Egyszerű lány vagyok, nem szeretek sokat agyalni azon, hogy mit veszek föl, emellett viszont az is igaz, hogy fizikailag érzem magam rosszul, ha a táskám nem passzol a cipőhöz, a ruhához vagy az alkalomhoz. Ez a kettő együtt eléggé nehezített pálya, de azért annyit már megtanultam, hogy nyári hétköznapokon a farmertáska elég jó válasz ezen problémákra. Ha pedig nem kék, hanem drappos-barnás farmerekből van, akkor tényleg a nyár nagyobb részében meg van oldva a táskagondom.
Nekiálltam tehát varrni egyet, miközben meg kellett állapítanom, hogy varrásban is olyan vagyok, mint az életben: amíg a dolgok izgalmas része tart, mindent bedobva dolgozom, aztán amikor jönne a rutin- és aprómunka, akkor hirtelen muszáj tennem egy kört a lakásban, főzni egy kávét. Majd egy teát, majd újra egy kört tenni. Aztán jön egy remek gondolat, amit le kell írni. Satöbbi, a sor órákig folytatható. Szóval majd meglátjuk, mikorra lesz ebből a szerintem elég ígéretes előlapból (amire persze a virágokat még fel kell varrni, de ez is az aprómunka kategória) használható táska. Remélem, még idén.
Tetszett a bejegyzés?
2010-04-14 at 12:09
Hát, ez ismerős… (Mmint, a teszek még egy kört, és a tervezgetés még izgalmas.)
2010-04-14 at 15:58
Nagyon jól néz ki!
2010-04-16 at 16:20
De jó lesz!
2010-04-16 at 17:40
Már jelen idő, csak még nem fényképeztem le 😀
2010-05-23 at 20:06
Én is…..pont így dolgozom……. éééés csúszok is emiatt a vállalásaimmal….
2010-05-24 at 07:52
Akkor most elárulom a megoldást 🙂 Meg kell írni a blogba, hogy ilyen cafka jellem vagyok, és akkor erőt veszek magamon és azonnal befejezem, amit elkezdtem. Nem mindig működik, de jóval többször, mint enélkül. Ugye, ravasz vagyok? 😀