Meséltem már a blog rejtett életéről, azaz az emilben feltett kérdésekről. Régebben a leggyakrabban azt szerettétek volna tudni, hogy hol lehet jó fonalakat kapni. Az utóbbi időben a “hol lehet Bécsben jót enni elviselhető áron – lehetőleg bécsi szeletet” kérdés áll az első helyen.
Ilyen tippeket persze tudok adni – amennyi időm tavaly főzésre volt, kénytelen voltam kitapasztalni az éttermeket. De a bécsi szeletes kérdés mindig zavarba hozott. Mert bevallom, én nem szeretem a bécsi szeletet. Úgy általában a rántott dolgokért nem vagyok oda. Ezért aztán általában azt válaszoltam, hogy leginkább arra érdemes figyelni a rendelésnél, hogy a bécsi autentikus bécsi szelet sosem rizzsel vagy krumplipürével kerül asztalra, hanem ecetes krumplisalátával. Ha így található az étlapon, akkor lehet reménye az embernek, hogy valami igazán jót fog enni. (Akármilyen lesz a hús, a saláta mindenért kárpótol.)
Azért a nyaralás alatt “párszor” volt szerencsém a rántott húshoz. A legtöbb étterem gyerekmenüje sült kolbász vagy bécsi szelet hasábburgonyával, és még a gyerekadag is akkora, hogy egy idő után egyszerűen négyünknek rendeltünk két adagot, és alig bírtuk megenni.
Az egyik hely, amit így már tapasztalatból tudok ajánlani, a Lainzer Tiergartenben van. Ez egyébként nem igazi állatkert, hanem a bécsi erdő fallal körülkerített része (belépő nélkül látogatható, a kerítés inkább az állatokat védi.) Ha valaki unja a szokásos turistáskodást Bécsben, azaz már kipipálta a Schönbrunn, Stephansdom, Naschmarkt szentháromságát, és szeretne közelről, kerítés nélkül látni őzeket meg csinos kis vaddisznócsaládot, annak szívből ajánlom a Lainzer Tiergarten meglátogatását.
(igen, az a kis piszok ott valóban egy vaddisznó. De jóval közelebbről is láttunk, csak akkor annyira paráztam, hogy csak a gyerekek kezét bírtam szorongatni.)
Ha inkább a városban maradnátok, és gyerekbarát étkezési vagy szórakozási lehetőséget kerestek, akkor két helyet tudok ajánlani. És az egyiken még bécsi szelet is van 🙂
A Sand in the City a belvárosban, a Stadtpark metrómegállótól három perc sétára található ideiglenes szórakozóhely. Csak nyáron van nyitva, így hasznosítják ugyanis a korcsolyapálya területét. Körben mindenütt kis házikókban kínálják az ételt, italt, középen pedig kényelmes nyugszékek, sörpadok, asztalok, hintaágyak találhatók. Az egész terület vastagon fel van töltve homokkal, tehát ha a gyerekek magukkal viszik a homokozójátékokat, akkor a szülők valóban nyugodtan szopogathatják a fröccsöt, és mindenki boldog lesz.
Ez a hely egyébként amellett, hogy gyerekbarát, még árak szempontjából is oké, valamivel a normál éttermi/ kávézós árak alatt lehet enni, inni, miközben a minőség teljesen rendben van. Na jó, bort inkább ne itt igyanak a hozzáértők, de pl az Aperolspritzer pont jó.
A másik vendéglő, ami gyerekbarátságban minden mást üt, a Praterben található Kolarik. A Würstlpratertől, azaz a vidámparktól nem messze, a Schweitzerhausnál található. Az ételek sem rosszak, de a lényeg, hogy rengeteg ugrálóvár van egy kupacban. Ellentétben a balatonparti horrorisztikus árakkal, itt az ugrálóvárazás nem luxus. Nem ötpercenként fejik meg a kedves szülőket 500 forinttal, hanem a belépő karszalag egész napra érvényes a környező három étterem összes ugrálóvárjába és felfújható óriáscsúszdájába, mindez 3,50 EUR-ért. Mi kell egyéb egy óvodásnak?
És hogy az ételekről is mondjak valamit: annyira megkívántam az ecetes krumplisalátát, hogy még a hozzátartozó rántott csirkemellet is bevállaltam – és meglepően jó volt. Semmi olajíz, friss, ropogós. A krumplisalátán pedig még ruccola is volt és némi pirított tökmag és tökmagolaj. Egyszerűen tökéletesen záródott a nyár.
Tetszett a bejegyzés?
2011-08-29 at 18:06
🙂