Összeszámolhatnám, mennyi kislány ruhásszekrényében, kabátujjában, előszobai komódjában vagy épp fején lehet olyan kalap, sapka, ami a kezeim között született. Összeszámolhatnám, ha striguláztam volna vagy ha jobb lenne az emlékezőtehetségem, mint amilyen. Helyette inkább mutatok egyet – nem a legjobb képen, és ígérem, lecserélem, amint jobb fény lesz -, ami épp ma készült el.
A formája mellett talán leginkább a díszítést érdemes nézni, a barnákkal, bézsekkel játszottam, újításként pedig egy keskeny szaténszalagot is bevontam a kompozícióba. Ha valakinek eszébe jutnak a tavaly készített nyakláncaim, akkor jelzem, nem véletlen – bár nem is tudatos, egyszerűen csak így alakult.
Nem akarok részletekre kitérni, de annyit elmondhatok, nincsenek túl jó napjaim mostanában. Szóval a hónap elején, múlt hónapban felvett rendeléseim – pedig igen mértéktartóan vállaltam, és többet vissza is mondtam, ami igazán nagy dolog egy megfelelési kényszeres embertől – eléggé lassan haladtak előre. Régebben azt mondtam, a horgolás nem művészet, hanem kézművesség, amit most is tartok, de annyiban mégis hasonlít a művészethez, hogy ihlet nélkül nem érdemes tűt venni a kezembe, és ha mégis megteszem, csak szenvedés meg elégedetlenkedés lesz az eredménye.
Van viszont a határidő, amiről tudjuk, hogy a legjobb múzsa. Azt pedig már az egyetemi szemináriumi dolgozatok kapcsán megtanultam, hogy ha kényszerhelyzet van, akkor egyszerűen el kell kezdeni írni, teljesen mindegy mit, csak az üres papír/képernyő teljen meg. És akkor egy idő után beindul az agy, és jön a használható gondolat is, ami később egész jó, sőt izgalmas gondolattá fejlődik. Ekkor már nyugodt szívvel el lehet engedni az első fél oldalon terpeszkedő mondatokat, és át lehet engedni magam a gondolkodás örömének. Ma ugyanezt a stratégiát követtem ennek a sapkának a díszítésekor is. Van pár elvetésre ítélt dísz, ami nem éppen rossz, de valahogy nem volt az igazi, így ezeket eltettem, hátha egyszer azok a sapkák is elkészülnek, amelyekhez tökéletesek lesznek. Ez a laza apródfazonú pedig ezt a napvirágos szalagosat kapta – már ha a kedves tulajdonosa is rábólint. Tisztában voltam vele, hogy nem illik hozzá semmi, ami túl sok, ami túl csipkés vagy habos, ráadásul inkább komolyat, mint bohókásat képzeltem el a kislányhoz. A fehér szalagon emiatt sokáig törtem a fejem. Belefér vajon? Úgy negyed óra töprengés után belefűzögettem a napvirágba, és számomra teljesen egyértelmű volt, hogy ott a helye és hogy megtaláltam azt a díszt, amit két hete nem bírtam kihorgolni magamból.
Hogy hogyan is értettem, hogy az utolsó? Semmiképp nem a blogban, hiszen még van pár holmi, amit idő- és fényhiány miatt nem mutattam meg. Ráadásul még van két félben lévő kalpag is, az egyik Doresznak, és elfogultság nélkül mondhatom, hogy hihetetlenül jól fog kinézni az összöltözet. Remélem, még a kánikula kitörése előtt elkészülök vele. 🙂 Szóval azt, hogy “egy ideig az utolsó” úgy kell érteni, hogy szeretnék magam előtt egy fehér lapot. Szeretnék mindenféle külső elvárás nélkül kipróbálni régen dédelgetett ötleteket. Szeretnék tanulni pár technikát, apróságot – nemcsak horoglást, de varrást is -, mert azt hiszem, ideje egy osztállyal feljebb lépni, összegezni és variálni egyszerre.
Ehhez viszont szükség van egy kis Semmire. A Semminek nehéz dolga van, Valami mindig jön, hogy elfoglalja a helyét. Egy darabig engedem is, és persze van, amikor nem is rajtam múlik, hogy beengedem, mert jön és tarol kérdezés nélkül – ahgoy az utóbbi hetekben. Mindegy, kipróbálom, mi alakul ki, ha adok a Semminek is teret. Természetesen a korábbi ígéreteimet még a következő napokban valóra váltom, aztán meg átengedem magam a kísérletezéseknek. Szerintem megéri majd ezt a kis sapkaabsztinenciát beiktatni.
Tetszett a bejegyzés?
2010-03-23 at 22:36
Úgy legyen! Ámen!
