A schönbrunni labirintus-játszótér (2.)

Schönbrunn annyi programlehetőséget kínál, hogy akár két napot is el lehet tölteni itt. A vezetett kastélylátogatást inkább akkor ajánlom, ha gyerekek nélkül tudtok elszabadulni pár napra otthonról illetve ha olyan korban vannak, hogy már tanulnak történelmet. Kisebbekkel inkább a kastályparki séta, a gyermekmúzeum (Kindermuseum – csak hétvégén van nyitva egyéni látogatók előtt), az állatkert és a labirintus játszótér kínálja magát. Most pár képet hoztam a labirintusról, amit túlzás nélkül állíthatom, egy egész napig sem sikerült megunnunk. A parknak ez a része belépőjegyes, de ha elég időnk – legalább 2-3 óránk – van, akkor szerintem megéri az árát.

Található itt labirintus és útvesztő – ez utóbbiban tényleg rendesen el lehet tévedni, mert a sövények tényleg átlátszatlanok és nagyon magasak (az én testmagasságomhoz viszonyítva legalábbis), szóval a kisebb gyerekeket nem árt kézenfogva vezetni. Ha valaki eljutott a kilátóhoz (nekem másodszorra sikerült), akkor mindenféle erővel feltöltött köveket is ölelgethet – hogy ezt mennyire kell komolyan venni, azt mindenki eldöntheti magának.

Van még ujjlabirintus (tehát pici, ahol az ember ujjaival követheti a különböző típusú labirintusok vonalait), spirállabirintus, ahol középen meg is lehet pihenni és útközben feladatokat lehet megoldani. A klasszikus négyzetes labirintushoz a bejárat egy hídon át vezet, ahol forróságban a lábunkat zuhannyal hűsíthetjuk, a nagyon hosszú utat bejárva meg gondolkozhatunk az élet értelmén és hasonlókon.

A gyerekek biztonságos, körbekerített játszótéren élvezhetik a minden igényt kielégítő homokozót, repülhetnek a mozgó madármászókán, kipróbálhatnak hangtálakat és különféle hatalmas zeneszerszámokat. Ha pedig túl nagy a forróság, akkor a vizes játszótéren hűsíthetik magukat. A dress code szigorúan sarazós, nem a szép városnézős cucc. Van nap és árnyék, sok pad szülőknek, szóval minden, ami kell.

 A görbe tükrökben minden önbizalomhiányban szenvedő látogató meggyőződhet róla, hogy igenis gyönyörű, hiszen bőven lehetne előnytelenebb, mint valóságban. Például fej nélkül és kétfelé álló lábakkal.

Na jó, egy kis nyúlás nem ártana, de azért inkább alacsonyan, fejjel, mint magasan, de fej nélkül.

Meg azon is el lehet gondolkozni, hogy merre az arra,

 meg hogy melyik is vagyok én valójában.

Éhség és szomjúság esetén normál bécsi árfekvésű büfé áll a rendelkezésünkre, de szinte minden játszóterező vendég saját vizet, ételt is fogyasztott. Ez elvileg tilos, viszont senkit sem érdekelt. WC, vizesblokk van, tehát a nyakig sáros gyerekeket ki lehet mosdatni, ha újra ki akarunk merészkedni a civilizációba.
Jó szórakozást 🙂

Tetszett a bejegyzés?