Kreaszünet 4. – szőrös dugóhúzó sál

Az ember sose lehet elég óvatos, ha a torkáról van szó – ez a mai napi okos mondásom gyulladt mandulákkal a torkomban. Úgyhogy ennek jegyében egy újabb befejezett darab, egy dugóhúzó sál variáció következik.

Elkészítési módja kicsit különbözik az előző változattól:
Az első két sor két saját festésű (vöröshagymás és teás) gyapjú és egy bolti – a már sokszor emlegetett Relax – drapp gyapjú-akril keverék fonalból készült, csak egész enyhe eltérés van a három szín között, pont így akartam. (láncszemsorra 1. sor rövidpálca, 2. sor minden rövidpálcára 3 egyráhajtásos pálca) A harmadik sor (minden pálcára egy rövidpálca) egy plüssszerű törtfehér fonal a helyi százforintosboltból, természetes anyagot sose látott, viszont olyan puha és finom, mint az a növényke, amit nyuszifülnek neveztünk az oviban. És mert amikor a sor végére értem, még volt jó sok a fonalból, gondoltam egyet, és az első sor alsó részét is körbehorgoltam a nyuszifülessel.

Igazából magamnak készült, de jelen állapotomban nem vagyok túl fotogén, ezért külső modell segítségét kértem, ő meg beleegyezett, mert a darabot királynősnek találta.

A horgolásmintához – ha nem nagyképűség ezt a szót használni – meg annyi a tanulság a harmadik dugóhúzó sál után, hogy lényeg a józan ész és a rugalmasság, azaz a fonal vastagságától és minőségétől függ, hogy mennyit érdemes szaporítani, hogy hány sor adja kis a megfelelő szélességet. És hogy nyugodtan lehet rugalmasnak lenni és egyráhajtásos helyett rövidpálcákat használni, ha az egyik fonalból kevesebb van, s legfeljebb korrigál az ember a következő sorban. Ha nyakunk köré tekerjük, az apró szabálytalanságok úgysem fognak feltűnni, csak az összhatás számít.

Tetszett a bejegyzés?