Gyermek áll a tükör előtt, próbálja a most kapott pólót, felkiált: Ó, de schön! – Majd kijavítja magát: Wie szép! majd megrázza a fejét és látszik, hogy küzd a fejében lévő káosszal: Nagyon tetszik, mindig is ilyen pólóra vágytam!
A jelenet nem egyedi és még véletlenül sem “csinált”.
Amikor másfél éve Bécsbe költöztünk, egyik gyerek sem tudott németül egy szót sem. Na jó, talán egy szót. Költözés előtti hetekben elkezdtem nekik képeskönyvet nézegetve állatneveket tanítani. Nem mintha nem lehetne élni álltanevek nélkül, de gondoltam, nem árt egy kis sikerélmény meg az, hogy legalábbis felkészítsem őket arra, hogy mit is jelent, hogy nem mindenki egy nyelvet beszél. Persze elvileg tudták ezt, mert hallották a családot különböző nyelveken telefonálni (tolmácsapukával nem kunszt) meg tudták, hogy apa oroszra megy, de persze ez még nem vérre ment. Meg az első ovis nap előtt azt is megtanítottuk nekik, hogy mit kell mondani, ha WC-re akarnak menni – nehogy már nekik is az legyen a felejthetetlen élmény, hogy állnak valahol külföldön és nem tudnak kikéredzkedni. Na de ezzel együtt: nem tudtak németül.
Mindenki jött a szokásos szöveggel, miszerint a gyerekek könnyen tanulnak – ezen már akkor is mosolyogtam, mert olyan nincsen, hogy “a gyerekek”. Meg mi az, hogy “könnyen” – ha valaki mondjuk nagyon gyorsan tanul és már három hónap alatt eljut egy alap kommunikációs szintre, az még akkor is kilencvenszer úgy kel fel reggel, hogy “ma sem fogok semmit érteni és ma sem fogok senkivel beszélgetni tudni az oviban”. Na jó, hétvégén nem, de ez még akkor is brutálisan sok még egy felnőttnek is, gyereknek meg főleg. Szóval már az elején is tudtam, hogy kemény feladat elé állítjuk a gyerekeket, pedig akkor még nem is láttam a dolgok részleteit.
És tényleg, az csak egy városi legenda, hogy a gyerekek könnyen tanulnak nyelveket. Inkább azt mondanám: a gyerekek a felnőttekhez hasonlóan nagyon különbözőképp tanulnak nyelveket. És leginkább akkor, ha van motivációjuk. Mert ott van pl. Do, aki mindenhova becsöppenve 5 perc alatt középpontba kerül és folyton van mondanivalója. Természetesen így kellett lennie ennek az új oviban is, ahol németül beszélnek, így nem volt mese, beszélni kellett. Hogy az első napokban a kommunikáció kimerült abban, hogy minden játékban azt kiabálta, hogy Stop? Hát igen, ez egy közös szó volt, beszélni pedig kell, tehát stoppolt. Fél év múlva aztán, amikor egy német barátnőm jött vendégségbe és képeskönyvet hozott nekik ajándékba, döbbenten hallgattuk, hogy a képek alapján elmeséli németül a hét kecskegida meséjét és lazán cseveg a barátnőmmel. (Azért döbbentünk meg, mert otthon nyilván magyarul beszélünk és nem derül ki, hogy mennyire tudnak németül.)
És aztán ott a másik véglet, K., aki köszöni, remekül eljátszik magában, a többiek inkább csak akadályozzák (oké, mostanra ez változott, de két és fél évesen még tényleg nem volt egy nagy csapatmunkás, ráadásul magyarul se nagyon akart beszélni, azt is rémesen selypítve.) – nem meglepő, hogy hónapokig nem jutott túl a túléléshez feltétlenül szükséges szavak megtanulásán. És mert a túlélést más módon is el lehet érni, mint beszéddel, ezért még a felfokozott agresszió problematikájával is meg kellett küzdenünk. Mondtam is az óvónőnek, hogy ne gondolja, hogy a gyermek ennyire durva, agresszív és ilyen csúnyán beszél. Magyarul szelíd, kenyérre lehet kenni, csak épp németül az oviban tanul, ott meg ez a stílus a gyerekek között. Úgy egy év és néhány hónap után már az ő némettudása is egész sokat fejlődött, bár korántsem olyan jó, mint Do-é.
