Még tavaly ősszel kezdtem el ezt a svájci sapkát horgolni, ajándéknak készült egy ovistársnak. Aztán nem lett kész a szülinapi bulira, s akkor már jött a költözés, a régi ovistárs is inkább az új iskolás barátaival találkozott, s nem volt motiváció a sapka befejezésére. Most, hogy már érezzük az ősz előszelét, kedvem lett befejezni – már nem a régi barátnőnek, hanem Do-nak.
Kétféle bogyó és barna, rózsaszín, pink csíkok teszik változatossá a mintát. Az egész elég spontán, fejből alakult. Egy darabig írtam a mintát, aztán rájöttem, hogy az én mintaleírásaimat úgysem érti senki más, így félbehagytam.
Először azt hittem, hogy az aljára jó lesz egy rugalmas passzé, amit keresztbe kell horgolni és utólag rávarrni, de valahogy mégsem éreztem elég rugalmasnak, így a hagyományos módon fejeztem be.
És így néz ki hordva – nem is olyan könnyű úgy igazítani a rövid frizuráján, hogy vagányan nézzen ki. De legalább kísérletezhetek új sapkafazonokkal az új hajához.
A fonal egyébként Catania, és 3,5-ös tűvel készült.
Tetszett a bejegyzés?
2012-08-07 at 11:54
Imádom a "csak úgy alakul" mintáidat! Azért egy leírásnak én örülnék 😉