ha nem vasárnap este van épp és cukkinihiány otthon. Így aztán feltaláltam magam meg a karfiolt mint tésztapótlót: Egy kis fej karfiolt annyira keskeny szeletekre vágtam, hogy rózsákra esett szét magától (ahol nem, ott kicsit rásegítettem). Kevés olívaolajon megsütöttem a karfiolt, hogy halványbarnás részek is lettek rajta. Amikor nagyjából puhának is éreztem tűpróbával, akkor passzírozott paradicsomot, feldarabolt paradicsomot, két szál felkarikázott zöldhagymát és 3 evőkanál olívabogyót is adtam hozzá. Vártam, amíg kicsit besűrűsödött a szósz, sóztam, borsoztam, tálaláskor még egy kevés friss bazsalikomot és reszelt parmezánt szórtam rá, s máris kész volt a kánikulakompatibilis paradicsomos tészta, azaz karfiol.
Tetszett a bejegyzés?