Van viszont egy probléma, amivel nem számoltunk előre, ez pedig a magyartudás. Mert nem úgy van, hogy a kétnyelvű gyerekek a fő nyelvhez megtanulnak egy másodikat, hanem sajnos a második nyelv az első rovására is fejlődik. Egyszerűen azért, mert a nap nagyobb részében nem hallják a magyart, és véges azoknak a témáknak a száma, amelyek egy normál esti rutinban előkerülnek. Az meg csak hab a tortán, hogy nekünk is több germanizmus csúszik ki a szánkon, mint otthon – pedig próbálunk odafigyelni.
A téma kimeríthetetlen, úgyhogy ígérem, folyt. köv.!
Tetszett a bejegyzés?
2012-05-14 at 17:40
igen, en is azt hiszem,hogy a sok hulyeseg, `a gyerek felszedi semmi perc alatt`, ` 1 honap utan mar perfekt beszel` azoktol jon, akiknek fogalma sincs, hogy mirol beszelnek.
nekem is hasonlo, csak masik iranybol a tapasztalatom. nalunk a magyar fejlodott az atalgos fole, reszben kompenzalando a idegenseget. es a frusztraciorol olyan ritkan beszelnek, pedig annyira ott van!!! nekem ez akkor deult ki, mikor hazaertunk.
es fura, de Dani annyira szigoruan kulon tartotta a nyelveket, szo szerint soha sem keverte oket… furcsaltam is:-)
2012-05-15 at 07:09
Ó, a szívemből szóltál! Nálunk ez a téma ismét aktuális lesz és egyszerűen már nem tudok mosolyogva reagálni arra, mikor valaki, akinek valószínűleg még tapasztalata sincs a témában (mert főleg ilyen emberektől hallani) legyint egyet, hogy a gyerekek könnyen tanulnak. Hát mi megjártuk már egyszer ezt és tudjuk, hogy nem egy legyintés az egész. Mi gyerekünk magyarul is szinte megkukult az ovikezdéssel, addig be sem állt a szája és most, másfél év után, hogy finnül is tud kommunikálni rendesen, ismét sokat beszél magyarul is.
Nekem öröm olvasni, hogy nem vagyunk egyedül ezzel, ugyanis sokszor ez az érzésem. Ráadásul újra ugyanennek tesszük ki őt pár hónapon belül, nyilván nem tudok úgy az egészre tekinteni, hogy semmi gond, pikk pakk megtanul, mert mint ahogy írtad is, addig is menni kell az intézménybe és helytállni.
Köszi a bejegyzést, kíváncsian várom a folytatást!
2012-05-15 at 09:28
huh, ez kimeríthetetlen téma, s várom én is a folytatást!
és igen, jó tudni, h az ember és a gyereke nincs ezzel egyedül!!…
a fiam 3 évesen kezdte osztrák ovit Mödlingben (Bécs mellett) s mki biztatott ragad rá, mint a vattacukor a nyelv, haha, jah csak a fiam még magyarul is később kezdett el beszélni, mint pl. a pesti ringatós tsai (MÜPA-ba jártunk)… most feb.-ban volt egy éve, h ugyanabba az oviba, csop.-ba, közösségbe jár s most a napokban figyeltünk fel rá a férjemmel, h itthoni játék közben a hablaty nyelvébe keverednek a német és angol szavak+a hablaty természetesen..:) németül köszön és lelkesen NEIn-ozik, h vmi nem tetszik s pár dolgot atlán megnevez s dicséretet (gut gemacht!) szajkózza, ám ennél többet nem nagyon hallottunk… még játszótéren is sokx elvonul 1 magában játszani, máskor idétlenkedik együtt a többivel az ovis udvaron.. heti 1x jönni szokott egy magyar anyanyelvű óvónő is hozzá(juk) s akkor dumál egyfolytában…természetesen magyarul, ám felnőttekkel, főleg idegenekkel a játszin ill.a ritkábban jelen lévő fejlesztő pedagógussal az oviban simán beszél magyarul, nem zavarja, h azt nem érti, ez fura számomra, no de lassan, de biztosan azt diagnosztizálom nála, hogy
