Vannak azok a jelenetek amerikai filmekben, amikor a kislány/ kisfiú vádló szemekkel néz apára, mert az már megint nem tud eljönni a sorsdöntő meccsre / az évvégi színdarab előadására / a karácsonyi betlehemesre, mert Igen Fontos Munkája van. És ilyenkor én, az Érzelmileg Manipulálható Néző egyből azt gondolom, hogy igen, milyen igaza van a kislánynak / kisfiúnak, mert mi is lenne fontosabb, mint a meccs / színdarab / betlehemes, és n e m i g a z , hogy ha apuka igazán ott akar lenni, akkor nem képes eltolni két órával azt az Igen Fontos Munkát.
Csakhogy az élet valójában néha tényleg nem ad választási lehetőséget. Tavaly például K. szülinapján Tallinnban jegyzeteltem egy ülésen, és senki nem kérdezte meg, hogy van-e kedvem egy nappal később csatlakozni a többiekhez. Nem vagyok főnök ugyanis, csak egy egyszerű alkalmazott, aki akkor és oda utazik, amikor azt neki előírják. Nem túl gyakran – már ha átlag másfél havonta utazni nem túl gyakori – de néha épp akkor, amikor a legkevésbé se hiányzik. Amikor legutóbb újra kilátásba helyezték, hogy K. szülinapján lesz az a bizonyos ülés, akkor már azért legalább a small talkba beleszőttem, hogy igazából van még az évben 363 olyan nap, amikor egyik gyerekemnek sincs szülinapja, nem igaz, hogy pont bele kell trafálni. 24 órával később kiderült, hogy csak rosszul emlékezett valaki az időpontra, így csak két nappal később utazok. Fellélegeztem. Ugyan kilátásba helyezték, hogy viszont az azt követő ilyen súlyú ülés Do szülinapjára esik, de ez még nem biztos. És egyelőre nem is akarok rá gondolni. (Szeretem a munkám és enyém a legjobb munkahely közel-távol, szóval félreértés ne essék. Csak a gyerekek szülinapja esik valahogy mindig bénán, ugye.)
Már többször végigjátszottam fejben azt a jelenetet, hogy mondjuk szerepcsere van és úgy 3-4 évvel ezelőtt Apahajó jelenti be, hogy febr. x. napján sajnos nem tartózkodik Bécsben. Szerintem durcásan néztem volna és bűntudatot keltettem volna nagy intenzitással. De szerencsére én kerültem először ebbe a hálátlan szerepbe, úgyhogy most már sokkal megértőbb lennék. Meg amúgy is, a gyerek egyelőre úgyse tudja, hogy hanyadika van, simán lehet neki mondani febr. x-1. napján, hogy boldog szülinapot, fel se tűnik neki.
Na de mi van, ha a karácsony kerül veszélybe? Ott azért elég nehéz beetetni egy fals dátumot, mert mivel magyarázzuk, hogy a karácsony esti istentisztelet napján nálunk még nincs karácsonyfa?
És itt jön a képbe Darwin.
Az él túl, aki alkalmazkodik. Mi már alkalmazkodtunk ahhoz az adottsághoz, hogy nem lehet a nagyszülőknek lepasszolni december 24-én délután pár órára a gyerekeket – pár napra előtte meg végképp nem, ahogy anno nálunk volt otthon, és ami amúgy az év legjobb néhány napja volt szerintem, egyetlen marathoni sütisütés nagyiéknál. Meg ahhoz is alkalmazkodtunk, hogy én nem tudok karácsonyfát állítani, Apahajó meg ugyan tudna díszíteni, de én jobban szeretek, tehát mindketten kellünk a dologhoz. És persze bébiszittert találni dec. 24-én nagyából annyira esélytelen, mint a lottó ötös – de mi ehhez mind alkalmazkodtunk és december 23-án éjjel díszítjük a fát már 6 éve. És reggel van az ajándékbontás, mert bár fura és hiányzik sötétség-fény kontraszt, de ez van, alkalmazkodunk.
Idén az a helyzet állt elő, hogy dec. 24. még munkanap Apahajónak és slussz, nincs alku. Na most kevés annál bénább szitut tudok elképzelni, hogy reggel a gyerekek meglátják a fát, majd Apa elmegy dolgozni. Tehát 23-án éjjel díszíteni nem jó ötlet. De mert voltam már távol a gyermek szülinapján, és pontosan tudom, hogy az ember ilyesmit nem azért csinál, hogy a családot idegesítse, nem kezdtem el bűntudatkeltően nézni, szimplán pánikba estem úgy 10 percre. Aztán belenyugodtam, hogy csak az él túl, aki alkalmazkodik.
Lehet, idén kipróbáljuk az angolszász módit: karácsonyfaállítás december elején, az ajándékok meg egyszercsak jönnek. Mondjuk 24-én munka után. A délelőttöt meg majd eltöltjük a gyerekszínházban.
Tetszett a bejegyzés?
2012-10-18 at 08:54
hm. minálunk kijárási tilalom volt a gyerekszobából (legalábbis nekem), mert az angyalkák megijednek a kisgyerektől. na jó, én nagyon hinni akartam 🙂
cserébe kábé az év egyetlen napja volt, hogy a tesóim leültek velem legózni 🙂
mennyi idő nálatok a faállítás, díszítés, ha minden elő van készítve? (égősor kibogozva) mert lehet mindkét gyereket bepakolni a kádba, habfürdő, játékok, kőtelező hajmosás, szép ruhába öltözés, utána esetleg egy mese apától, és mire a végére te is beülsz, jöhet a csengő?
