Sosem gondoltam bele eddig, miért nevezték ezt a fonalat Ötórai teának, pedig annyira kézenfekvő a válasz: az elkészült sálról rögtön egy angol úriember jutott eszembe. A nem tolakodó, udvarias sötétoliva háttéren kis színes tweedhatású szöszök találhatók, pont amennyi kell, se több, se kevesebb. Ebből készült most K. mindenévi nyakmelegítője: a bombabiztos ovis fazon. (A régi oviban ez volt az egyetlen tolerált sálmegoldás, az össze többit balesetveszély miatt megtiltották.)
A gomb a tavalyi tallinni utazásból hozott szuvenír, simára csiszolt, szépen erezett natúr fa. Terveztem ugyan egy Tallinn-posztot, amit aztán normális fotók hiányában sosem írtam meg. Azt azért muszáj elmondanom, hogy Észtország volt az első hely eddig életemben, ahol azt éreztem, hogy szuvenír címén nem valami szemetet akarnak rámsózni, hanem autentikus helyi művészetet, ami nemcsak a múlt, hanem élő jelen is. Szokásommal ellentétben alaposan be is vásároltam és csak azt sajnálom, hogy a helyi szőttesből készült terítő már nem fért bele a büdzsébe. De nem baj, Tallinn annyira szép, hogy egyszer vissza kell menni, lehetőleg olyankor, amikor nem -26 fok van délben. (Ezt a posztot nagyon ajánlom, és ezt is a legvégén van a kép a vágyott terítőmről, de a kesztyűk és a többi, mind valódi és gyönyörű)
Tetszett a bejegyzés?
2012-10-21 at 08:35
Igaz, hogy egyszerű a sál, de Te kihoztad belőle a maximumot: a fonal nagyon érdekes és az a gombocska is mutatós rajta! (Ilyet még nem is hallottam, hogy kötős sálat megtiltsanak az oviban.)
2012-10-22 at 06:55
És talán mi vagyunk az egyetlenek, ahol bevett szokás szemetet rásózni a túristára.
Egy példa – Tihany – kacat, bóvli, kínai másolat.
Hol van itt az érték, a mérték?!
Fafaragó – hétszeres kézműves remek díjjas – végig dörmögte a délutánt.
Ezúttal joggal.
A tihanyi komp környékéről tapasztalt állapotokról nem is beszélnék… BRRRR!
Megnéztem a tallini képeket, csodásak!
Ilyen szép gombokat kérek ma!