fogja az adást: az ő nyelvén az ő szép két szemiéért senki nem fog magyarul megtanulni, neki kell nyitnia s megszólalnia a másik nyelven…
A kislányommal remélem könnyebb lesz! másfél év múlva ő is kezdi ovit kb…
2012-05-15 at 17:10
mi is másfél éve, szintén német, illetve, dupla nyelvkörnyezet: svájc. a középső az első évben oviba járt, ahol a svájci németet nyomták (aki nem tudja: némettudással nem lehet megérteni!!!), ebbe nőtt bele, már amennyire. szavakat mondott, semmi nyelvtan. aztán eljött az iskola, ahol az elvárás a hochdeutsch, azon folyik a tanítás, hát szegény kezdhette előlről, alig értett valamit. (egyébként az itteni hochdeutsc nem ugyanaz… erre akkor jöttem rá, mikor kiderült a gyerekorvosról, hogy német, és rádöbbentem, hogy ezért értem ennyire jól őt, azzal szemben, mikor a svájciak a kedvemért váltanak :D) a nagyobbik már sulis volt, neki valahogy könnyebben ment sokkal, szívja magába a nyelvet, a tanárok is csak lesnek, egyszer elmondanak neki egy szabályt és alkalmazza. a szókincse bizonyos témakörökben sokkal kifinomultabb ennyi idő után az enyémnél (kb középfok szint)
otthon csak magyarul beszélünk, néha becsúszik egy-egy német szó, meg furcsa mondatfűzés. vannak már szavak, amiket egyszerűen németül használunk, hiába küzdünk ellene. de a velo (bringa), helm (bukósisak), spielgruppe szinte kizárólag németül hangzik el… talán azért kevésbé domináns a német, mert itt minden nap délben hazajönnek a gyerekek
2012-05-15 at 21:01
Köszi a visszajelzéseket – milyen sokan vagyunk máris hasonló tapasztalatokkal!
Kriszta: Daninak megmaradt az angol?
Jucuu: Újra költöztök? Hová?
Hajni: Kristófnál hasonló volt és nem fokozatosan jött, hanem volt egy nagy ugrás a néhány szavas tudás után, amikor hirtelen kezdett sokat beszélni. Fejben valószínű több történik, mint amit mi észreveszünk belőle.
Muzsi: Igen, ismerős a szitu, nálunk a Jause, Trinkflasche, Ausflug, Bibelstunde, Vorschule, Fahrzeug az ilyen szavak, tipikusan az ovihoz kapcsolódó dolgokat mondjuk spontán németül. Persze kényszeresen próbálom erőltetni, hogy mindig elhangozzon a magyar szó is, de látszólag nincs eredmény, az ő szemükben ez csak sima duplázás. A velo mindenesetre cuki, ez is svájci szó 🙂
2012-05-16 at 04:26
🙂
ezeket a beépült szavakat már dóri is átvette, aki hetente egyszer jár csak spielgruppéba, vagyis nem sok alkalma van a nyelvet tanulni, de ő is velózni megy 😀
2012-05-16 at 08:03
Na nálunk is vannak érdekességek főleg az akcentust illetőleg. Kevés helyen beszélik olyan csúnyán és érthetetlenül az angolt mint nálunk. Persze drága csemeténk aki minden nap ezt hallja, simán eladható lenne helybélinek a mi nagy szomorúságunkra. Ami előny az egyik oldalon az hátrány a másikon, és a magyar mindenképpen megszenvedi. Én úgy látom, ha nem görcsölünk a témán kezelhető a dolog, otthon úgyis mindenki magyarul beszél. Nagyon felszínesen csak ennyit most , számos egyéb fontos kérdés is óhatatlanul felmerül a külföldön élés kapcsán , nem árt ha nyitottak és rugalmasak vagyunk.
