WIPszerda, a kudarcok hónapja

Persze fogalmazhatok pozitívabban is, és akkor nevezzük az őszinteség havának. Mivel a Lily Magnoliával olyan gyorsan végeztem, gondoltam, hogy két korábban elkezdett projektnek szentelem a márciusból fennmaradt két hetet. Az egyik már majdnem készen van/volt: Kristin Omdahl Persepolis topja.

Az elől lévő virágok nélkül terveztem meghorgolni Drops Cotton Viskose sötétpiros színből. Leginkább technikailag izgatott a projekt, mivel az eleje és a háta úgy készül, hogy az egyik csücskénél kezd az ember kétoldalt szaporítani, majd aztán az átlónál szintén kétoldalt fogyasztás jön. Nagyon jól is működött, könnyen megy az egész, csak az a gond, hogy nálam a horgolás-kötés szorossága illetve lazasága teljesen hangulatfüggő. Így aztán lett egy A méretű eleje és egy B méretű háta, pedig pontosan ugyanannyi sorból áll a kettő. A technikából adódóan nem lehet a hibát javítani másképp, mint újra kezdeni az egészet. Lehet, hogy fél éve még így döntöttem volna, de az elmúlt hónapokban annyira átszoktam a kötésre és annyi mintát néztem már ki, hogy egy horgolt top újrakezdése most valahogy nem hoz lázba. Ugyan még nem bontottam vissza, de szerintem csak idő kérdése. Azért előtte még bogarászok egy kicsit, mi mindent készítettek mások ebből az egyébként nagyon szép és különleges fonalból.

A másik kudarcom – őszinte szembesülésem – az Amore kendő volt, amelyet bordó Esti meséből nemkötöttem már nyár óta. Bármennyire nem nehéz, valahogy nem tudtam koncentrálni rá, folyton elszámoltam. Azzal kezdtem, hogy a huszonvalahanyadik sornál visszabontottam az egészet, aztán újrakezdtem és szintén a 30. sor körül jött egy kavar. Elvileg stimmelt a szemszám, valahogy mégsem jött ki a minta. Visszabontottam egyszer-kétszer-háromszor és amikor még mindig nem láttam, hol a hiba, csak azt, hogy valami nagyon nem stimmel, akkor újra visszabontottam az egészet. Még biztos nekirugaszkodom valamikor, mert a kendő maga tetszik és a minta is jól van leírva, de valahogy nem voltam most erre ráhangolódva. A fonal sorsa még sokesélyes, gyűjtögetem a szóba jöhető kendőket, de ennél is inkább kötésben gondolkozom.

Azért hogy egyértelműen pozitív hír is jusson mára: a héten megérkeztek a Muzsi-féle fonalaim, csodás barackszín-narancssárga árnyalatban, és már amennyire bármi biztos lehet az életben, úgy biztos, hogy a megfelelő projekt is megvan hozzá, a Thistle & Beads Shawl – gyöngyök nélkül. Valahogy nem szeretem csicsázni, ami amúgy is szép, most attól egészen eltekintve, hogy böködjön feles tűkkel gyöngyökbe, akinek kétannya van.

Emellett beneveztem a Pay it forward játékba, úgyhogy a következő három hónapon belül még egyszer megkötöm a Lily Magnoliát ebből a pink fonalból, már előre örülök neki, annyira élvezetes volt ez a minta.

Készül még ez meg az, de sok a bizonytalanság bennem: jó-e a fonal-minta páros, csíkozás ezzel vagy azzal a színnel, hordanám-e, szeretném-e vagy bontsak inkább idejekorán? Na jó, ígérem, hamarosan kikecmergek a bizonytalakodós krízisemből és mutatok valamit, amit nem ítéltem bontásra.

Tetszett a bejegyzés?