Mielőtt saját kezemmel meg nem tapintottam a tolnai gyapjút, nem hittem el, hogy van gyapjú, mi icipicit sem szúr. Mielőtt a múltkoriban több, mint egy órát főztem fonalfestés apropóján, nem hittem, hogy van gyapjú, ami bírja a forró vizet. Remek érzés dolgozni vele, és persze viselni is.
Az első sál már el is készült belőle: két szálat fogtam össze a festetlen gyapjúból, és az egyik kedvenc csipkemintámat vettem elő, azt amivel ez a sál is készült. Hosszú, sokszor nyak köré csavarható és melegít, mint a kályha. Már várja is fázós, természetkedvelő gazdáját.
Tetszett a bejegyzés?
2009-11-11 at 06:49
nagyon szep a minta es ezt mivel festetted? nekem is a ngy csodakozas az, hogy a fozest birja.
2009-11-11 at 18:09
Honnan szerzitek be ezt a csodát???? Nagyon szívesen kipróbálnám!:)
2009-11-11 at 19:08
Kicsoda: ez nincs megfestve, sima natúr.
Szentpyr: Keresd Ercsut, tőle rendeljük!
2009-11-11 at 19:11
az en gepemen zoldnek tunik…jajaj be kellene allitani ugy tunik:-)
2009-11-11 at 19:18
Most, hogy mondod, itt is kicsit. A dolognak köze lehet ahhoz, hogy sokat szenvedek a fényképezéssel, mióta ilyen borongósak a napok. Amikor azt írtam, hogy kicserélném a nappalit a fürdővel, az pont ezért volt. A szobáink egész nap baromi sötétek télen, és a lámpafénynél minden szín kicsit torzul. Nyáron is csak délelőtt 9-10-ig normális fény, de persze az munkaidő – áááá, reménytelen. És még olyan hosszú a tél. Azért persze állítsd csak a monitorod 🙂 Zöldet amúgy hennával lehet festeni.
2009-11-12 at 08:13
Köszi!
2009-11-13 at 12:33
Ezen a képen tényleg zöldnek tűnik, én eddig azt hittem, hogy zöld is :o)! De a Meskán már látszik az eredeti színe.
És izé… nem lehetne, hogy néhány dekát kipróbáljak ebből a tolnai gyapjúból :D?