A húsvéti sonka új élete

Jobb későn, mint soha alapon, és mert az őskeresztény hagyományok szerint tkp. húsvét egészen máig tartott, mesélek kicsit a húsvéti kalácsról meg a sonka sorsáról.

A már korábban bemutatott karácsonyi kalács receptemet kicsit tavasziasítottam, és fahéj meg aszalt gyümölcsök helyett három kiskanál őrölt ánizst kevertem a tésztába. Ezúttal még a karácsonyinál is egyszerűbben jártam el, azaz kelesztéshez és dagasztáshoz a kenyérsütőgépet vettem elő. Így felszabadult munkaerőmet és időmet a húsvéti sonkára fordítottam. És igazából itt jön a bejegyzés lényege.

Tudom, a húsvéti sonka elkészítése inkább idő kérdése mint főzőtudásé, én mégis minden évben lámpalázas vagyok tőle. Már a kiválasztás is kész kihívás. Egy csirkemellről már elég nagy biztonsággal megtanultam megállapítani, hogy mikor “szép” (már amennyire nyers hús egyáltalán szép lehet), húsvéti sonkát viszont csak egyszer vásárolok egy évben, szóval nem nagy a rutinom. Bementem hát a közeli húsboltba, ahol elég barátságosak szoktak lenni, felvettem a tanácstalan kislány külsőmet, mire kisvártatva segítségemre sietett egy hentesfiú. Mondtam, hogy sonka kiválasztásához keresek támpontokat. Rögtön felcsillant a szeme, és előszedett egy akkora darabot, ami kábé megfelel családunk egész évi húsadagjának – azt is beleértve, amikor étteremben vagy menzán eszünk. Miután összes előnyös tulajdonságát ecsetelte – mármint a sonkának – a lényeget is kibökte, miszerint ezt a darabot egyben lehet csak elvinni. Még mutatott két másik hasonlóan jót, igaz kicsit kisebbet, de még így túlzásnak tűnt már pusztán a hazaszállítás is, nemhogy a megfőzés. A legnagyobb otthon található főzőedénybe talán ha a negyede belefért volna. (Mindamellett a sonka puszta léte arra enged következtetni, hogy 1. vannak, akik ekkora sonkát képesek megvenni 2. vannak, akiknek van ekkora lábasuk otthon 3. az ekkora lábas évközbeni elhelyezésére van egy külön helyiségük a lakásban.)

Pislogtam három laposat, és rámutattam egy kisebb kötözött sonkára (amiről ugye az előző röpprezentációból már tudtam, hogy nem házi, és nyomába se ér az íze az előbb bemutatott daraboknak), hogy hát az se kicsi, de talán azzal még megbirkózunk. 1 kiló 60 deka – oké, mehet. Így aztán megúsztuk a sonkamérgezést, és valóban csak a fele számára kellett húsvétot követő szerdán alternatív felhasználási módot találnom.

Spenótos-sonkás sült táska
Negyed kiló spenótot némi fokhagymával és vajjal megfonnyasztottam. Hat fej nagyobb gombát vajban és 3 evőkanál citromlén megpároltam, kicsit megborsoztam. A sózás abszolút tilos, mert a sonka, amit hozzáteszünk már magában is nagyon sós.
Kinyújtottam mirelit levelestésztát, kivajaztam egy sütőformát, kibéleltem a tésztával. Az aljára szórtam a felkockázott maradék sonkát. A spenótot és a gombát egy edényben összekevertem, miután kihültek, összekevertem két tojással és egy fél doboz főzőtejszínnel, majd az egész keveréket ráöntöttem a leveles tésztára, amin már a sonka is rajta volt. Még szórtam rá reszelt emmentálit. Egy másik kinyújtott levelestésztával befedtem, nagyjából összenyomkodtam a széleket pár kis rést hagyva a levegő számára, majd az egészet előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg halványpirosas lett a tészta. A szabadnapomon jóllaktam ebédre, majd másnapra is csomagoltam – ideális munkahelyi ebéd. Természetesen együtt ebédelő pároknak is szívből ajánlhatom 🙂

Persze még ezután is maradt a húsvéti sonkából, ezt a darabot – szintén felkockázva – tejföllel megkent kenyértésztában sütöttem meg. Borzasztóan eteti magát, pláne ha zöldborsos mustárral kenegetjük a falatokat. Viszont egy hibát elkövettem, nem ittam hozzá valami jóféle bort vagy egyéb alkoholt. Így aztán kissé megfeküdte a gyomromat – de sebaj, ennek is van előnye, korán lefeküdtem ugyanis és aludtam 9 órát mindössze két megszakítással. És mi kell még egy anyának ezen kívül?

Tetszett a bejegyzés?