Ezzel a technikával már több, mint három éve szemezek. Csodaszépen mutat színátmenetes fonalakból vagy több különböző gombolyagból horgolva. Igazi fonalfaló, nagyon zabálja az alapanyagot, ami egyben azt is jelenti, hogy stabil a kész kelme tartása. Na de a készítés, az bonyolult. A videók, amiket találtam hozzá, kábé az egészestés kategória. Na jó, húsz perc, de hányszor kell megállítani meg visszatekerni, amíg végül összeáll a kép!
Végül egy olyan estét választottam a küzdelemhez, amikor egyedül voltam otthon, így garantáltan nem jött közbe zavaró tényező és ha úgy adódott volna, akkor tombolhattam volna a frusztrációtól egész nyugodtan. Erre végül nem volt szükség, a nyugalomra viszont annál inkább. Az első hat sor meghorgolásánál minden mozdulatra figyelni kell. Ha viszont eddig eljutott az ember, akkor már könnyű és élvezetes a munka, mindössze két kört kell ismételgetni a világ vagy a fonal végéig. Két soronként lehet színt váltani, és tanácsos is, mert ahogy a világosszürke részen látszik, egy színből nem valami nagy szám az egész. Szóval ha már izzad vele az ember, akkor legalább legyen színes a végeredmény.
Most csak edényalátét méretben készítettem és a végén egy félpálcás körrel zártam a munkát, de terítő méretben is gondolkozom. Ha még nem próbáltátok a technikát, akkor ezt a videót ajánlom németül, ez pedig ugyanattól a szerzőtől az angol videó.
Tetszett a bejegyzés?
2016-02-03 at 07:03
Hű, ez csodaszép! Nagyon munkásnak tűnik.
2016-02-03 at 09:00
Tényleg szép, de ez most kivételesen az a kategória, amikor a mustra nem hozta meg a kedvet a kipróbálásra. Azaz: én ezt soha, de soha, asszem… Tisztelet a nagy kihívásokat kedvelő újítóknak! 🙂
2016-02-06 at 16:01
Az eleje – kábé annyi, ami a képen világosszürke – nagyon koncentrálós. A többi már szinte magától megy.
2016-02-06 at 16:03
Nagyon veszélyes ez a soha, de soha. Az ilyen technikák mélyen befészkelik magukat a fejembe és aztán egy idő után azon veszem észre magam, hogy most, azonnal, ide nekem, de rögtön 🙂