Fotogén-e egy lekváros kenyér? Nem. Fejből spontán raktam-e össze a lekvárt? Igen. Elfelejtem-e a receptet, ha nem blogolom be? Igen. Szóval akkor a jövőbeli üvegek kedvéért itt egy nemfotogén baracklekvár receptje.
Kétfélét főztem egy lábosban, mégpedig így:
A rendelkezésemre álló barackmennyiség 1070 gramm volt kimagozva, a csúnya részek kivágása után. Ehhez tettem rögtön a főzési folyamat elején 300 gramm zselésítőcukrot (3 az 1-hez fajtát), egy férfihüvelykujjnyi hámozott gyömbért 6 vékony szeletre vágva (de azért nagy szeletek, hogy a végén ki lehessen szedni) fél bio, ehető héjú citromot felszeletelve, egy egy másik fél citromnak csak a levét.
A hozzávalókat lassú tűzön kb. egy óráig főztem. Ezalatt a félbevágott barackok egészen összefőttek, és a lekvárnak savanykás, gyömbéres mellékíze lett. Az adag egy kb. félliteres uborkásüveg és egy kisebb befőttesüveg megtöltésére lett végül elég. Először kiszedtem a gyömbér- és citromszeleteket és a nagyobb üveget töltöttem tele. Mivel nem voltam meggyőződve, hogy a gyerekek a savanykás lekvárt fogják szeretni, így a maradék lekvárba beleöntöttem spontán ötlettől vezérelve az otthon lévő összes kókuszreszeléket, ami kb. 1 dl-nyi volt. Kicsit még kevergettem a lekvárt – már kókuszostul – ugyancsak lassú tűzön, majd pár perc múlva ezt az adagot is átkanalaztam a kisebbik lekvárosüvegbe. Két napig volt dunsztban a két üveg, és akkor most lehet fogadni, hogy meglesz-e két napig a benne lévő lekvár. A gyömbéres nem meglepetés, azt már máskor is csináltam, viszont a kókuszos zseniális, egész biztos jön még folytatás! Kis lábjegyzet hozzá: a kókusz nagyon édes, szóval a normál cukormennyiséget nyugodtan lehet csökkenteni.
Tetszett a bejegyzés?
2014-07-18 at 19:41
Jó ötlet a kókuszos megoldás. Mi is szeretjük a lekvárt, nálunk se sokáig állna el 😀
2014-07-22 at 08:10
szuper, szuper 🙂