2014 – egy tökéletes év

Miközben más blogokon már a 2015-ös célokat is napokkal ezelőtt kiposztolták a szorgalmas bloggerek, én lélekben még mindig 2014-nél időzök. Nincs nagy kedvem elbúcsúzni egy olyan évtől, ami nagyrészt jókat hozott. Persze holnap van az utolsó nap a téli szünetből, utána kezdődik a januári taposómalom, így majd kénytelen leszek visszatérni a realitásba és megszokni, hogy 2015-ben járunk. Azért még utoljára egy kis abszolút szubjektív és csak félig komoly lista.
1. Az év legszebb kirándulása: csak Do és én, sűrű hóesésben szánkóval a közeli erdőben, és az úton hosszú percekig senkit nem láttunk és semmilyen hangot nem hallottunk.
2. Az év megkönnyebbülése: véget ért az óvoda, majd két-három nappal később a rendszeres éjszakai rémálmok is K-nál. Ekkor jöttem rá, hogy ami nekem csak egy rossz érzés volt az óvónővel és az óvodai légkörrel kapcsolatban, az számára a szó szoros értelmében rémálom.
3. Az év legjobb kulináris meglepetése: Sárváron a Bassiana Hotel étterme, ahova akkor menekültünk, amikor kiderült, hogy a mi panziónkban minősíthetetlenül rosszul főznek.
4. Az év kiállítása: ez a Toulouse-Lautrec-kiállítás, amit december 23-án néztem meg. Már-már hagyomány, hogy minden évben a téli és nyári szabadság első napját úgy időzítem, hogy a gyerekek még iskolában (oviban) legyenek, és én egyedül meg tudjak nézni egy kiállítást vagy el tudjak menni múzeumba. Persze együtt is szoktunk járni, de az az érzés, amikor pontosan addig állok egy kép előtt, ameddig akarok, maga a szabadság számomra.
5. Az év meglepetése: Az elsős tanárnő azt mondta, hogy decemberre a gyerekek olvasni fognak – és ez tényleg így lett. Mégpedig örömmel, lelkesen, kérés nélkül, sőt, külön foglalkozás nélkül magyarul is egyre jobban.

6. Az év büszkesége: Amikor a decemberi furulyakoncerten rádöbbenek, hogy a nagyon hosszú darabot még csak szakaszonként hallottam otthon, nem is tudtam hogy a részek összetartoznak, mert Do. már úgy gyakorol, mint a profik, mindig csak egy részt, de azt nagyon.
7. Az év sikere: pszichodráma asszisztens lettem.
8. Az év elsői: mind a futáshoz kapcsolódnak. Májusban az első futóverseny, szeptemberben az első éjszakai futóverseny, decemberben pedig az első indoor trailfutás.
9. Az év legnagyobb őrültsége: amikor a trailfutásra edzéskor az iskolaudvaron felhalmozott építési törmelékekre és egyéb akadályokra felmásztam és felugrottam, és a gyerekek aggódva kérdezték, hogy én én vagyok-e még.
10. Az év legjobb könyve: Dragan Todorovic: Félbeszakadt napok krónikája
11. Az év legjobb gyerekkönyve: Imbusz mester autót épít
12. Az év legjobb bora: Scheiblhofer Big John, az a jó benne, hogy cuvée, tehát mindig más, de minden évben a legjobbak keveréke. Így aztán mindig más, de biztosan mindig pont jó.
13. Az év családi eseménye: két új unokatesó a gyerekeknek, nekem egy unokahugi és egy unokaöcsi.
14. Az év kudarca: mégsem iratkoztam be franciatanfolyamra, pedig nagyon terveztem.
15. Az év kedvenc fonala: Új felfedezésem volt a Drops Cotton Light, a színei mellett azért is szeretem, mert arra a fonalra emlékeztet, amiből először horgoltam már majdnem 9 évvel ezelőtt, amikor az egész mostani szenvedély elkezdődött. Annak is ilyen volt az összetétele, de még a sodrása is, de sajnos a nevére már nem emlékszem és egészen a Cotton Light felfedezéséig nagyon hiányoltam. A másik kedvencem a színével hódított, ez a Muzsi által festett barackszínű csoda.
+1: Az év nyereménye: Kern Ági blogjátékában egy macaron-tanfolyamot nyertem, amiért azóta is újra és újra családilag hálásak vagyunk.

Biztosan volt árnyoldala is az évnek, eszembe is jut egy-két esemény, de bőven túlsúlyban van az, amiért hálás vagyok. És persze izgulok is, mert vajon jöhet-e két ennyire jó év egymás után?

Tetszett a bejegyzés?