A téma úgy 5 és fél éve van jelen nálunk – de igazából még régebben. És be kell vallanom a legelején, hogy mostanra kicsit kevésbé kocka a véleményem, mint régen.
Mióta 18 évesen kollégiumba költöztem, a TV-nézés teljesen kiszorult az életemből. A nyári szünetekben hazajárva még előfordult, hogy szokásból néztem valami műsort, de igazából ritkán élveztem – főleg, hogy ülve kellett maradni közben olyan sokáig. Persze filmeket néztem: moziban, ott nem zavart a röghöz kötés. Sokat, volt olyan idő, hogy hetente kettőt-hármat is. De mert a filmízlésem nem esik a mainstream-be, a TV gyakorlatileg kikopott az életemből. Mire saját lakásba költöztem – azaz saját albérletbe, már nem is szerepelt a beszerzendő holmik listáján a tévé, s ez máig sem változott. Így tulajdonképpen nem kellett volna problémát jelenteni, hogy a gyerekek se szokjanak rá a tévézésre – ami esetünkben DVD-t vagy youtube-os gyerekfilmek nézését jelenti, tehát legalábbis valamiféle válogatott és reklámmentes anyagot.
De mert nem lehet teljesen lezárni a külvilágot, és azért se, mert egyszerűen szerintem a mesefilmek a gyerekkorhoz elválaszthatatlanul hozzátartoznak, mégis elég hamar elkezdtünk mesefilmeket vetíteni: apránként, egyszerre keveset, az elején együtt nézve. Később aztán az együttnézést – pedagógiailag bármennyire tanácsos is – feladtam. Oké, hogy vicces volt egyszer megnézni a gyerekkori Kisvakondot és egyebeket, de ezzel kábé ki is futott az élvezet. Na meg a bébiszitterhatást is ki kellett használni – szerintem aki azt mondja, hogy ne használjuk bébiszitternek a mesefilmeket, annak sosem kellett egyedül, nagyszülői és bébiszitteri-takarítónői segítség nélkül ellátni háztartást és gyerekeket. Persze időkorlátok voltak mindig is, bár önkritikusan meg kell jegyeznem, hogy az első gyereknél még az elveim szabták az időkorlátot, a másodiknál már leginkább a praktikum. De legalább annyiban nyugodt volt a lelkiismeretem, hogy a gyerekek tőlem mindenféle szabadidő-eltöltési módot láthattak, de azt, hogy tévé előtt ülök, biztos nem. (Hogy a számítógép előtt ülés mennyivel jobb, azt nem tudom – abból mondjuk bőven volt, úgyhogy már várom is, mikor akar Do elkezdeni blogolni.)
Ezt a témát viszont nem azért vetettem most fel, hogy még valaki írjon egy véleményt arról, hogy káros-e a tévézés a kicsikre, hanem mert az utóbbi másfél évben olyasmit tapasztaltam a gyerekeknél, amiről máshol még nem olvastam és ami nagyon engedékennyé tett, ami a tévénézési időket illeti. Kristóf ugyanis teljesen másképp néz filmeket, mint Dóra és másképp, mint amit eddig bárki mástól is hallottam. Dóra például nagyon szerette az egyszer volt, hol nem volt az ember c. sorozatot. Úgy négy éves volt, amikor csak és kizárólag ezt akarta nézni és betéve tudta a világtörténelmet a rajzfilm szintjén. De aztán ha kikapcsoltuk a DVD-t, akkor már nem volt téma. Kristóf ezzel szemben bármit néz, utána elvonul egy sarokba, fogja a legóit, a playmobil figurákat, a fakockákat, bármit, ami a keze ügyébe kerül, és eljátssza a filmen látott sztorit. Teljesen mindegy, hogy a Dinóvonat, a Ninja vagy Az egyszer volt, hol nem volt az élet. Mindegy, hogy ún. békés vagy ún. agresszív mese, teljes átéléssel végigjátssza. Nála is úgy van, hogy hetekig ugyanaz a téma, ugyanaz a film van porondon. Mindig pontosan tudja, hogy melyik részt akarja aznap megnézni – feltételezem, hogy ez a szándékosság összefügg azzal, amit utána játszani akar.
Persze feltettem már ezerszer a kérdést, hogy az agressziója mennyiben vezethető le a verekedős-fiús mesefilmekből. Aztán valahogy mindig arra jutottam, hogy a filmek nem állnak elszigetelten és hogy az óvodás barátok hatására így is, úgy is megismerné a sztorikat és úgyis csillagok háborúját játszanak egész nap. A Starwars szereplőit már akkor betéve tudta, amikor még egyetlen részt sem látott a LEGO-Starwars feldolgozásokból, és eszembe sem jutott volna megmutatni neki ezt a filmet, ha az ovi miatt nem kérdezte volna, hogy mi is ez tulajdonképpen.
Egy szó mint száz, mostanában nem vagyok már olyan tévézésellenes (azaz DVD- és youtube-ellenes), mint korábban, legalábbis akkor, ha látom, hogy előtte vagy utána belefolyik a játékba a film tartalma. Ti hogy vagytok ezzel? Van nálatok időlimit s ha igen, hány évesen kábé mennyi a megengedett mennyiség? Mi van, ha olyan filmet akar megnézni a gyermek, amit korainak gondoltok még (pl nekem a starwars volt ilyen sokk, hogy nem igaz, hogy már az oviban is)? És hogy álltok a mesefigurás tárgyak sokaságával? Engedtek a kérésnek, ha úgy adódik?
