Fonósnapló: indiai hangulatban

Az ember ne becsülje alá a fonás szerepét a fogyókúrában.

Karácsonyra megkaptam a rég vágyott jumbó orsót. Akkor még nem tudtam, hogy egy szobabiciklit is, 2in1. A jumbó orsó gyárilag arra jó, hogy a két normál méretű orsóra megfont egyszálas fonalat úgy lehet összecérnázni, hogy közben nem kell elvágni a fonalat. A normál orsóra kb. öt deka fér, a jumbóra meg tíz. Ez például azért fontos, mert amikor a fonal megkötésére kerül sor, akkor kevesebbet kell csomózni, és ugye minden csomó, amit elkerül az ember egy stressz megtakarítása. Ahol nincs csomó, ott nem bomolhat fel váratlanul a kötött kelme. Ennyit tudtam és ennyi előnyt vártam a jumbó orsótól, nem többet. Időközben azonban kiderült, hogy a jumbó orsó felér egy fitnesszbérlettel vagy otthoni szobabiciklivel. A normál orsónál a pedálok hajtása nem nehéz, érzi ugyan az ember, ezért is mondják, hogy jobb a kétpedálos rokka, mint az egypedálos, mert így egyenletes a terhelés a két oldalon. Egyenletesen kicsi. Ahogy viszont a jumbó orsó fele megtelik, azaz ahogy elhagyjuk a bűvös ötdekás tartományt, kezdődik a hegymenet. Először csak kicsit megerőltető, aztán egyre inkább. Aztán le kell szállni és tolni egy kicsit. Ja, tolással a rokkánál nem sokra megyünk, szóval inkább szünetet tartunk – ahogy a tíz dekához közeledünk, egyre gyakrabban. Nem gond, mert amúgy is kicsit erősíteni akartunk alvázra, mire beköszönt a tavasz, természetesen nem holmi szépségideálok hatására, hanem mert mennyivel gyorsabb S-es méretben megkötni egy szoknyát, mint M-ben, és szoknyát idén mindenképp szeretnék kötni.

Végre elkészül a fonal, már csak fel kell gombolyítani motringba. Vegyünk hát két széket és tekerjük a támlák köré a fonalat. Eközben legyen a testsúly az egyik lábon, a másikra csak lazán álljunk, előre-hátra hintázó mozgást végzünk a következő fél órában. Felsőtestünkkel lazán előrehajolunk, eközben a hát lehetőleg maradjon egyenes, jobb kezünkbe fogjuk az orsót (jumbó, tehát alig fér), bal kezünkkel pedig a szálat vezetve végezzünk olyan mozdulatot, mintha egy hatalmas üstben kevernénk a szilvalekvárt. Ezt a mozdulatot végezzük el 151-szer, ezzel fel is tekertünk az összes fonalat, mind a 263 métert.

Aztán kezdjük el sajnálni, hogy nem dolgozhatunk tovább ezekkel az őrülten jó színekkel, aztán jusson eszünkbe, hogy dehogynem, mintha a nemezelő cuccok között lenne hasonló mesegyapjú, ássuk elő gyorsan és kezdjünk el egy újabb adagot fonni. Az ember ne becsülje alá a fonás szerepét a fogyókúrában.

Tetszett a bejegyzés?