Új kabáthoz új sapka

Idén nagyon korán sikerült megvenni Do télikabátját, még javában rövidujjúban jártunk. Viszont én már be voltam sózva, mert a tavalyi sapkáját rommá hordta (belinkelt képen balról a második) és egy pillantás a naptáramba elég volt ahhoz, hogy lássam, vagy szeptember végén lesz a gyereknek kabátja meg sapkája, vagy november közepén. Akkor már inkább a túl korai időpont mellett döntöttünk.

A kabát- és cipővásárlás Do esetében színes, szélesvásznú, egész estés program, pontosabban inkább egész napos, ez ő is tudja meg én is. Nem azért, mint annakidején az én gyerekkoromban, amikor a szülők és gyerekek ízlésének közös nevezőjét tartott sokáig megtalálni. Nálunk méretproblémák vannak. K-val bemegyünk a cipőboltba és 10 perc után cipővel távozunk. Do-val bemegyünk a cipőboltba és ami tetszik, nincs a méretében, ami meg nem tetszik, azt minek vegyük meg. Legalábbis az első boltban, a másodikban és a harmadikban még így gondoljuk. Aztán a negyedikben megfogadjuk, hogy bármi lesz a méretében, megvesszük – de sajnos semmi nincs. Az ötödikben már mindenki bőg és vagy távozunk cipő nélkül vagy random veszünk piros lakkcipőt a hótaposó helyett. Na hát most kis híján ugyanezt sikerült kabátfronton is előadni. Do ugyanis az utóbbi évben nagyon megnyúlt, majdnem olyan magas, mint én. Emellett maradt ugyanolyan vékony, mint volt, úgyhogy a vastag, bélelt kabátokban úgy nézett ki, mintha botsáskát csomagoltak volna egy komplett medvecsalád lenyúzott szőrébe. Amikor ezt megemlítette, sajnos tényleg igazat kellett adnom neki, így egymás után raktuk vissza a vállfákra a szebbnél szebb színű kabátokat. Egy idő után aztán azt mondta, hogy vegyük meg, ami nekem tetszik, neki mindegy. – Már hogy lenne mindegy? Csak olyan kabátot veszünk, ami tetszik neked. Évente 6 hónapot hordod minden nap. – Á, nem gond, vegyük meg, már látom, hogy unod.

Ilyen együttérző hang után aztán összeszedtem magam és újabb bolttámadásra indultunk.

Végül egy kb. 4 órás túra után sikerült a kabáttémát rövidre zárni, a gyerek választott, én meg csodálkoztam, hogyhogy egy sötétbarna, szerintem inkább öreges kabát tetszett neki, de hát rendben, lényeg, hogy neki tetszik. Én meg otthon feltúrtam a készleteimet, vagyis egyszerűen kihúztam a sapkafonalas fiókot, mert a legutóbbi fonalrendezés óta ilyen egyszerűen megy az egész, mutattam két színkombinációt a sapkához, Do pedig kiválasztotta a drapp-fehér-rózsaszínűt.

És akkor az extrém hosszú bevezetés után végre itt a sapka mintája. Vastag, 6-os tűhöz ajánlott műszál-gyapjú keverékfonallal készül. Mindegyik maradék volt címke nélkül, így pontosabbat sajnos nem tudok írni.

Csúszókörből indulva

1. kör: 10 erhfp (félpálca)
2. kör: minden erhfp-ba két erhfp (20)
3. kör: erhp-k, minden második pálcába szaporítunk (30)
4. kör: erhfp-k, minden harmadik pálcába szaporítunk (40)
5. kör: erhp-k. A körben összesen hat helyen szaporítunk (46)
6. körtől már nem szaporítunk. A páros számú körök erhfp-val, a páratlanok erhp-val készülnek a 11. körig. Utána három sor erhfp-val, az utolsó kör rp-val készül.

Kifejezetten szép formájúra sikerült most ez a sapka és tökéletesen passzol a méret a majdnemfelnőtt 11 éves fejére.

Tetszett a bejegyzés?