Matekkönyv, amit szeretnek a gyerekek

A kissé elhanyagolt könyvajánló rovatomat egy véletlen egybeesés okán élesztem újra. Egyrészt volt ez az Index-cikk arról, hogy a számolás helyett mivel kéne foglalkozni matekórán. Teljesen egyetértek a cikkel egyébként, mégpedig attól a pillanattól kezdve, hogy kezembe került a nálam 8 évvel fiatalabb öcsém németországi matekkönyve, amit akkor használt, amikor 10. osztályban cserediák volt egy német gimnáziumban. Abban a matekkönyvben – ellentétben a rémes emlékű Zöld Könyvvel – olyan feladatok voltak, amelyeket elolvasva felébredt bennem a vágy, hogy megoldjam őket. Sajnos szerény matekképességeim ezt nem engedték, de az érzést azóta se felejtettem el. Teljesen új volt számomra, hogy egy matekpéldának értelme és célja lehet. Hogy nem egy egyszerű kicseszés a diákkal, aki igazából azalatt az idő alatt inkább regényeket olvasna vagy a barátnőivel megreformálná fejben az oktatási rendszert. (Két kedvenc elfoglaltságom ez volt a gimis évek alatt.) Tényleg nagyon sajnálom, hogy anno a problémamegoldás helyett a számításnál akadtunk el, miközben igenis vannak olyan problémák, amiket szívesen megoldottam volna. De sejtelmem nem volt, hogy erre a matek alkalmas eszköz lehet.

Az említett együttállás másik tényezője az, hogy sajnos máig is és igen, az osztrák iskolarendszerben is az általános iskola negyedik osztályának egyik fő tananyaga matekból az írásbeli osztás. A családunk pillanatnyilag ezen átok alatt senyved. A gyermek egyébként még nem adta fel. Magától szeretné gyakorolni. Felír magának feladatokat. Aztán folyton nyafog, hogy nem jött ki az osztás. Mert vagy a szorzótábla részében fog mellé vagy az összeadás részében. Vagy olyan is van, hogy az osztás maga sikerül, de az ellenőrzés nem, ami miatt persze úgy tűnik, mintha az osztás sem. Tényleg nagyon igyekszik, én meg tényleg nagyon együttérzek vele. Ha ezt kell tudni, akkor megtanulja és kész, ilyen fából faragták. Az előbbiekből látszik, hogy az élvezet és a matematika szó összekapcsolása nem épp automatikus nálunk mostanában – egy kivétellel. Van ugyanis egy könyv, a Mesés számok – számos mesék: ajándékba kaptuk, naná, sosem jutna eszembe ilyen könyvet venni a gyerekeknek. De tényleg minden elismerésem az anyósomnak, akinek viszont eszébe jutott, mert a gyerekek rajonganak a kis mesés feladványokért.

Az esti mese így néz ki mostanában nálunk.
– Milyen mesét kértek?
– A matekosat.
– Ne már, az nem is igazi mese. Olvassuk inkább a Pippi Langstrumpf in Takkatukkalandot!
– Jaj, ne!
– De igen, olyan kíváncsi vagyok, hogy hogy megy tovább a sztori.
– Na jó, oké.
(fél óra meseolvasás Pippi Langstrumpfból)
– Na jó, de akkor most a számos meséből is!

A mesék egyébként nem is mesék, hanem egyszerű szöveges feladatok, csak éppen minden témához van egy kis gyerekszemmel érdekes tudományos bevezetés. Például arról, hogy Kanadában mekkorára nőnek a tökök, mert nyáron nagyon magas a napsütéses órák száma. Vagy hogy mire szolgálnak a süti tésztájában a tojások. És akkor minden bevezetés után található három feladat: érdeklődő óvodás vagy első osztályos gyerek szintjén, egy olyan, ami most K-nak, aki másodikos vagy pont jó, vagy picit könnyű, és egy harmadik, ami inkább 4. osztályos tananyaghoz kapcsolódik, itt már sokszor van osztás és nagyobb számok szerepelnek a feladatban. A lap alján ott a megoldás is, bár azért egyik feladat se olyan nehéz, hogy egy általános iskolát elvégzett szülőnek problémát okozna.

Egy-egy ilyen matekozós estimesés session végére egészen belelendülünk és mi is kitalálunk feladatot. Természetesen olyanokat, amelyeknek van közük az élethez. Például. Anya talál a szőnyeg alatt 12 dinoszauruszos kártyát. Összesen 57 kártyának kellene lennie a dobozban, mennyi van most benne? Vagy: Anya minden kártyát, ami nem a dobozban van, egy laza mozdulattal a papírszemétbe rak. Az első napon három kártyát, a másodikon ötöt, a harmadikon háromszor annyit, mint az elsőn. Hány kártya végzi a kukában összesen?

Vagy mondjuk a legótematikához: Kristóf asztalán legódarabok vannak, 23 kék, 15 piros és 7 zöld. Egy pörgettyű építéséhez 12 darab legót szokott felhasználni – hány pörgettyűt tudna összeépíteni az asztalon lévő darabokból? Vagy egy kicsit nehezebb: A földön legókockák vannak: 5 darab háromgombos, 3 hatgombos és egy nyolcgombos. Ha anya mindegyikre rálép a sötétben, hány bemélyedés lesz a talpán?

És akkor jön a horror-részleg: A gyerek orra minden éjjel háromszor vérzik. Egy orrvérzéskor 4 zsebkendőt használ el. Az ágy mellé 25 zsepi volt kikészítve, mennyi marad tiszta reggelre?

Remélem, sikerült kedvet csinálnom a könyv beszerzéséhez vagy könyvtári kölcsönzéséhez – tényleg jobb, mint egy Hahota és a gyerek még matekozik is közben. Akarom mondani számol.

Tetszett a bejegyzés?