Van egy kedvenc sorozatom kootoyoo blogjában: rendszeresen lefényképezi az asztalát. És mások is a blogvilágban, lehet szemezgetni, csak el ne felejtsétek beállítani az órátokat mondjuk 15 percre, mert nagy a leragadásveszély! Hivatalosan ugyan nem csatlakoztam a mozgalomhoz, de már régóta gondolkozom rajta, mennyire nekem való sorozat ez: nem kész holmikat kell megmutatni, hanem folyamatban lévőket. Én pedig akár két hétig minden nap tudnék újat mutatni, annyi elkezdett holmim van – és alig van nap, amikor nem kezdek még újabb projektbe. Azt mondják az okosok, hogy ennek az a lélektani háttere, hogy az ember lánya fél a haláltól, azaz azt képzeli, hogy amíg van befejezetlen dolga, addig úgysem halhat meg, ezért aztán jól bebiztosítja magát UFO-kkal. Lehet ebben valami.
Tegnap ismét újabb nagy varrós projektbe vágtam bele, egy faliképbe, amit nagyjából azóta szeretnék megcsinálni, mióta először gondoltam komolyan varrásra, azaz úgy nagyjából két-két és fél éve. A foltvarrás szenvedélye c. könyvben takaróként szerepel, én a hálószoba üres fehér falát szeretném egy kisebb változatával díszíteni. Barnás-drappos-olíva- és világoszöldes árnyalatokból fog állni, és az a legjobb benne, hogy a négyzetek kivágása után már nem nagyon kell méricskélni, a körcikkek szándékosan szabálytalanok.
Most sajna nem leszek szabin egy darabig, tehát nagyjából egy hónap biztos lesz, mire a végére érek, de sebaj, az azt jelenti, hogy tavaszra már szebb lesz a hálónk.
Most még igen kezdetleges a kép, nagyjából így néz ki egyelőre.
Tetszett a bejegyzés?
2011-02-26 at 09:46
Hm. Nálam a receptek mellett már a horgolásminták is kezdenek tornyosulni, kötni pedig valószínű aznap felejtettem el, amikor utoljára volt kötőtű a kezemben, de már ez a vonal is alakul.
2011-02-26 at 10:11
Na igen, a kipróbálásra félretett receptjeimet ne is hozzuk szóba, mert elpirulok. Pedig mennyit kidobtam már költözéskor 🙂