Szabadidőmben világmegváltással foglalkozom, persze elméleti síkon. Olyanokon gondolkozom, hogy mi a jobb úgy a Nagy Egész számára: ha
a) kidobálok a szekrényemből mindent, amit már nem használok egy ideje (nem tetszik, kihíztam, másnak nagyobb szüksége lenne rá, stb.) és ezzel nyerek teret meg új ötleteket, mozgásba jön, ami amúgy pocsolyavíz lenne, vagy pedig
b) ha minden marad a régiben,
mert minden szelektálás csak felhívás keringőre, hogy újabb és újabb Holmik foglalják el a felszabadult helyeket.
Van például az a nagyon menő mozgalom, hogy 3 hónapig 33 ruhadarabbal megoldani az öltözködést, beleértve a munkát, játszóteret, kirándulást és a magassarkús fogadást is. Cipő, kabát, sál!!!, nyaklánc is beleértve a 33-ba. A múltkoriban összeszámoltam az sk sáljaimat és ha lemondok minden más ruhadarabról, akkor pont beleférek a keretbe, de nem biztos, hogy ez életszerű. Szóval ez a mozgalom – a kihívás szót már nem is merem használni a múltkori után 🙂 – olyan, amit én csak távolról fogok csodálni.
Végül a hosszas világmegváltó gondolkodásom eredménye az lett, hogy a középút mindig a legjobb. Van, amit jobb kiszelektálni, mert mondjuk tényleg nem tetszik és nem is fog. Van, amit jobb elajándékozni, mert másnak tényleg nagyobb szüksége van rá. De azért, mert az elmúlt egy évben nem vettem fel a fehér blúzomat, attól még bőven elfér a szekrényben. Mert mondjuk ha szükség lenne rá egy kivételes alkalommal, akkor meg kellene venni, és az többet árt a természetnek, mintha a mostani még ott lógna használatlanul a szekrényben további egy évig és csak mosni-vasalni kellene. Szóval a fehér ing marad.
Aztán azt is eldöntöttem már jó régen, vagy 3 éve, hogy olyasmit, hogy felmosórongy meg törölgetőrongy én egész biztos nem veszek, hanem kialakítom a Rongyok Hierarchiáját. Legfelül vannak a Törülközők és a Szép Konyharuhák. Ezeket törülközésre és edénytörlésre, valamint konyhai kéztörlésre használom. A Nemolyanszép Konyharuhák a konyhai bútorok és egyéb berendezési tárgyak letörlésére vethetők be. Aztán ha már szúr a törülköző, a konyharuha pedig megviselt, akkor ezek lesznek a takarítórongyok. Valószínű, ezen a ponton majd tényleg jön egy idő után a kuka, mert lassan nem férnek a kijelölt polcon a kiszuperált rongyok és azért annyit nem takarítok, hogy 30+ rongyra szükségem legyen. És akkor jön a probléma – nem mondok kihívást, mondom nem mondok – miszerint a hierarchia felső részéből lebuktak a Jó törülközők és azokat pótolni kell. De valami nekem nagyon bűzlik a párszáz forintos svéd kéztörlők körül, valami miatt úgy érzem, hogy ezért valaki a világ árnyékosabbik felén vaskosan fizet. És akkor ezeket a világmegváltó gondolatokat végigvezetve arra jutok, hogy igaza van Annásnak, az ember csinálja meg a saját kéztörlőjét, ha már tud kötni, horgolni. Pláne, ha van olyan fonala, ami csupa pamut, jó vastag, strapabíró és a rendelkezésre álló mennyiség egyébként másra nem lenne elég.
A 15/2015-ös kihívásban ez lesz a lakberendezési tárgy kategória aspiránsa.
Tetszett a bejegyzés?