A legjobb dolgok a világon tévedésből történnek, úgy is mint post it, amit annak köszönhetünk, hogy valaki elfuserált ragasztót feltalálás közben. Meg most az alternatív lisztmentes főzeléksűrítési módszerem, amit egyébként biztos nem én találtam fel, de ez ebből a szempontból lényegtelen.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy szombaton Apahajó után kiabáltam, amikor bevásárolni ment, hogy hozzon zabpelyhet is, ha lát, mindegy milyet. Ezt úgy értettem, hogy nem kell nyakát törnie érte, mert kibírok még két napot zabpehely nélkül, ő viszont úgy értette, hogy akkor most bárhonnan is zabpelyhet kell szereznie nekem. És szerzett is, a dm babakaja osztályán. Amikor a csomagot kinyitottam, már gyanakodtam, hogy esetleg mégsem kellett volna mondanom, hogy mindegy milyet. Hajszálvékony szeletkék voltak, olyan babakaja jellegű izé. Amikor először megkíséreltem kását főzni a pehelyből, nem akartam hinni a szememnek, a pelyhek ugyanis gyakorlatilag felolvadtak és maradt egy babapépre erősen emlékeztető ízetlen-szagtalan ragacsos izé. Én nem vagyok válogatós, de ezt tényleg csak azért ettem meg, mert nem akartam rossz példát mutatni a gyerekeknek.
Pár nappal a sokk után jutott eszembe, hogy mennyire remek lenne ez a zabpehely főzeléksűrítésre. Végre nem csomósodna össze a liszt, ráadásul mennyire egészséges, ötelemes szempontból kifejezetten télre való, mert melegítő gabona. A múlt héten pedig teszteltem és valóban, bevált, ezentúl csakis így sűrítek főzeléket.
Ez volt a kísérleti főzelék:
fél fej lilahagyma
5 centi póré
két közepes krumpli
egy nagyobb édesburgonya
2 centi vastag szelet egy fej zellerből
5 szem kelbimbó
egy gumó édesköménynek csak a szárrésze
képezték az alapot. Ezeket apró kockákra vágtam, olajon először csak a hagymaféléket pároltam kicsit, majd az összes zöldséget pirítottam, aztán öntöttem az egészre 4 deci vizet, kicsit sóztam, majd fedő alatt puhára pároltam az egészet kb. 8-10 perc alatt.
Mikor az egész megpuhult, fűszereztem kevés borssal, késhegynyi kurkumával, fél kiskanál római köménnyel és egy kiskanál garam masalával, majd beleöntöttem még kb két dl-nyi előre megfőzött csicseriborsót. (Ez kinek-kinek tetszése szerint lehet saját kezűleg főzött vagy konzerv.)
Végül hozzáadtam a nevezett zabpehelyből három evőkanálnyit, továbbá két evőkanálnyi tejszínt és kicsit kavargattam, hogy a zabpehely elolvadjon. Tökéletesen krémes főzelék lett a végeredmény anélkül, hogy ipari mennyiségű tejszínt kellett volna belerakni vagy össze kellett volna turmixolni a zöldségek egy részét.
A kelbimbóhoz még egy kis széljegyzet: rém egészséges étel, ráadásul télen mindent meg kell becsülni, aminek szezonja van. Mégis, bevallom, a kelbimbóból egyszerre nagy mennyiséget nem tudok enni, valahogy mindent túldominál az íze és még a sokadik fogmosás után is mintha érezném. Ez az öt kelbimbó elég viccesen hangzik, viszont pont annyira adott kelbimbóízt a főzeléknek, amennyire még nem túl sok számomra.
Ez a mennyiség három tányérnyi, de teljesen szabadon lehet emelni a hozzávalók mennyiségét, a lilahagymát másfélére cserélni. Én tényleg csupán azt csináltam, hogy ami amúgy is volt a hűtőben, azt aprítottam bele. Jó étvágyat nektek!
Tetszett a bejegyzés?