Vasárnap egy hirtelen rám szakadt üres délutánon hirtelen felindulásból elkezdtem szortírozni a fonalak között. Találtam néhány neonszínű maradék Cataniát – vagy hasonló pamutfonalat, amelyekről rögtön eszembe jutottak a vadiúj kihúzófilcek, amiről rögtön eszembe jutott egy félretett üres doboz, onnantól pedig nem volt megállás.
A behorgolt konzervdobozból készült ceruzatartók nagyon tetszenek, de eddig minden próbálkozásom vérfürdőbe torkollt. Gőzöm nincs, hogy szedik ki mások az éles belső fémrészeket, nekem már a konzervdoboz elmosásakor vérezni szokott a kezem, pedig becsszó vigyázok. Viszont a kívül papír, belül alufóliával bevont levesporos doboz ebből a szempontból is tökéletes, nincsenek éles peremek, a mérete pedig arra predestinálja, hogy kihúzófilceket tároljanak benne.
A horgolt bevonat úgy készült, hogy horgoltam egy négyzetet. A kezdő láncszemkörbe 16 erh pálca, a második körben a sarkokra öt pálca, a többi szembe egy-egy. A következő körökben pedig mindig az öt sarokpálca közül a középsőbe öt pálca, a többibe pedig egy-egy. Amint a képen is látható, itt csak három körre volt szükség. Hogy a téglalap formához eljussunk, ezután a négyzet két szemközti oldalán kezdünk el csíkokat horgolni. Nálam egy csík kettő darab erhfp-ból állt 14 szem felett. Én szimmetrikusan rendeztem el a csíkokat, de természetesen ez nem kötelező. Amikor pedig elértem a szükséges hosszt, összehorgoltam a két oldalt.
A gyűrű egyik oldalát ezután – ami később a tartó aljának oldalára került, körbehorgoltam ráksorral. A ráksor kicsit összehúzza, szűkíti a horgolt kelmét, így amikor ráhúzza az ember a tartóra, akkor nem csúszik fel a horgolt rész.
A felső szegélyre egy sor rövidpálcát horgoltam.
Így néz ki hátulról. Szinte sajnálom, hogy ezt a részt csak ritkán láthatom.
És szerintem igazán jól passzol a kihúzófilcekhez.
És ami a legjobb: olyan gyorsan elkészült, hogy utána még tovább folytattam a fonalrendezést, és így szőrös szívvel kiszelektáltam rengeteg értelmezhetetlen mennyiségű maradékot és horgoláspróbát, valamint az iskolai kézimunkaszertár részére is összeraktam egy takaros kis csomagot, így összesen több, mint 800 grammal kevesebbet nyom az itthoni készlet. A felszabadult helyre pedig az utóbbi időben összegyűlt, eddig csak a kanapén tornyosuló könyveket raktam el szépen rendszerezve. Azt hiszem, ennél többet nem is nagyon lehet kihozni egy napból, amikor egy hirtelen jött gyerekbetegség miatt kellett otthon maradnom.
Tetszett a bejegyzés?
2015-06-23 at 15:39
ez igazán remek lett. és látom elindultál a lejtőn, most kipakoltál egy csomó fonalat, és mostantól az irodaszerek fognak befele lopakodni 😀
más. a konzervek élesmentes kinyitására: tupperware konzervnyitó. működik, tényleg.
2015-06-23 at 19:49
A hely felét már feltöltöttem könyvekkel 🙂 A másik polcot egyelőre üresen hagytam, majd meglátjuk, mi kívánkozik oda. Az írószerek az íróasztalom mellé jönnek, ott már pár hete csináltam helyet 🙂
Szerinted működik a konzervnyitós megoldás akkor is, ha önnyitó a konzerv? Mert amúgy a normál konzerveket én is fel tudom bontani éles rész nélkül, csak sajna a legtöbb cucc már önnyitóban van.
2015-06-24 at 08:40
Laposfogóval szépen le lehet nyomkodni a kiálló fémrészeket, majd ragasztócsíkkal eltakarni.
2015-06-24 at 15:28
Á, köszi, ez remek ötlet!
2015-06-25 at 08:42
Nálunk ráspollyal (azt hiszem így hívják) lereszelte a férjem :), de ez is csak a konzervnyitósoknál működik… Nagyon jók lettek a színek! Télen szerintem még jobb lesz ránézni :).