Nagycsoportos a családban, avagy újra jönnek az okos játékok

Most másodszorra van nagycsoportos a családban és én kifejezetten szeretem ezt az évet. Egy nagycsoportos már elég okos ahhoz, hogy kicsit nívósabb társasjátékokat lehessen vele játszani, mint a Csigafutam vagy a Bob mesteres zsetongyűjtős. A nagycsoportos már érdeklődik, kacérkodik a tudással, de a tanulás még nem kötelesség és nincs igazi tétje.
Igaz, hogy a nagycsoport már szeptember elején elkezdődött, de olyan igazi érdeklődő, lelkes, kíváncsi nagycsoportosunk úgy három hete van. K. tényleg úgy változott meg, hogy reggel felkelt és közölte, hogy most titkosírást készít. Előtte héten még közölte, hogy ő ovis, a játszás a dolga és nem érdeklik a betűk, mert az iskolás dolog. Tavaly még tiltakozott, amikor be akartuk íratni az ovis festőkurzusra, most meg reklamál, hogy csak dobolni járhat, kórusba nem. (Járhatott volna, ha időben szól, mert ilyen jófejek vagyunk. Remélem, januártól majd beveszik.)

Elkezdték érdekelni a számok is, úgyhogy kapóra jött a Vigyáz(z)6 kártyajáték. A full verziója inkább Do tudásszintje, de az a jó, hogy a kártyákat saját szabályok szerint is lehet használni.
Az eredeti játék lényege, hogy midig öt sorban növekvő számsorrendben kell lerakni a lapokat. Van benne szerencsefaktor is és persze vetélkedés a játékosok között, de a taktikázás még másodikos sorban nem várható el. Egyelőre azt tanuljuk, hogy melyik szám a nagyobb. Most lehetne azt mondani, hogy ez nem valami nagy szám, de kétnyelvű gyerek esetében ez sem olyan egyértelmű. Do ugyanis  jobban beszél magyarul, mint németül, viszont németül számol és fejben magyarra fordítja az eredményt. De amíg magyarul az első számjeggyel kezdjük a kiolvasást és a másodikat másodszorra mondjuk, addig németben ez pont fordítva van. Így lehet, hogy bár pontosan tudja, hogy 14+14 az 28, de 82-t mond, ha gyorsan vágja rá. Szóval ez a melyik nagyobb, melyik kisebb, pláne, hogy ki kell mondai hangosan a számot, jelent némi kihívást.

Hogy K. mikor tanulta meg, hogy mikor nagyobb és mikor kisebb egy szám, az se én nem tudom, se ő.
(- Te ezt honnan tudod?
– Hát, az óvodában nem tanultuk.
– Akkor magadtól?
– Nem tudom, nem vettem észre, csak tudom.)
Azért bőven vannak még tévedések, amelyek egyébként arra vezethetők vissza, hogy ovis korban még nem tulajdonítanak a gyerekek jelentőséget annak, hogy valami jobbra vagy balra, felfelé vagy lefelé áll. Így pl a 25 és az 52 a kártyákon használt betűtípussal ugyanaz, csak fejjel lefelé és tükrözve, tehát K. szerint egyforma számok.

Kétféle light-szabályt találtam ki a Vigyázz6 kártyáihoz, mindkettőnek az a lényege, hogy el kell dönteni, két szám közül melyik a nagyobb.

Az első verzióban én mutatok két lapot, mindkettőn egy szám van. K. kiválasztja a nagyobbat és viszi, én pedig megkapom a kisebbet. Így neki lesz több pntja, tehát nyer, aminek ő örül, engem meg nem zavar.

A második verzió már kétesélyes és kell hozzá szerencse is. Kiosztunk mindkét játékosnak mondjuk 20 lapot. Mindenki hátoldallal felfelé, kupacban tartja a kezében a lapokat és a legfelsőt rakja ki. A nagycsoportos eldönti, hogy melyik lap a nagyobb és aki azt rakta, az viszi mindkét kártyát. A vitt lapokat külön gyűjtjük, s a végén megszámoljuk, hogy kinek van több lapja.

A harmadik verzióban már taktikázni is lehet, ez a haladó szint. Mindenki ugyanannyi lapot kap (mondjuk 15-öt, lényeg, hogy tudja tartani a nagycsoportos is kézben.) és látja is, hogy milyen lapjai vannak. Szintén minden körben két lapot játszanak ki a játékosok, de ők választják ki, hogy melyiket. Amit kijátszanak, azt először hátlappal felfelé teszik az asztalra, majd egyszerre felordítják. Nagycsoportos kiválasztja, hogy melyik a nagyobb lap és aki azt rakta, viszi mindkettőt. A taktikázás ott van benne, hogy egy 18-as lappal is lehet nyerni, ha a másik 9-est rak és egy 98-as is veszt, ha a másik 103-at tesz. Ha tehát észreveszi az ember, hogy a másik először a nagy lapjait teszi ki, akkor értelemszerűen a legkisebbeket fogja kirakni és egyúttal elveszteni is. Bár igaz, ha a másik random dobálja a kártyákat, akkor nem nagyon működik a taktika.

A játék előnye, hogy mivel nem az összes lappal játszunk, akár 5-10 perces köröket is csinálhatunk. Persze ha van kedve a nagycsoportosnak, akkor akár egy fél délutánt is el lehet így tölteni. Már ha a szülőnek nem lesz addig kiütése az unalomtól, ami engem úgy 25 perc után fogott el.

Tetszett a bejegyzés?