Egy egyetemi barátnőm – jó családból származó német lány, aki a tanulmányait családi örökség kamataiból finanszírozta, szóval tényleg nem voltunk a családi háttér szempontjából egy kategória – miközben épp a zoknikötés rejtelmeibe vezetett be, kifejtette, hogy számára a legnagyobb luxus az életben a szappanos kézmosás. Természetesen viccesnek gondoltam ezt az adott pillanatban: valaki, aki nálam sokkal többet engedhet meg magának, nem egy tárgyat, egy utazást tart luxusnak, hanem a leghétköznapibb dolgot, ami csak létezik, valami olyasmit, amire naponta többször figyelmeztetnek minden gyereket – na jó, nem mindet, de mégis. Azért bogarat ültetett a fülembe és elkezdtem magamat figyelni. Hazaérek és nem megyek kezet mosni automatikusan, ahogy szoktam – mi történik? Vacak érzés, pedig tényleg nem vagyok koszfóbiás. Vagy megmosom, de csak vízzel. Tiszta önkínzás. Ott a szappan, szinte érzem az illatát, de nem nyúlok hozzá. Na ne!
Szóval igen, kénytelen voltam igazat adni a barátnőmnek, a szappanos kézmosás valóban luxus. Elérhető, nem kerül sokba, de nagyon is megemeli a komfortérzetet.
Ha meg kézzel kötött 100% pamut kéztörlőbe törülközik után az ember, akkor az már szinte túlzás és luxusadógyanús. Mondjuk nem akarok ötleteket adni, manapság sosem lehet tudni.
Tetszett a bejegyzés?
2015-01-11 at 09:11
Soha nem mondom, hogy "soha", öreg vagyok már ahhoz. De azt mondom, hogy nagy tisztelem, ha valaki képes gyönyörű fonalból napokig kötni egy kéztörlőért. 🙂
2015-01-11 at 17:28
Ez az igazi luxus 🙂 amugy filmnezes kozben vakon 3 este.
2015-01-12 at 11:50
Csodás ez a fonal, tényleg luxus cucc, de hát nem jobb fajta luxus ez, mint egy Rolex? ;-))