Több van benned, mint néhány bili fazonú sapi:-)
A napvirágos elnevezés pedig nagyon tetszett, mert a ma feltett táskámat is így hívják:-)))Vagy netán ennek a horgolt virágnak ez egy "szakmai" elnevezése? A tanulatlanságom sajnos mindig kibukik:-)))
2010-03-23 at 22:48
Azért napvirág, mert ott a sapkákon virágok szoktak lenni, de ennek csúcsos a körvonala – szóval nem jutott eszembe jobb. Ettől függetlenül még az is lehet, hogy a hivatalos neve is ez, csak én sem tudtam róla 🙂
Na igen, tudod, minden nőnek vannak gyöngéi, az enyém a sapkák – bili vagy nembili 🙂 – nehezen szakítok velük, még ha csak pár hétre is, de hát meg kell próbálni.
2010-03-23 at 23:14
Én is vágyom a semmit, de most elég sok valami van…
2010-03-24 at 04:41
Nekem volt egy olyan időszakom, amikor rengeteget varrtam eladásra, aztán egyszer azt mondtam, elég, kiüresedtem. Én arra vágytam, hogy valami MÁST csináljak, ami még mindig a varrás témakörében mozgott, de önként és szabadon. Akkor varrtam megint quilteket, pályáztam, nyertem, majd megint változott a világ, lett "rendes" munkahely, amiről kiderült, hogy nagyon nem rendes. Most pedig itt állok, varrok, várok. Megint.
Ha felismered, már jó, ha váltasz, főleg.Sok sikert a lépésváltáshoz!
2010-03-24 at 06:53
Drukkolok, hogy sikerüljön a Valamiket szabadságolni!
2010-03-24 at 08:24
Nekem ezek a semmi kis sapik is sokat jelentenek..
Én egyre jobban kezdem érezni, hogy a kis apróságok érnek annyit, mint a nagy tettek, vagy a nagy művek az életben….
de azt is tudni kell mikor kell szabadságolni őket, és valami más, valami Nagy felé nyújtani ki a kezünk! 🙂
Ha már dícséret, akkor ez mindenképpen az: nekem soha nem volt sapkám, amíg a Tiédet meg nem vettem 🙂
2010-03-24 at 13:30
Most mégegyszer elolvastam, hogy biztos, hogy nem értettem félre, de NEM.
Azt gondolom, ha valaki arról tesz kinyilatkoztatást, hogy tovább kéne lépni az alkotói úton, akkor kellenek, akik megveregetik a vállukat, hogy igen, igen lépj tovább… persze azt is írhatnám, hogy ugyan édes ne keseredj el, jönnek még szép napok, és csak alkotói válságban vagy, és a bilik csuda klasszak, csak így tovább stb.
Csak ez nem én lennék, és nagyon bízom benne, hogy a szókimondásom mögött meglátod a szeretetteljes bíztatást és drukkolást is.
És a bilik valóban klasszak, de aki meg tud horgolni egy Freeform táskát, annak én bizalmat szavazok nagyobb feladatokra is!
Ez még nagyon kikívánkozott…
2010-03-25 at 12:45
Köszönöm, Colette, szerintem sincs félreértés, és szeretem a szókimondást, hasznos. 😀
Különben ahogy gondolkozom a dolgon, rájöttem, hogy leginkább az "időválság" a problémám, nem az alkotói. Azaz nem ötlethiányban szenvedek, hanem túl sok az ötletem, és mivel a szabadidőmet – ami nem sok – olyasmivel töltöm, ami már nem mindig kihívás, a többihez nem jutok. Lehet, hogy kiderülne, hogy mégsem olyan jó az ötlet, vagy hogy képtelen vagyok kivitelezni, de azért mégis jó lenne megpróbálni, hátha.
Fércművek, most jut eszembe, hogy neked még ígértem valamit a Semmiről! IGyekszem!
Anaisz, annyira köszi – látod, ezt nem is tudtam 🙂 Egyébként igen, nekem is nagyon sokat jelentenek a kis sapik is, és mindet nagy odaadással készítem. Azt hiszem, enélkül az egész kézműveskedésnek semmi értelme nem lenne. Milyen nagyszerű lenne, ha nem kéne választani, mert mindenre lenne idő! De nyúl vagyok, és nem merek mindent erre a lapra föltenni, így marad a szabadidős horgolás, szabadidőből meg tudjuk, hogy mennyi van. Na de nem szomorkodom itt. Egyébként találtam egy érdekes oldalt, ha valaki ugyanazzal küzdene, mint én http://makegreatstuff.com/about-you/
2010-03-26 at 08:42
Igaza van Colette-nek! Előre a freeform útján! És (bár nem vagyok jós) két freeform csoda között, fáradtan úgyis fogsz még egyszerű kis sapikat is gyártani, mert néha az is kell. Jó "pihenést"!
2010-04-01 at 12:00
Szurkolok Neked, és ha vége lesz a semminek ugye beszámolsz róla!
2010-04-06 at 16:31
Kedves Anyahajó!
Engem mindig lenyűgöz, amit nálad olvasok, látok… Nem akarom megzavarni a visszavonulás-elmélyülés-töltekezés idejét, illetve mégiscsak szeretném (talán csak hogy tudj róla): gondoltam rád egy díjjal, afféle játékos stafétával. Ha másra nem is jó, tedd el egy tarisznyába a hamuba sült pogácsa mellé és vedd elő, amikor szükségét érzed : )