Tetszett a bejegyzés?
2013-04-23 at 07:34
en tv ellenes vagyok, es ott zero tolerancia van,
de a dvd, youtube az a filmrol es nem a reklamrol szol.
amit Kristof csinal az nalunk az alap es persze nem tudom, hogy mi lenne ha nem a nagyobbik ragaszkodott volna hozza, igy betanitva a kicsit.
az agresszio-film dologban ambivalens vagyok. en ugy erzem, hogy sokkal inkabb a valos problemaikkal valo harcbol fakad agresszivitas a tobbit kijatsza, kiprobalja de nem gondolja komolyan. es ebben ugy vagyok, hogy MUSZAJ kiprobalnia ezeket, mert akkor tudja hasznalni, ha letiltom akkor ugyetlen lesz es tenyleg bajt tud okozni, meg ha nem is szandekoan teszi.
btw a star wars eredeti nem durva, az uj, ami `disney` az sokkal kemenyebb. en engedtem a regieket (unszolasra), mert szamomra teljesen elfogadhato a vilagkepe, es a fizikai agresszivitas kifejezetten a gyengeseg jele, egyaltalan nem vonzo, szemben a szellemi folennyel:-) szoval ne aggodj:-P
ebbol kaptak legokat (sokat) es meg nem mondom, hogy hany szaz orat jatszottak vele, ez is messze alatta van annak, mint amit egy babysitternek kellett volna fizessek, hogy arra az idore vigyazzon rajuk.
egyeb kutyukre en nemet mondok, neha meg csak nem is magyarozom meg, csak..
de ez is csak nagyon atmeneti ugy, nalunk szerintem 2-2,5 ev volt amig a filmek annyira fontosak voltak, most inkabb x-boxoznak, ami ugye aktiv illetve olvasnak (mind a ketto), D.ijesztoen sokat, most epp a Kiberiadat es a Gyuruk urat. es az x-box a konyvekhez (meg persze a beloluk keszult fimhez, amit nem lattak) keszult.
2013-04-23 at 09:53
Konkrétan TV-zés nálunk sincs. Heti 1X nézhetnek a fiaim egy hosszú mesét DVD-n és hétközben 2X Was Ist Was DVD-t vagy Sendung mit der Maust. Mivel ök már elmúltak 6 évesek, így megnézhették a Star Wars 1-et és a régiek közül a 4-et. Sok Star Warsos legónk van és egy-egy sapi vagy sál is belefér nekem még. Emellett kaptak fénykardot is, amivel rengeteget játszanak. Visszük magunkkal edzésre, ahol már a többi gyerek is hoz valami ilyesmit és edzés után remekül elkardozgatnak, elpisztolyozgatnak, elbandázgatnak még együtt.
2013-04-24 at 20:31
Érdekes, hogy ez az x-box vagy más hasonló elektronikus játék még nincs a kívánságlistán, pedig elvileg ismeri legalábbis Do.
Igen, a LEGO ára tényleg horror, de azt kívánom, bárcsak kizárólag azt meg Playmobilt vettünk volna, mert igazából ezekkel játszanak az idő 95 %-ában, a többiben meg a maradék játékokat szétszórják, nézegetik, aztán nem kezdenek sokat vele. Na jó, a favonat ment még egy ideig, de igazából a legtartósabb kedvenc a Lego.
2013-04-24 at 20:34
Ó, hát ez megnyugtató, hogy másnál sem lehetett megúszni a fénykardot. Amikor decemberben pár napot kórházban voltam, azt az időt kihasználta Kristóf, hogy kikönyörögje Apahajótól. Nyilván jól tudta, hogy nálam nem járt volna sikerrel – amennyire fegyverellenes vagyok. Egyébként ahhoz képest, hogy mennyire akarta, nem sokáig volt igazán használatban, inkább csak ereklyének tartja. 🙂
2013-04-27 at 20:23
star wars 3 éves kora után apai és ovis hatásokra beszivárgott… tvénk van és mesecsatornák is, de azok közül van 1-2 kedvenc s azon belül is pár kedvenc mese-sorozat, napi 40-50 percet nézik tuti, de napokig van h eszükbe se jut s be se kapcsoljuk… régebb, míg nem volt tv, vagy volt, de csak dvd-zésre, akkor persze youtube-ról mesék, mese.tv nekem pl.nagy kedvencem lett s gyerekeknek is, de leszoktak róla…
ps3 van, amit a fiam használ, 5 évesen kapta, vagyis apja vette magának, de ő is használhatja napi 30-40 perc, ha netán tovább játszik teljesen rákattan s nem tudja abbahagyni, tehát ebben szigorú vagyok, napi 30 perc és magától kikapcsolja s nem lendül át a ló másik oldalára…
lego mifelénk is a tuti favorit 🙂 playmobil főleg kicsinek… mesék lejátszása legóval úgymond bevett szokás mindkettőmnél.
este érdekes, de nincs tv maci, esti mese, hasonlók, leszoktattam róla őket! még egyet még egyet lenne a műsor úgy is..viszont meseolvasást, felolvasást igénylik és napi 3-4 db kb.az esti adag..
tiltani, eldobozolni tv-t nem fogom, okosan kell használni!