2012-10-18 at 12:28
2 éve mi dec.közepén díszítünk, vagyis díszítek 🙂
igen beláttam, h nem lehet úgy, mint az én kisgyerekkoromban, saját szokásokat nem árt kialakítani, kitalálni sztem…
apukám velünk lefeküdt du.-i alvásnál s estére megérkezett az angyal hozta fa meg a csengő szólt… DE nekem ott volt a nagyim és az anyukámmal együtt sütöttek-főztek s fát díszítették…
Nekem nincs ellenemre hamarabb díszíteni a fát s van, hogy ajándékok is jó hamar, már megvannak és be is csomagolom őket+ajándékkísérő kártya, ha netán elfelejteném kinek is csomagoltam 😀
idén picit lehet ezzel le is vok maradva, mert alig van ajándék bárkinek…alig? semmi még! csak 1-2 ötlet a tarsolyban meg pár rendelés alatt álló dolog…
2012-10-18 at 19:09
sajnos nem jön szóba, nemcsak az idő miatt. Már tavaly is rezgett a léc Do-nál, hogy elhiszi-e az angyalsztorit. Ha olyankor csinálnánk, amikor ébren vannak, tuti összerakná. De mondjuk nem gond, szerintem majd írnak az angyalok levelet, amikor feldíszítették a fát, és elmagyarázzák, hogy annyi sok a gyerek, egy este nem megy az össze fa kiszállítása. Tavaly ugyanis pont ez volt az a pont, ami gyanús lett neki. 🙂
2012-10-18 at 19:10
azért még annyira nem vagy lemaradva 🙂
2012-10-18 at 20:15
darwin ide vagy oda, en nem angolszasz orszagban nagyon nem gondolom, h 24-e elott kell fat allitani, de mondok jobbat, nalunk bevalt, foleg, amikor mar a gyerek eszlelte az erkelyen diszitesre varakozo fat,
szoval hogy idovel egyutt vettuk meg, es azert, mert az angyaloknak piszok sok dolguk van, es kertek, h a fat szerezzuk be, aztan jott egy olyan karacsony, ahol felmerult, h lehet, h segiteni kell az angyaloknak disziteni is, mert meg az se fer az idejukbe, annyi helyre kell menni, es hat az van, h az elmult 3 evben ezert mi diszitettunk, de az angyalok hozzak az ajandekot sztori tavaly (!) remegett meg, es amugy meg tovabbra is orommel ugy tesz, mintha, szoval a fadiszitest el lehet venni az angyaloktol, ugyis olyan melos
2012-10-19 at 17:00
Az együtt díszítés nem jön szóba. Azért 4 és fél éves gyerekkel még durva lenne, ha a 7 évessel menne is. Egyébként nekem a korai díszítéssel sincs alapvető bajom, csak szokni kellett a gondolatot.
2012-10-20 at 09:38
A korai díszítés szerintem sem gáz. Mi raadásul jórészt Mo-n vagyunk 24-e után, így alig élveznénk a karácsonyfát. Ezért kicsit jobb hamarabb 🙂
Nem emlékszem a saját átmenetemre, de bőven volt olyan, hogy már tudtam, mi történik, de abszolút részt vettem a játékban. Talán Doval is valami hasonló lesz nemsokára. Persze ciki, ha K előtt kotnyeleskedik :))
2012-10-20 at 17:10
Mi évek óta 23-án este, de együtt díszítjük (hasonló korúak). Benedek hamar kiszúrta az áruházakban a díszeket. Mondjuk nálunk nem is volt mese az angyalkákról, csak ott volt egyszercsak reggelre a fa, nem misztifikáltuk. Megtették ők maguk. Évek óta, hiába mi díszítünk, 24-én reggel játék, stb, még nincsenek ajándékok, csak karácsonyi hangulat. Délután templom, karácsonyi műsor, és utána hohó, mire hazajövünk, itt várnak az ajándékok. Benedek a mai napig ragaszkodik hozzá: "Hát anya, ez máshogyan nem lehet, csak ha a Jézuska (Jó, tudom, anya, nem Jézuska, Jézus) idehozta. 🙂
Viccesen szeretik a meséket, a misztériumot. Látják, amikor mások ajándékát csomagoljuk, rajzolnak ők is valamit a nagyszülőknek, stb. De az ő ajándékuk, az nem tőlünk van! 🙂 Mi meg persze nem törjük meg ezt a gyermeki hitet. 🙂
2012-12-22 at 07:26
Én is csak csatlakozni szeretnék a többiekez és leírom, mi hogyan csináljuk 1000-1200kmre a nagyszülőktől. Két gyermekünk van 2.5, 4.5 évesek. A nagyobbik két éve nem alszik délutánonként, két éve még sikerült elaltatni és akkor díszítettünk. De tavaly esélyünk nem volt elaltatni és nem akartuk, hogy csak egyikünk díszítsen.
Ezért mi is amellett döntöttünk, hogy együtt vesszük a fát (tök nagy muri, ahogy 4en együtt választunk, ahogy nézik, hogy összehálózzák), majd 24 apa és a fia (4.5) együtt beállítják a szobába, délután együtt feldíszítjük. Nagyon élvezték, pedig tavaly a kislány csak 1,5 volt. Ők is rakosgatják a díszeket, szaloncukrokat (otthonról beszerezve :D)
Aztán elmegyünk sétálni azalatt az angyalok odarakják Jézuska ajándékait, meggyújtják a gyertyákat. Amikor visszamegyünk gyorsan be a szobába és felöltözünk szépruhába, hogy csinosan várjuk, hogy mikor csengetnek az angyalkák. Tudom még kicsik, nincsenek kétségeik – még. 🙂