2012-05-19 at 18:17
Mi 2 éve élünk Németországban. A nagyobbik lányom 5 évesen került itt oviba, úgy , hogy egy kukkot sem tudott németül. Ehhez jött még, hogy új helyzetben feszeng, nehezen oldódik. Másfél évig (!!) meg sem mukkant az óvódában. Senkihez egy szót sem szólt. Aztán az óvónéni szépen lassan rávette, hogy legalább magyarul merjen megszólalni (kédezgette, hogy "ezt hogy mondjuk magyarul?") és ahogy ez megtörtént, jött a német is mint a vízfolyás. Fejben ő már megtanult, lehet, hogy hamar is, de mivel nem merte kimondani, így nem is tudta senki… Most már folyamataosan beszél, állítólag úgy "mint egy igazi német gyerek". A kisebbik kislányom, most 4 éves, ősz óta jár oviba és már egyre jobban boldogul,egyre többször hallom, hogy németül beszél, "csak úgy" magának is. Ő más…
2012-05-20 at 20:29
@N. Jó érzéke volt az óvónőnek, szerencsések vagytok.
@Szilvi: Hasonlóan nekem is csikorog a fülem – nem is annyira a kiejtésüket hallva, hanem amikor észrveszem, hogy az osztrákok nyelvtani slendriánságát átveszik. Nyilván, hiszen nem tudják, hogy mi lenne a Hochdeutsch.
2012-05-31 at 21:30
Én először akkor rettentem meg, amikor egy csajt hallottam a rádióban beszélni magyarul iszonyú akcentussal. Ha jól emlékszem Belgiumban nőtt fel, de mindkét szülője magyar, otthon magyarul beszéltek hozzá, és mégis….azelőtt csak attól tartottam, mi lesz ha Rozi bölcsibe megy, és szegény egy mukkot sem fog érteni….
utóbbiról még nincs tapasztalat, a bölcsi még várat magára
Ja és nagyon örülök a posztnak, köszi 🙂
2012-06-01 at 13:41
A velo lehet mégsem svájci szó (?), mivel minap láttam a Bécs melletti kisvárosunk főutcáján itt-ott a matricát bicajjal, h M. Velo City – Einkaufen mit dem Rad…
sőt ezt találtam: http://www.ecf.com/projects/velo-city-2/
2012-06-01 at 13:53
vélo (vay-loh) noun, masculine
1. bike, bicycle
French for bike.
In the cycling world "velo" is most likely associated with the French word for bike.
In the medical world "velo" is most likely associated with the "Velo refers to abnormalities of the soft palate (called the velum)" Check VCFS.
In the zoological world "velo" most likely is associated with the Latin for swift, rapid–like the velociraptor.
2012-06-02 at 20:25
Ha francia szó, akkor világos, hogy hogy kerül Svájcba! Én még itt nem hallottam, de persze ez nem jelent túl sokat, végülis a mi környékünkön többen beszélnek szerbül, mint németül.
2012-06-02 at 20:29
Az akcentus-sokk tényleg erős, én is túl vagyok rajta. Azóta még több emberrel is beszélgettünk a témáról és minden régi motoros külföldön élő azt mondja, hogy igen kemény munka megőrizni az igényes magyart. Olyan családot is ismerünk, akik az osztrák suli mellett a magyart is végeztetik a gyerekekkel magántanulóként. Gyakorlatilag homeschooling – na erre nem lenne kapacitásom, de legalább a magyaros tárgyakat kell majd otthon tanulni, nincs mese.
2012-06-03 at 04:21
en azert biztatlak, sok ittenivel talaloztam, akik odafigyelnek a magyar beszedre, es nem vesztetteék el a nyelvet. van egy ismerős anyuka, aki itt született, félig német (igazi német, nem svájci) apja volt magyar, kicsit érezni, hogy másképp beszél, de így is nagyon szépen, ő is egy magyarhoz ment férjhez, a gyerekek remekül beszélnek magyarul. anya otthon németül, apa magyarul beszél velük. a suliban mega svájci 🙂 korábban a francia részen laktak, így a nagyobbak franciául is tudnak. huhh 🙂 nekünk itt van magyar iskola, heti két óra, mondjuk jó messze járunk, de a magyar dolgok, mint szokások, ünnepek, dalok, olvasás, írás, történelem mennek, ez akkreditált képzés, és bekrül a bizonyítványba (nem kötelező, de mi választottuk, hogy járunk)