Nagy horgolásokra mostanában nincs időm, sőt, igazából kicsikre se lenne, mert megpróbálok felnőttnek látszani és Határidős Szellemi Munkával foglalkozom. De van olyan, hogy egyszerűen besztrájkol az agyam, és muszáj, egyszerűen muszáj öltenem egyet-kettőt. Ráadásul álmomban is jönnek a jobbnál jobb ötletek, nyújtogatják a nyelvüket, hogy hello, ne csodálkozz, ha elfelejtesz minket, ha úgy teszel, mintha nem volnánk. Itt egyébként az ihletet egy múlt héten kiszuperált farmer szolgáltatta, amelyet Edzett Kézművesházastárs már eleve úgy nyomott a kezembe, hogy ugye, tudom használni varrásra.
Így aztán ha lassan is, de elkészült egy újabb csat. Mivel az előző strapabírónak bizonyult, ezt már nyugodt szívvel kínálom másnak is.
Tetszett a bejegyzés?
2010-05-31 at 16:10
Mindig olyan jókat alkotsz. :))
2010-05-31 at 17:00
régen nem voltam itt. Már több mint egy hete nem volt gépem meg az egészségem se volt jó. Most próbálom a lemaradást behozni. 🙂
2010-05-31 at 23:11
Míg a múltkori gyermekénemre hatott, ez most a felnőttre:-) A kék barátibbá fakult, a fonal színe pedig varázslatos. Hova tenném?! -a kérdés csak ennyi.Már csak a hajam kéne megnöveszteni:-)
Remélem más is látja benne a csodát!
2010-06-01 at 06:30
Mária, jobbulást Neked hamarosan!
Köszönöm nektek, örülök, hogy tetszik.